1 lépés előre!

:csa
Hmmm... jól látod, csak odáig is el kell jutni, hogy az ember felismerje, hogy fél, és hogy ez nem jó, mert hátráltatja a fejlődésben. Ha ez megvan már, akkor lehet tenni azokat a bizonyos erőfeszítéseket, hogy megpróbáljunk nem félni, hanem arra összpontosítani, hogy mindenből megpróbáljunk erőt gyűjteni, és minden történésben a lehető legjobbat nézni.
Ez sokaknak - nekem is - dög nehéz. Igen, néha túlságosan is belemerülünk az önsajnálatba, vagy különféle pótcselekvésekbe azért, hogy ne kelljen szembesülni a saját - gyakran elnyomott - problémáinkkal, és ne adj' Isten, megtalálni rá a megoldást. Ez struccpolitika, jóra nem vezet, ám ezt is fel kell ismerni.
Jó az írás, lehetne még erről elmélkedni több kötetben szinte.

Köszönöm!
Jelenleg én is a félelmeimet próbálom elnyomni magamba,mert félelmek bennem is vannak,csak nem hagyom,hogy eluralkodjon rajtam.

Minél távolabb menekülünk félelmeinktől,annál nagyobbnak és fenyegetőbbnek látszanak.Ha közel megyünk hozzájuk jelentéktelenné zsugorodnak.

Nekem csak ez jutott most a buksimba.

Meg ha nevén nevezed... akkor könnyebb szembenézni vele. Sztem.

A félelmeink, gyengeségeinkből fakadnak, amivel nagyon nehéz szembenézni, és természetesen ezt addig halogatjuk, amíg csak lehet, vagy amikor már késő szembe nézni vele, mert valami visszafordíthatatlan dolgot okoztunk ezzel.
Kell pár kudarc és harc saját magunkkal, míg ezen tudunk változtatni, már ha beismerjük magunknak gyengeségeinket, és igazán tenni akarunk ellene.

Még egy megjegyzés az első mondatodhoz, a boldogságkereső emberekhez.
Sokan nem is veszik észre, milyen jó életük van, mert nem a jó dolgokra koncentrálnak, hanem az általuk rossznak vélt dolgokra.
Vegyük észre az életünkben a jót, az örömtelit, koncentráljunk arra, és sokszor eltörpül majd a rossz.:csa

Több dógot is mondanak. "Nem az a bátor, aki nem fél, hanem aki legyőzi a félelmet."
Könnyű dolog elhárittani a felelősséget magunkru, oszt másokra fogni minden nyomorunkat, várni a sűtt galambot. No az viszont szerintem nem igaz, amit sokaktú hallottam, hogy minden kizárólagossan csak rajtunk múllik. Sok dolog igen, de nem minden.
A fogyasztói társadalom célja, hogy boldogtalanságot keltsen, mert az eemaradt szociális örömforrásér anyagi javakkal lehet kárpótúni a fogyasztót, ammeg jövedelmet hoz a gazdagoknak.
Sokan sokféleképpen próbáátak ezen segitteni. Születtek egyházak meg nem vallási mozgalmak, amik akkó mentek tönkre, amikó kitermeeték aztat a réteget, akik ebbü az eszmébü éétek. Én aszondom, mindenkinek magának köll mögtalááni a utat, de azér segitséget lehet hozzá kapni, sőt sokszó köll is kérni.
"Kérj, s adatik. Zörgess, s ajtó nyittatik..."
Aztán a segitséget, ami nem mindig ollyan formába gyün, ahogy minekünk kellemes, meg köll néha köszönni a Nagyfőnöknek. A szenvedést is, abbu is tanulunk.

Megjegyzem eddigi életem során engem mindig jól megvezettek a a lányok!
Hiába minden jószándék!
Az meg szar duma, hogy majd te is megtalálod az igazit!
Olyan nincs, hogy igazi csak olyan van, hogy kevésbé különböznek a szokások két embernél!
És megjegyzem legmélyebb sebet a férfi szívén a női szó ejt!
Erre mondjuk ma délután jöttem rá, eddig csak nemértettem semmit!

Lotti1!
Teljesen egyet értek veled.....,lehet siránkozni az önsajnálatban fetrengeni,de akkor csak 1 megkeseredett-kiegyensúlyozatlan életű ember lesz az illetőből.
Vannak nehézségek az életben,de ennek így kell lennie......,ha minden tökéletes lenne,unalmas lenne az életünk.:csa

Gyöngyusz!!
Az jó ha belátod....,ez már fél siker!A továbblépéshez meg neked kell erőt meríteni a családból-barátokból!!!

Pacikó!!
Amit Gyöngyusznak írtam rád is vonatkozik......,de azt sem feledd el,hogy mindenhez idő kell és türelem...,nem jó ha egyszerre 5 dolgot indítasz el,mert abból csak káosz lesz és a lelked is nehezebben dolgozza fel az érzéseidet.

"A félelem nem öl meg,de erőssé tesz!"

Addig jó,amíg ez így van.
Rengeteg dologtól lehet félni,de ha a félelmeinkkel(illetve azok okozójával) nem nézünk szembe,csak menekülünk előlük,akkor egy paranoiás vesszőfutássá válhat az életünk!
Lehet választani.

Hát ja, szar dolog lehet egy életet azzal tölteni, hogy menekülsz, de hát van akinek ez jön be, szíve joga. Én szívesen foglalkoznék ezer más dologgal.

Szintén zenész!
Én is inkább ÉLEK,minthogy vegetáljak és meneküljek a félelmeim elől!

A leghaszontalanabb(és legtöbb esetben káros hatású)dolog azon parázni,hogy mi lesz holnap...egy hónap után....bármikor...csak azért,mert félünk valamitől!
Carpe diem...ha most boldog vagy,AZZAL kell foglalkozni és a holnapod is boldog lesz!