Így lett nekem motorom

Mióta utasként motorozok (5 éve), időről időre felmerült az ötlet, hogy mi lenne ha… de jó lenne egy motor nekem is… Aztán persze mindig csak mondogattam, vívódtam, hogy kell-e ez nekem, fogom-e szeretni a motorozást. Mivel mindössze 160 centimétert és 50 kg-ot kaptam a kedves anyatermészettől, pláne nehéz helyzetben voltam. Azt tudtam, hogy sem sportmotort, sem choppert/cruisert nem szeretnék. Persze ez főleg abból adódik, hogy Ádámnak mindig túramotorja volt, így én is ebbe az irányba húztam. Később pedig a túrás, sporttúrás, sportmotoros kör miatt meg főleg nem akartam se speedet (ráültem egy RS125-re, majd egy ZXR400-ra és ez a kettő pont elég elrettentő volt nekem) se choppert.
Aztán a hirtelen jött lelkesedés mindig hirtelen alább is hagyott. Mindig jött egy túra a „naggyal”, vagy megtetszett egy kabát, nadrág akármi és képtelen voltam kigazdálkodni egy épkézláb motor árát. Mivel tanulóként nincsen saját keresetem, így elég szűk lett volna amúgyis az a kör, amiben válogathatok.
Észérvek alapján aztán ez leredukálódott az MZ-re és az MZ-re, mint az egyetlen elérhető, és a kis pénzecskémből fenntartható motorra. Igen ám, de még mindig ott voltam, hogy oké, hogy motor, de arra ám kéne papír is. Akkortájt kezdték rebesgetni, hogy lesz valami nagy kezdeményezés, hogy B mellé lehessen A1-et szerezni. Én pedig úgy voltam vele, hogy ha már eddig kibírtam, megvárom, mi lesz a vége. A vége pedig számomra jó lett, mert anyagilag is elérhető közelségbe került a jogosítvány.
Amúgy sem vágytam rögtön egy sok köbös gépre, valami leharcolt, sokszor fúrt nyugati gépre meg főleg nem (arra futotta volna).
Aztán jött a baleset, amiből elég nehezen másztam ki lelkileg. Igazából még valahol mindig kísért a dolog, a TDM valahogy még mindig „rettegett” nekem. Viszont úgy gondoltam, hogy ha nem most vágok bele, akkor soha. Úgy gondoltam, hogy ez egy jó módszer arra, hogy leküzdjem a félelmeimet.
Múlt héten gondoltam egyet, nagyon elszántam magam és elkezdtem böngészni a hirdetéseket. Találtam egy darab MZ ETZ 125-öt, ami tőlünk nem messze volt megtekinthető. Megmutattam Ádámnak, ő pedig lebeszélt vele egy találkozót péntek délutánra.
Mikor a kis klubunk üzenőfalára kiírtam, hogy miben mesterkedünk, az egyik tag rögtön válaszolt rá, hogy pont aznap beszélt egy ismerősével telefonon, aki épp vett egy MZ-t (adták neki valami antik cucchoz amit eredetileg meg akart venni) és túl is adna rajta. Érdekel-e?
Naná, hogy érdekelt  Felvettem a sráccal a kapcsolatot, levelezgettünk, és kiderült, hogy hát kicsit kopott, meg kicsit hibrid, de 45 ezer magyar forintért megválik tőle. Rendezett papírokkal és 2013. októberig érvényes műszaki vizsgával vette át, tehát nem volt rossz ajánlat. Pénteken délben elmentünk megnézni ezt a piros csodát. Lógott kicsit a tyúkbél, kopott volt rajta ez-az, de nagyon szépen indult, szépen járt. Ádám kipróbálta, neki is bejött minden szempontból (bár neki kicsit gyenge, meglepő…). Ráültem, helyezkedtem, felvettem, pihekönnyű féltalppal leérek róla (nemröhög, nekem ez már öröm) szóval tökéletes volt. Hazamentünk, megnéztük a kéket, amit 80 ezerért árult a srác, de nem volt alkuképes, és bizony azon is lett volna mit csinálni. Osztottunk, szoroztunk, számolgattunk. Én persze tipródtam, mert most tényleg éles volt a motorvásárlás. A végén arra jutottunk, hogy menjünk, hozzuk el a pirosat, mielőtt a hétvégén valaki elhalássza előlünk.
Csatolás megtekintése 12675
Szeretjük, bár lesz vele munka. Szerintem Ádám ezért jobban örül neki, mint én… Ma voltunk még a maradékáért, mert az előző rendes (???) tulaja elvitte a lámpáját meg a sárvédőét egy fényezőhöz, de igazából senki nem tudta mi is van még pontosan a motorhoz, úgyhogy jó nagy meglepetés volt a mai út.
Amink van: a motor most ETZ tankkal és ETZ első futóművel, egy pár kék színű dekni, 3 lámptest, egy TS tank, egy megcincált első sárvédő, két kilométeróra, két gyújtáskapcsoló, és egy törött foncsor.
Ma vettünk még hozzá egy rendes foncsort, új tömítés szettet, hajtóműolajat, új markolatokat, kuplunglamella szettet és egy kuplungbowdent. Úgyhogy indul a lego, a TDM pedig sír a sarokban és vár a sorára (na jó, a héten lefixálja végre Ádám a tank javítását). Úgyhogy egyelőre így állunk az Úr színe előtt. Ha menetkész lesz, akkor pedig irány egy szép nagy parkoló, hogy szerezzek némi gyakorlatot a tanfolyam előtt. Na meg persze az okmányiroda, de az egy másik történet…