Életérzés

Monster pihenhetett pár napot, de ma reggel muszáj volt elővennem és vele menni dolgozni. Tényleg muszáj volt, 6 órakkor már kelt fel a nap és annyira tiszta volt az ég hogy szó szerint bűn lett volna itthon hagyni. És szerintem neki is tetszett, imádom. Mondjuk az egyetlen hátrány, hogy van egy bűnrossz útszakasz ami konkrétan olyan érzés mintha direkt motoroknak készült ugratókkal lenne tele.... csakhogy én nem örülök neki, de ezen kívül az egész út befele a városba simán zajlik általában, mondjuk 5-6 km-es kerülővel megyek, mert ha végig akarnék menni a Veres Péter-Kerepesi-Hungária útvonalon akkor sokkal lassabban haladnék még a motorral is. Hát a munkahelyen én nem reklámozom hogy motorral járok, általában leparkolok a mélygarázsba, majd bemegyek a mosdóba és jön az öltözés. Majd felmegyek az emeletemre és a rucit beakasztom a szekrénybe, motoroscsizma pedig alá szatyorban, bukó meg kesztyű pedig marad a dobozban a motorral. De ma az egyik barátnőm reggel nem érezte jól magát ezért otthon maradt, megkért hogy vigyem el neki a céges laptopot. Huh mondom az jó, de nekem munka után rohannom kell, elviszem neki ebédszünetben. Hát igen, de arra nem gondoltam hogy ebédszünetben az összes ember ki-be járkál és mindenki aki ismer megállít hogy mit cipelek a ruhavédő zacsiban vállfával Hát így most már egyre többen tudják hogy Monster az enyém és hogy elcipel néha munkába, de sebaj, imádom hogy ilyenkor mindenki meglepődik hogy milyen 'menő' vagyok tök aranyosak.
Szuper jó volt kiszakadni az irodából és motorozni egy kicsit napközben is, általában csak sétálni megyek egyet az épület körül, de ezt a motorozgatást is meg tudnám szokni
Munka után elmentem hogy a kapunyitónkat lemásoltassam. Igazából már harmadszor megyek vissza de ez bonyolult és nem fontos, a lényeg hogy leparkolom szörnyikét, bemegyek, srác meglepődik, megkérdezi hogy robogó vagy motor... megint meglepődik. 10 perc múlva jön az apja, 70 év körüli úr, aki rámnéz köszön, azt mondja: "Egyem meg a szívét, nem gondoltam hogy egy ilyen csinos kis hölgy jött azzal a motorral." - hát esküszöm belepirultam annyira édes volt ahogy mondta
És az az igazság, hogy ha vissza emlékszem 4 évvel ezelőttre, akkor is rengetegen meglepődtek, pedig akkor még egy 250cm3-es Yamahánk volt. Pedig szerintem egyre többen vagyunk lányok/nők akik motorra ülnek, vagy csak én gondolom így?
Mindenesetre a motorozásban nem csak azt imádom milyen érzés... persze ez a lényege, ahogy suhan melletted a táj, ahogy a motor dől a kanyarban, ahogy a motor dorombol a lábad között (félre értés ne essék ), de én ezt a részét is imádom, büszke vagyok, hogy motoros vagyok, arra, hogy nő vagyok, hogy motoros nő vagyok! Imádom, hogy ha megyek az úton és szembe jön egy motoros akkor köszön, imádom az érzést, hogy ha egyedül is motorozol, végtére is sose vagy egyedül, mert valaki úgyis szembe jön az úton, vagy begurul melléd a piros lámpánál....