Gurulások, miegymás

Tegnap elmentem a robesszal 160 km-re a kaptárgyárba lépkeret lécekért a méheknek, mert a kaptár meg jövő héten szerződik be, de keretet nem adnak hozzá.... Jövök vissza felpakolva a 100 db keretléccel ( mindösszesen 400 db léc ugyi szétszedve, értsd a robesz csomagtartó csurig léccel pakolva, hátizsák csurigléccel a nyakamban, rajta csinos masnival felkötözve a méhész füstölő billegve, és a robeszon felkötözve még egy adag léc, tehát vonzó voltam mint a sátoros cigány útközben, mindenz férfi motoros dzsekiben, mert már csak az méret van rám. Leizzadtam mert a kúton tologatnom kellet az egész járműkomplexumot az előttem bénázó miatt.

Szóval megtankolom a paripát, mellétámasztva a 40 literes hátizsák, jövök ki bukóban a kútról, enyhén lelakva a hátam mögötti 300 km-től (motort csak teli tankkal rakhatunk le otthon, mert bármikor motorozhatnékom támadhat). Cibálom magamra a zsákot, épp érzem a csít, hogy végre fel bírtam emelni és most felmászok a nyeregbe hogy leüljek és a motor vonszoljon minket tovább, erre megjelenik a férfitársadalom egyik oszlopos ifjú titánja kb 18-20 éves és kocsányon logó szemekkel. Odabiciklizik mellém, közben kiabál, hogy álljakmegálljakmeg, diszkrét laza mozdulattal ledobja a bringát, lábamhoz veti a hátizsákját... Gondoltam kibomlott a masni a füstölőről és épp készül fejbevágni a hátizsák tetejéről leperecelve, ezért rikolt az ifjú, hogy meg akar menteni de nem.... Mondja úristen, de szép ez a motor (Suzuki Burgmann 400, mondom robogó, de hát ki mire gerjed, örülök hogy tetszik, csak egyszer borultam fel vele a kapuban a murván, nagyon nincs lelakva, ki lehetett polírozni). Joviálisan bólogattam, biztos ilyet akar venni és most jön a kérdezősködős rész. Minnyá felülök rá, tehát nem csuklódhatok össze a zsák alatt... Hát ő lehet nagyon szemtelen, felülhetne rá és kipróbálhatja milyen rajta ülni. Óbmeg gondolom magamban, épp hogy tudok állni a zsákkal még 3 mp-ig, de rohaggyámeg, lásd üjjé rá vazze, a motorosok jó emberek.... Kihúztam a kulcsot és intettem neki, hogy hajrá. Felül óvatosan, billeg rajta, nem meri levenni a sztenderről mondja nehogy felboruljon vele. Bólogatok, közben gondolom magamba, hogy az tuti, hogy ha eldobod, akkor erőre kapok és ezzel a zsákkal a hátamon verlek agyon, meg a 400 darab keretléccel egyesével...

Mondja tovább, hogy járok-e motoros találkozókra, mert ő igen. Mondom nem. Sűrűn motorozok erre? Mondom nem. Erre kiböki, mert ő szívesen kipróbálná a hátsó ülést is, megadnám a facebook profilomat, mert mint nő is szimpaikus vagyok... Vázz, ovit kell nyissak!? Mondom nincs facebook profilom, no szállj le a motorról mert mennem kell.... Váze, mekkora pofa kell ahhoz hogy hímnemű egyed létére nő mögé kéreckedjen fel egy ROBESZRA!? Egész úton hazafelé azon morfondíroztam, hogy közel így az 50 felé lehet tényleg igazuk van a férfiaknak, hogy motort vesznek, hiszen ez nemcsak pncimágnes hanem kukimárnes is lehet...

Nehéz döntésre jutottam.
Megvettem a Lóóóra a gumikat, aztán mondták, hogy teljes motorfelújítás. Söndör anno nem cserélte le a jól szelelő légszűrőket, és az bosszút állt, rommá koptak a hengerek, 3-4,2-es kompresszikók vannak.
Sokáig filóztam. Ez a motor a fiatalkorom... de eladom. Nincs energiám újra nekifutni vele. Megpróbálom olyannak, aki nem szétszedi alkatrésznek, hanem életben tartja. Meg fogom siratni az biztos.

Ez a két év nem volt valami fényes. Nem túl fényes lezárása egy 10 éves kapcsolatnak, költözés, osztozkodás egy hulladék autóval, egy látjos pandémia másfél év parkolópályával és közben mennek el a barátaim...
Lezárul egy korszak úgy látom.

Újat, másként, mást kell építeni. Másik életet.
A saját otthonban a saját családdal, új vitorlákkal. Kérjetek nekem szelet.

Elment tavasszal. Nem tudtam elmenni a temetésére. Most sikerült eljutni, a csajokkal anno összedobtunk egy koszorúra valót, elvittem azt is.

Elbőgtem magam a sírjánál. Most kéne a tanyádat nézegetni, kiválasztani meg motorozhatnánk még egy csomó helyre amiket kitaláltunk...

Aztán beszélgettem a mamájával, behívott magához. Mesélt, sokat, és úgy mosolyog mint a Gabi... Ha valaki lemegy Sárvárra a Tagama sírjához, szeretettel látja magánál is.
Hazafelé végig sütött a nap. Se oda, se vissza az úton nem volt necces szitu. 600 km-t mentem aznap.
A nap lement és ma megint felkelt...

Emléktúra valamikor Gabihoz szeptemberben?

Azt hittem acélból van és sosem hal meg. A profilképén jó ideig egy kis robot volt.
Mindent túlélt és mindenhonnan felállt. Megküzdött mindenéért, a lelki békéért, az otthonáért, az egészségéért egy baleset után...
Nincs többé. A betegség legyőzte, a rák nem kímélte. Nem akarta, hogy meglátogassam, majd ha jobban lesz és erősebb. Nem akarta, hogy tudják sokan, hogy beteg... Köszönöm, hogy rólad csak szép emlékeim lesznek, erős, vidám életteli Tagamásak.
Pedig megígérte, hogy majd itt a faházban nyáron héderel egy kicsit. Meg majd motorozunk még, mint az országkerülőn...
Remélem odafent szép motorjaid lesznek és kedvedre való utak. Nincsenek szavak...
Tagama, kevesebb lesz nélküled a világ.

Március 12.
Landoltunk 3 hét után itthon. Életem nyaralása volt... Már gyanús volt, hogy hárman írtak rám előtte, ha tudsz maradj kint. Igazuk volt. A facebook már napok óta tele volt üres boltok képeivel... karácsony lesz vagy mitöcs? Agyhalott pánikbetegek közé landoltunk.
A reptéren 2 mentős volt a repülőgép ajtajában, illedelmesen "jó reggelt!" kívántak és beszélgettek tovább. A folyosó végén 8 rendőr állt sorfalat, a kilencedik megkérdezte honnan jöttünk. Mintha az összes utas nem lenne regisztrálva a reptéri rendszerekbe, nem úgy mint a hetes busz lógósai...
Szóval az érkezésünkre kizavartak feleslegesen úgy 10 embert a hivatásos állományból, akik mondjuk vagy alhattak volna tekintettel a hajnali időpontra, vagy bármi más jóval kellemesebb tevékenységet végezhettek volna...
Felhúztam a hegyre a 25 kilós bőröndöt, az utolsó két km-en telefonos segítséget kértem az egyik szomszédtól. Röhögve kérdezte, de ugye nem hoztál koronát? Nem, de adok neki raklapot, mert épp raklap bútort akar építeni. Maradt még 25 raklapom.

Március 13-20.
Felhívtam pár barátot, hogy hoztam nekik szajrét Thaiföldről, mindegyik azt mondta majd két hét múlva találkozzunk. Hiába mondom, hogy Thaiföld nem veszélye zóna, nekik az már Ázsia, tehát ha Ázsia, akkor az Kína, ha Kína, akkor meg Vuhan. Bár onnan Vuhan 2000 km-re van van, mint ide London, de hát ha ennyi az ész, akkor csak ennyi. Hát jó, úgy tűnik már megint leprás lettem... A többiekkel már nem is próbálkoztam randizni...
Napok, hetek teltek el, közben rendberaktam a papírmunkát ami itthon várt, a kőműves nekiált burkolni. Online tartom a kapcsolatot a külvilággal, meg azokkal akik itt élnek. A járólap kevés lett. Olasz. Úgy néz ki egy ideig nem hoznak...
A túlvásárolt kémény elemeket vissza lehetett vinni, visszavették némi veszteséggel.
Egyenlőre a hegyen csavargunk Macival, néha találkozunk a szomszédokkal akik kutyás sétáltatnak, hogy legyen illúzióm a szabadságra. Andi barátném negyvenedik szülinapján már kijárási korlátozás volt. Belógtam érte a városba, mert hetek óta ő is az önként vállalt karanténba nyomta, és hogy még ezt április 11-ig meghúzzák, kissé kezdett befordulni.
Lemondták az áprilisi melókat.
Aztán a májusiakat is.
Katás vagyok, júniusig nem kell járulékot fizetni. Hát na ja.

Március 24.
Lejárt az önként vállalt karantén, de április 11-ig toljuk tovább a szopórollert kollektíven. Lemondták az egyik június eleji melót is. Mondom a kőművesnek, szopás van, keress fizetőképesebb ügyfelet, ne haragudj, zéró a bevételem.
Esetleg ha tudsz melót, szólj. Ok, holnap gyere lambériát festeni. Zsír, akkor ki lesz fizetve a telefonszámla.
Átnyálaztam a bankszámlát meg a malacpersejt, hátbazmeg, mire mindent kifizetek van egyhavi tartalék. Ha jól beosztom kettő. Hát akkor hívjuk fel a haverokat, kinél milyen meló akadhat...
Ja, hogy mindenki rendezvényes és melót keres, de jó...
Gyere kéményt rakni. Ok, úgyis ipari alpinoztam 2008-ban...

Március 30.
3 napja fáj a fogam. Már nem tudom hol fáj, de a fülem is sajog bele. Szentkirályiba bemegyek a kéményezés után, kitöltöm a közös tollal a koronavírusos kockázatelemző papírt, mire a triázson átmegyek, csak egy röntgenre futja, mert zárják a kócerájt. A doki 2 fogat lát belobbanva, szerinte húzzuk ki az egyiket. Felőlem mindkettőt kihúzhatja, mondja most inkább csak egyet kéne bolygatni, de azt is csak holnap reggel. A másikat csak akkor húzzuk ki, ha mégse múlik a fájdalom. Felír egy narancs ízű granulátumos fájdalomcsillapítót, miután beveszem erőteljes kedélyállapotot váltok, miért is nem megyünk valahová el bulizni? Francba, semmi sincs nyitva....

Március 31.
Reggel ittam még egy fájdalomcsillapítós löttyöt, mert arra ébredtem, hogy izzó parázs van az arcom jobb oldalának a helyén. Kihúzta, amelyiket akarta, 5 adag ultracainnal, később kiderült jól eltalálta, nem kell ismét találkozzunk.. Átaludtam a napot. Végre béke, a fülem se fáj és a kutyám is szeret, ma is zsibbadtra aludta a lábam, mert azt használja kispárnának.

Április 1.
A népek két részre oszthatók: a rettegők és a nemrettegők. Avagy a bolondok és kevésbé bolondok.
A maszkviselési szokásaikról figyelheted meg őket: amelyik szorosan rákötötte a fejére és riadtan pislog a maszk mögül, vagy ha a véletlen megközelíted ugrik két métert, az jól láthatóan retteg. De tényleg, van amelyik még remeg is. Ő tuti előbb-utóbb beteg lesz, és frankóra bele is for murdálni.
Amelyiknek a fülén lóg félig a szájára lógva, vagy maszk nélkül lazán flangál, az nemretteg.
A piacon az árusok dühösen lihegnek a maszk alatt ahogy pakolják a mázsányi zöldséget kifele, légszomjuk van. A Pennyben az egyik eladó ugyanebből az okból a szemem láttra tépi le magáról a papírmaszkot, odabassza a főnöke elé egy harcias kiáltással: "pakolj ebben majd te, ha kirúgtál!". Kedélyesen rámosolygok, főnökre is, az csak forgatja a szemét és sarkon fordul. Valamit morog az előírásokról, közben utánam szól a biztonsági őr, hogy mindjárt 9 óra és akár húzzak már el a retekbe, mert 12-ig úgyse jön be a szokásos három mamin kívül senki. Váltok pár szót a kasszással, mondja nagy a feszkó bent, mondom látom, együttérzek.

Kiszúrom magam a helyi fb oldal csoportjának képén piacolás közben, miszerint az egyik állatpolgár reklamálja, hogy miért van egyáltalán nyitva a termelői piac?! Mi lesz így a koronájával?! Rohaggyámeg, biztos ez vásárolta fel a két raklap lisztet a pennyben.... rágjad azt baromarc, semmi mást se mellé, de jövőre se, mert nem lesz aki megtermelje neked...

Április 4.
Olvasom az orvosi leírást, miszerint az asztmásoknak a telipállott maszk csak árthat, és a friss levegőnél nincs jobb. A D vitamin (napozás) segíti az immunrendszert. Maradjotthonmaradjotthon. Aha.
2000 nm telken rámolom a sittet össze, végre valahogy kinéz a kert. Glettelek. Mocskosul unom. Kéne majd festeni is, de nem visz rá a lélek a csiszolásra.
Megmetszettem a szőlőt, Pistabá segített. Két napig röhögtünk egymás hülyeségein. Átcsalom a fák miatt is majd. Gyuri bácsi is átjött, mert ő utálja Pistabácsit, és tudnia kellett mit beszélgettünk. Mondtam neki, megtanított szőlőt metszeni. De azt ő is megtanította volna, és nézzem meg hogy milyen durván vissza lett most metszve.... Kérdem, miért nem jöttél te előbb segíteni, erre elsunnyog a farvizen... ( Tény, hogy én sose metszettem meg ennyire, de múlt évben annyi szőlőm volt, permetezés nélkül, hogy a fél hegyet áthívtam szőlőt szedni, meg az összes pesti havert és még így is maradt... tehát ha idén kevesebb lesz, nem lesz akkora tragédia.)

Átjött a szomszéd grillezni. A másik is. A harmadikkal epret palántáztunk. A negyedikkel kutyát sétáltatunk.
Az emberek itt a hegyen csak legyintenek. Eddig se másztak egymás arcába, és most is békésen segítenek egymásnak, mint eddig bármikor.

Közben a faluból megindul az egészségügyi séta itt a túristaútra, az egész falu erre jár, mert itt Natura2000 is van meg piros meg sárga túristautak. Olyanok is erre sétálnak kutyával, akiket sose láttam. Régebben csak hétvégén volt néhány túrista, elvétve egy-két nyugdíjas csoport. De most elképesztő a forgalom... Ma láttam egy kutyát háromszor pórázon, három különböző emberrel. Reggel még hót boldogan jött a kutya, délután már látszott, hogy kezdi unni a km-t. Bodri elkeseredetten ténfergett, miközben az ügyeletes gazdi szinte húzta maga után a pórázon.
Hétközben a túristaút olyan mint egy gimis tornaterem, hétvégén meg a körút is ide költözik. A kis patak hídnál, ahol még aszfalt is van, ott rakják le a kocsikat. Tegnap mentőhelikopter vitte el az egyiket a Nyakas-kőről. Ma tepsibe vittek el valakit a másik szikla aljáról. A hülyék maguktól is elhullanak, nem kell azoknak korona... De legalább most azok is kint csavarognak az erdőben a 20-25 m magas sziklafal tetején, akinek eddig eszébe nem jutott. Hiába no, az evolúció tényleg mindig győz.

Április 7.
Átjött a Józsi. Adtunk neki is a grillkajából, majd átnéztünk a szomszédhoz, mert az épp a 900-as Hondáját kezdte el összerakni. Aztán a Józsi kipucolta a Lóó karburátorát. A Lóóó beindult. Józsi nyakába ugrottam, majd körbeugráltam a koronatánccal. Neki annyi.

De rég voltam itt... de mindig gondolok Rád, azt tudod... biztos érzed. Tegnap voltunk a révnél. Macival mentem, a kutyámmal. Látod őt? Kicsit olyan mint te, ha együtt vagyunk, egy imádnivaló szörös kölök, de ha egyedül van, még az ismerőst is mérgesen megugatja, és nem enged magához senkit két méternél közelebb. Odafele a révhez a Kacsakőnél szabadon engedtem a parton. Jó sokan tébláboltak, ki kutyát, ki gyereket sétáltatott, meg is lépet bandázni. Én meg sétáltam tovább, aztán már úgy 40-50 méterre voltam tőle, meg mentem volna tovább, így hívni kezdtem. Hát benézte, mert elindult a másik irányba, kb arrafelé, ahol lelépett kutyázni. Vicces volt látni a fejét, ahogy leesett neki, hogy nem vagyok ott. Hívtam, aztán meghallotta a hangom, erre elkezdett rohanni felém. Kb 5 méterrel benézte az irányt, majdnem elfutott mellettem, de megint szóltam neki, és akkor már meglátott a sok láb között és irányt váltott. Jópofa volt nagyon ahogy látszott rajta a rémület, hogy nincs meg a gazdi. Aztán vissszafelé menet már kevesebben voltak, de nem is távolodott el 15 m-nél messzebb és folyamatosan nézegetett vissza, miután levettem a pórázról... Bírom a dolgait a kis szőrös genyónak....
Láttad a virágokat? Vittem kis koszorút is, azon is fehér virág volt. Gondoltam pirosra, de ahogy álltam ott a virágosnál, eszembe jutott hogy te a piros virágokat annyira nem szeretted. Amikor odaértem a kikötőhöz épp egy család volt ott... fehér, nagyfejű őszirózsákat dobtak a Dunába, egy tizenéves forma kislány és egy labi volt velük. Átölelték egymást, összekapaszkodtak. A kutya szorosan a lábuknál lefeküdt. A férfin kalap volt, a nő kedves arcú, meleg tekintetű volt... Az óriási fehér őszirózsák pedig keringtek a kis öbölben a révkikötőnél, nem akarta elvinni őket a sodrás... A te koszorúdat és virágaidat se vitte el a víz rögtön, ott integettek még mosolyogva a víz tetején... Leültem a stégre és bámultam őket. Maci hozzám dőlt és nagyon sóhajtott. Símogattam a hátát és hirtelen az a gondolatom támadt, milyen jó volt a te hátadat is megsímogatni, amikor átöleltelek.. Hiányzol Mama.
Jó hogy tudunk beszélgetni. Vagy valami olyasmi. Mindig arra gondolok, te mit mondanál erre vagy arra, és hogy csinálnád...
Aztán elindult a komp a másik partról és lementünk a stégről. Képzeld az öreg révész is már odaát van. A fia napelemes, villanykompot vett, zajtalan suhan át a folyón. Neki is meggyújtottam egy gyertyát. Valaki egy nagy mécsest is ott hagyott. Múltkor a csomagolás közben megtaláltam a fehér margarétákat a stúdió kellékek között, félretettem neked és most odaraktam mellé. Nem tudom kinek szánták azt a mécsest, lehet az anyám rakta oda neked, vagy valaki más valaki másnak... Ahogy sétáltunk vissza az autóhoz szép lassan ment le a nap... A Duna partján itt ott mécsesek világítottak... Amelyik kialudt, újragyújtottam útközben... Maci nem szereti a tüzet, de most ott bogarászott mellettem, szinte mindig megnézte mit csinálok. Aztán a Kacsakő után eszembe jutott, hogy le kéne nézni a játszótérre. Képzeld, klassz bicikliutat építettek végig a parton. A korzó már mobilgátas, tágas és nyitott a vízpart, rá látni a Dunára az utcai éttermekről. A játszóteret, ahol még rakéta alakú vas mászóka meg vashinta és lengővasak voltak, a parton közvetlen megszüntették. Viszont közelebb az úthoz, a magasabb részen egy fullos szuper játszóteret raktak össze. Van ott minden: gumiszőnyeg, csúszópálya, hinta, csúszda, ülő és álló libikóka, felnőtthinta, amiben tinik dekkoltak, fából vár alakú mászóka, amiknél anyukák riadoztak.... Az apukák meg egy kupacba összetolták a gyerekbringákat és ki tudja miről beszélgettek...
A partot meg átnevezték Teddy Beach-re. Van egy üvegtigris szerű kis bódé, körülötte raklap bútorok... öltöző és ingyen wifi van a parton, internet a strandon, érteeed....
A vízpart jóval lankásabb, mint anno, sok homokot hozott a víz. Az örvényes részen is ellaposodott, már nincs ott nagy kanyar a vízpartban, szép lankás homok míg ellátni... Srácok horgásztak épp, az egyik próbálta bedobni a csalit de a kutyájukat le kellett fogni, hogy ne ugorjon az úszó után... Aztán Maci nekiállt örömköröket futni a homokban, játszottunk egy kicsit, majd egy másik kutyás tacskója előadta ugyanazt a saját gazdájával két percre rá, de egy csomószor felborult a homokban a saját lábban... irtó vicces volt, Maci is megvigyorogta. Itt is voltak még mécsesek a parton, kialudva...meggyújtottam. Emlékszem anno amikor egyik nyáron itt napoztunk, elvitt valakit a víz. Sokáig keresték a partról... a férfi akinek a valakijét elvitte a víz, emlékszem végtelen kétségbeesetten kérte a vizisíelőktől, hogy segítsenek neki keresni a hozzátartozóját... és azok segítettek, egy ideig fel-alá mentek a part mentén, a másik oldalon is, aztán elmentek a sodrás iránt... Most nincs ott stég, szerintem már túl lankás lett a part, vagy csak ősz van. Nyáron is ki kéne menni... Mama akkor összeszedte a plédet, és elcsomagolt, aztán mondta ideje most hazaindulni, pedig még kora délután volt... Nem tudtuk meg, hogy meglett-e, akit kerestek... Ahogy ez eszembe jutott, felbukkant két férfi, és odamentek a meggyújtott mécseshez. Tettek még mellé kettőt, halkan beszélgettek... Nézték egy ideig némán a békés folyót, aztán elindultak...
Mama, változik a világ. Pedig azt hittem annyira nem fog. De valahogy olyan kevés az állandó...
Te az vagy, kérlek küldj nekem egy állandót... Múltkor jelet kértem, hát jól berajzoltad az irányt... Köszi. Néhány hete olyan helyen dolgoztunk, ahol egy biztonsági őrt is kirendeltek mellénk, hogy vigyázzanak ránk. Órákig ott voltunk, ezért szóba elegyedtünk az élet nagy dolgairól. Az a fajta kötetlen beszélgetés volt, ami idegenek között zajlik csak, tét nélkül, tisztán. Rólad is meséltem, mondtam csöndesen, hogy mennyire hiányzol... Akkor azt mondta az a fiú, hogy "akit szeretnek az él, az itt van velünk".
Mama, te mindig itt vagy velem...

Egyik motoros barátom osztotta meg ma reggel. Őt a zöld lámpánál elindulva a taxis a neki még csak kicsit piroson csapta el...

Mennek a hírek, jönnek a felsorolások, motoros-teherautó, motoros-személyautó karambol, szörnyet halt az úton, a kórházban... Idén a baleseti statisztikák szerint augusztus közepére motorral sikerült meghalnia annyi embernek, mint múlt év egészében. Sokan vétlenül, szar szituban:a teherautó sávot váltott a lámpánál... meggondolta magát, egy motoros utas életébe került.

Aztán végre egy vidám hír, kőpapírollóznak a motoros rendőrök. Vidámak, emberiek, így rádióznak, mindenhová párosan, egymás mellett mennek, mert így tudnak jól kommunikálni, de most felelősségre vonják őket. Ezért, mert egymás mellett mennek, nem a kőpapírollóért. RAJTUK statuálnak példát, azokon, akiket még a jónép is szinte kivétel nélkül kedvel, mert tudja, hogy ok nélkül a motoros rendőr sose köt bele. Mintha a tűzoltót megbüntetnéd mert létrára mászott. Mondjuk felelősségre vonnám azt is, aki vezetés közben felvette őket, meg a HVG bajkeverő újságíróját is, de az a fene nagy igazságszolgáltatás, az ki tudja meddig ér... Az biztos, hogy az újságírói állatfaj megint süllyedt egy szintet, és lefele, mert a pöcegödör ki tudja milyen mély, a kattintásszámot meg generálni kell az uborka szezonban...

Néhány hete volt egy szarabb szériám, a zebránál várva a gyalogot úgy telibeverték alattam az autót, hogy három autót tolt egymásba a mögöttem érkező, ropira zúzva azt is, amiben ültem. Vétlenül kiszálltam egy roncsból, hálát adtam az égnek a kétheti hátfájásért, nyakhúzódásért.
Aztán azon a héten, háromra nőtt a környezetemben lezúzódó járgányok száma, köztük egy teherautó, mert a nép nem tiszteli a méretet se már, mind hasonló szituban. Mindig valaki vagy telefont nyomkodott, vagy beszélgetett, de a lényeg az, hogy mocskosul nem figyelt oda arra amit csinált épp, a vezetésre. Végül félve ültem az utolsó épkézláb járgányra: a motorra. Azon a héten már úgy közlekedtem mint az űzött vad: minden mozgó jármű potenciális ellenség, mert ki tudja milyen zombi ül a kormánynál...

Tudtam, hogy vissza kell üljek a motorra. Ha nem teszem, oda a magabiztosságom egy életre, minden járműre, nem csak a motorra. Eszembe jutott az öreg motorosok mondása:
"Úgy motorozz, mintha láthatatlan lennél, és próbáld kitalálni mire készülnek!"
Hogy mire készülnek.... hát a franc tudja mire készülnek... de az biztos, hogy van pár hely, az úton, ahol ha nem látszol, nem is számítanak rád, és jó eséllyel hajtanak keresztül rajtad. Hát jó, nézzük is a potenciális zombikat első körben autóval, a teljesség igénye nélkül:

- A sávban libegős: szinte napról-napra több az autós, aki menet közben is nyomkodja a telefonját. Az autó meg billeg alatta jobbra-balra, csak azt látod, hogy nem figyel, a feje lefele van a tükörben, nem is előre néz. Kiszámíthatatlan a mozgása, elfelejt indexelni, mert még elküld egy emojit, aztán rájön, hogy eltextelte az időt, és elmarad az index, a tükörbe vetett olcsó pillantás is, csak elkanyarodik rögtön azután, hogy felkapta a fejét. Ha ott a buszsáv, kihajt a busz elé jobb esetben, ha rosszabb, akkor eléd. Ezt a legnehezebb kiszámítani, hogy mire készül.

- Nyomakvós: húzza a kormányt az egyik sáv felé, de még nem indexel. Ha látod a szemét a tükörben, akkor keresi a lehetőséget a sávváltásra, de annyi esze nincs, hogy előbb kirakja az indexet, hogy a többi is keresse neki a lehetőséget és beengedjék. Ezt még könnyű kalkulálni, mert tolakvással jelzi szándékát, aztán egyszer csak eszébe jut indexelni. Mondjuk az én oktatóm rászoktatott arra, hogy előbb indexeljek és aztán fékezzek, húzzam a kormányt meg egyebek, de ezeknek csak eldőlt a féldisznó az ólban vizsgára menet...

- Fehérfurgon: siet, törtet, még oda befér, eszébe jut, hogy még ennél a boltnál hirtelen meg kéne állni és felvenni 3 köbméternyi göngyöleget... de ez még mindig jobb, mert legalább használja az indexet és határozottan halad a járgánnyal, nem szitál.

- Kisretek: (pirosszuzuki, puncimorris, nagyitatterszuzuki): a sofőr vagy nettó értelmi hiányosságokkal, vagy öregség miatt már nem funkcionáló reflexekkel és minimális agyi adatfeldolgozási képességekkel ül a volánnál. Egy kétsávos körforgalom totális memóriatulcsordulást és szellemi blokkot okoz, ami természetesen funkcionális lassulást jelent, mira a környezete "miazanyádatbaszakszolazútközepén" felkiáltásokkal, esetleg hangos dudaszóval jutalmaz. De ez csak további zavart okoz a jelfeldolgozó rendszerben, még tovább lassítva a feladatmegoldás sebességét, és tágítva környezete tűrőképességének határait... Motorral nagy ívben kerülendő, mert ha bekapcsol az agyában a kapkodós vészprogram, kő kövön nem marad közvetlen mellette. Csak tekeri a kormányt és nyomja a gázt, de se index, se tükör, csak menekül ész nélkül a szituációból.

- Kamion: kedvenc hobbijuk az előzés, 0,5 esetleg 1 km/h sebességkülönbséggel. Ez különösen kellemes, amikor fél km-es szerelvényekben utaznak, és tükör-index nélkül kezdik meg az előzést előtted valamelyik aztán rögtön mögötted is egy másik, és te közéjük szorulsz a kétsávos pályán, úgy, hogy három oldalról körbevesznek. Nos, ilyenkor átgondolja az ember az életét rásimulva a szalagkorlátra kilencvennel, bőszen integetve a mellette haladó kamionosnak a fülke magasságából, hogy ugye legalább te látod azért hogy itt vagyok...

- Nagyautós: (bömbi, merga, ódi, amik még a szociban menőnek számítottak) Rendszerint ő figyel a legjobban útközben, mert félti a szarját, mint az egója kiterjesztését, viszont bárhol kiesik alóla az autó. Villamossínen, buszmegállóban, záróvonal mellett, akárhol, ahol épp dolga akad, úgy hagyja el az autóját, mint eb a szaharát.. Menet közben jól kalkulálható a mozgása, mert figyeli, hogy figyelik-e a járgányában, elég menő-e...

- Zaklatottanyu: Ha sikerült menőbb fickót apává tennie, akkor kapott egy tanknyi terepjárót és hátul abban üvöltenek a porontyok, elvonva anyu figyelmét a vezetésről. Ha nem, akkor középkategóriás autóban küzd az elemekkel és a gyerekeivel. Az autó járása alapvetően egész kiszámítható, indexet is igyekszik használni, de amikor beszitál a járgány, akkor nyílik bent a pofonláda...

-Helyikismacsó: valami sportosabb, agyonmatricázott, funkció nélküli idomokal teliaggatott kis kiherélt kipuffogójú görccsel próbálja előadni Alain Delon és Alonso keverékét. A miniszoknyás potens nőstényeket észreveszi az úton, de a szemből érkező kamiont csak a dudaszónál, annyira fókuszál a testhajlatokra...
Ha nem seggre símuló bőrruhában nyelezed a vasat, csak akkor vesz észre, ha lámpánál mellé állsz. Versenyeznie kell, de majd mondod neki a következő lámpánál amikor gratulál, hogy jah, nem is vettem észre, hogy versenyeztünk...


Akkor lássuk is a motoros kollégákat. Ugye nem illik donorozni motorosoknak egymás között se, de én mégis előre venném a donor típust. Nem szép beszélni róla, tudom, de akkor is létezik a fajtája:

-Donorjelölt: lemegyek már tejért a busával a balcsira papucspólóban, közben nézünk egy végsebesség tesztet, jah és fél éves a jogsim, tehát mindent tudok az úton - vagy mégse. Buzimindenkiakikijönelé és nincs olyan aki nem jönne ki elé, mert senki se számít 250-el belvárosban száguldó rizsrakétára... valójában a motorosok is utálják, mert őket is veszélyezteti. Kiszámíthatatlan a reakciója, mert valójában ő se tudja hogy fogja megoldani az adott szituációt, abban bízik, hogy majd valahogy megoldja a lendület...

- Páva, vagy káférészer: rendszerint csak brünnyögteti valahol a forgalmasabb helyeken a vasat, esetleg kiül rá beszélgetni a hasonszőrű haverjaival, hogy jól lássák őket, de ha 20 km-nél többet kell mennie a motorjával, meghal a fáradtságtól. Egyszer egy ilyen figurával elmentem motorozni, mert azt mondta kéne csavarogni egy kicsit. 15 km után megkérdezte egy kereszteződésben, hogy odaértünk-e már egy kávézóhoz, mert ő most megállna pihenni... Nagyon ostobán néztem rá, és mondtam neki, hogy még nem melegedett meg a gumi se, mit akar kipihenni... Jól kalkulálható a mozgása a motoron, ő is figyeli, hogy figyelik-e.

- Túramotoros: felmálházva, feldobozolva, szigorúan szabálykövet az úton. Nem néz se jobbra, se balra, a lámpánál nem barátkozik, de biccent vagy int a szembe jövő motorosnak, és kb 300-500 km-ként megáll pisilni (ha tehetné megkatéterezné magát és úgy motorozna hajnaltól éjszakáig egy huzamban, de a kaksi miatt akkor is le kell szállni, úgy meg már mindegy is...). Jól navigál, jól kalkulálható szabálykövető mozgása van az úton, megy mint a gép.

- Nyikhaj: apuanyutól ajándékba kapott fullos szalonverdán vereti magát, jó esetben némi jóérzés szorul belé és kibírja a jogosítványa első illetve második évéig, hogy ne zúzza le magát világmegváltó magabiztosságában. Ezzel hozza is a statisztikát. Igyekszik szabálykövetni, de amikor már túlságosan magabiztos, akkor kenődik fel az aszfaltra, majd elkezdi tisztelni a lóerőket. Jobb esetben lehet még belőle öreg motoros.

- Sarazós: a körforgalmon át egyenesen érkezik a kútra, a közben lévő csipkebokor csak annyira zavarja, hogy tankolás közben kihúzza a maradék gallyakat a lánckerék és a lánc közül... Mindig egyenesen közlekedik, mindenen át. Csak akkor ütik el, amikor kivételesen a zöldön megy át.

- Robis: a donor után következő második leginkább ön- és közveszélyes típus, a jobbról előzés bajnoka, akit vagy elcsapnak, vagy aki miatt csapnak el valakit... Futárként nagyobb túlélési esélyei vannak, de hasonlóan lelkesen füzi át magát minden dugón.

- Kaszáskapás: a babettától az ETZ-ig bármi, a kis járgányra felpókozva a kapa, vagy a horgász szerkó, világát nem tudja, mert vagy a szőlőből (a múlt évi bor jelentős megcsapolása után) jön-megy, vagy a sörivó halak mellől szabadult épp... A legcsinosabb, amikor a kaszát viszi élével befelé az útra... De láttam már láncfűrészest is.

- Coloros: A motorja szent állat, a ruhája egyenruha. Bár a szabadság bajnokaként lobogtatja hosszú haját a szélben menet közben, a motoros klubokban hierarchiájában szigorúbb rend van, mint a rendvédelmi szerveknél, közösen szeretnek és közösen utálnak is bárkit vagy bármit. Valójában roppant szabálykövető az úton ennek megfelelően, bár amikor leszáll a motorról, ő a megtestesült macsó lázadás külsősége: borosta, tetoválások, hörgős, csattogós, krómos motor.

Szoktam mondani, hogy az elhatározás, a kitartás, meg mittomén mik visznek előre. Meg hogy bizonyos neveltetés túlságosan bekorlátoz, meg a hitvilágunk (nem a vallásunk, hanem amit a környezetünkben élőkről hiszünk) is ketreccé tud válni, de van még valami. A lustaság, és a tohonyaság. Mert a semmittevés is olyan csak, hogy sehová se visz...

Beszélgettem anno egy ismerősömmel, hogy s mint szeretné az életét elrendezni. Ha befejezte a z építkezést, akkor aztán újrarebootolja az életét, mert ami most van az már húdeszar. És MAJ AKKOR minden meg fog változni. Most húdeszar, és sose lesz vége. Meg a család is nyúzza, vigyázni kell az elvált gyerekére, és a kollégák szarszemetek, anya meg lehúzza mert 90 a nyugdíja, és minden - mindenki csak viszi a pénzt... de majd ha kész az építkezés. MAJD AKKOR minden meg fog változni.

Aztán 10 perc múlva mondja büszkén, hogy kapott szécsényi kártyát 300 e ért és mekkora nyaralásokat fog abból csapni. Eltelt a nyár, és sehol se volt. Kiment megnézni a haverokkal a tűzijátékot, meg tán egy sörfeszten volt. Mekkora bulik...

Nem intézett semmit a szécsényi kártyával, mert "macerás az ügyintézés". A nyaralás azon múlik, meg 300 e sorsa, hogy lusta elintézni két tollvonást. Közben sír a facsén, hogy ő idén se nyaralt. Még a kislányát se vitte sehová...
Nem is érdemled meg, ketreclakó, azt a nyaralást. És garantálom neked, hogy semmi se fog változni, ha elkészült a kéród.

Mert a ketrec a fejedben van. A hitrendszeredben, meg a lelki renyheségben...

A kérdés az, hogy mit tennétek ti, ha a pasitok kézzel lábbal ellenkezne egy bizonyos motor típus ellen, hogy azt ne vegyétek, nehogy arra üljetek?

A szokásos információhiányos kérdés, nem tudjuk hol a tudásszint, nem tudjuk mennyi a tapasztalat, nem tudjuk milyen típusról beszélgetünk , de azt már tudjuk, hogy nagy az ellenállás. Offkorsz, mindig az ellenálló a bűnös, aki korlátoz és biztos kicsi a pöcse, nem támogat, meg egyáltalán heteroszexuális fehér férfinek született, ami köztudomású, hogy a mai korban eleve csak bűnös lehet, és rajtuk lehet minden port elverni.

Millióféle válasz persze, némelyek kispöcsűségre, némelyek túlaggódásra és egyebekre gyanakodtak, vérmérséklettől és élethelyzettől függően a kuka a pasitól, az ugyan ne foglalkozz vele, gondold át, akár még igaza is lehetig minden volt.

Megnéztem a kislány profilját (tehát élettapasztalat, motoros tapasztalat már csak minimál lehet, ami nem baj, csak egy természetes állapot) mindenféle kis sárdagasztós képek, nagy szerelmes fotók a fiúval, az láthatóan szépen öleli, homlokpuszis megbecsülés és társai. Hm, a fiúval nem lesz itt baj. De nagyon zsenge ez a leány a busára, amikor meglett harmincas fickókkal van teli a motor halálozási statisztikája.

Aztán a 67. hozzászólásnál kiderült, hogy a korlátlan vizsgát most fogja letenni a leányzó, és a busát a friss A-s jogsival, már némi motoros tudással szándékozik birtokba venni majd. Tehát kis fosokkal tekergett idáig a kertek alatt, most meg ráülne egy szuperszónikus űrrakétára és azzal készül a következő Naprendszerbe...
Igen, mert kis fos minden 600 alatti egy ezreshez képest. De hát az x-ik motor.

Kicsi lány nem ismerlek, de értelmesnek tűnsz. Ha már az x-ik motorra valót összekapartad és nem anyuapu tolta a segged alá, most pedig busára tudsz gyűjteni, az azt jelenti, hogy megvan az értelmi képességed arra, hogy mérlegeld a tudásszinted, és elvonatkoztass a motor mérhetetlen hívásától. Az a motor legyen egy távolabbi boldog cél. A tudásszint, a tapasztalat nagyon kell a nagy motorokhoz, főleg akkor, ha azok nehezek is.

Számtalan fiatalabb, idősebb csajt látok az A-s jogsi után ordenáré nagy vasakra ülni, és 2-3 év múlva a motorozhatnék elmúlik, mert szenvedés nekik a motort lerakni egy neccesebb parkolóban, mert összejön egy baleset mert "túl vad volt a motor", meg "véletlen rákapaszkodtam a gázra", és a jobbik eset amikor csak megijednek és elengedik egy életre a motorozást, de nem törik össze se magukat se mást.

Ritka az, hogy valakinek akkora a tehetsége és tudása, önuralma, hogy a kisebb vasak után egy ordenáré brutális vason nem veti le az agya a gépszíjat és nem próbálja meg kitekerni a végső lehetőséget a motorból. Az pedig csinálja amit mondanak neki, de ha baj van, tudni kell korrigálni, és teljesen másként viselkedik, mint a libakergetők. Tudom, mert a 125-ről átülve a 750-re megnéztem alulról milyen a szalagkorlát. Nem volt meg a szükséges tudásszint, tapasztalat, tisztelet a ménes terelgetéséhez.

A fiúnak igaza van, és joggal aggódik érted. Nem kicsi a pöcse. Amiben ő tud neked segíteni: a fokozatosság elvével élve keres neked most egy másik motort alternatívának és egy-két lépcsővel ugrassz neki a busának. Menjetek vezetéstechnikai tréningre együtt, jó móka lesz. Ne legyen neki ebben igaza, és ne kelljen a kórházban a "deugyemegmondtam" cirádákat hallgasd. Nyugi, lesznek busák 2-3 év múlva is, amikor már nyugodtan ereszt ő is el vele. Ne aggódjon mögötted a család, és sose kelljen végignéznie neki se egy esetleges hibát, és ne kelljen kórházban téged látogatniuk. Ha szereted őket, őrájuk is gondolsz.

Legyen a motorozás tényleg öröm, mindenkinek.