1. Ez az oldal cookikat (sütiket) használ. Az oldal további böngészésével elfogadod ezeknek a sütiknek a használatát. Bővebben...
Amitől az élet szép... az ám bizony két kerék! :)
Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Aludtam, és azt álmodtam: az élet öröm.
    Felébredtem, és azt láttam: az élet kötelesség.
    Dolgoztam, és azt láttam: a kötelesség öröm.

    Rabindranath Tagore


    Ezt az idézet már elég régóta elkísér... Nyolcadikos ballagásra kapott mindenki az osztályból egy idézetet, az énektanárunktól. Megnéztük egymásét, ki mit kapott, és jókat vigyorogtunk egyik-másiknál, mert értettük ki miért kapta azt amit. Az enyémet és néhányakét nem értettük, így szépen elraktam a ballagós cuccok közé, amik már elvesztek egy költözésnél, de a memóriából nem tudott törlődni... Időnként felbukkant az életemben, és rácsodálkoztam egyes soraira, megérkezett az "AHA!" élmény

    Aztán most ülök egy klasszikus, fővárostól távolabbi, presszóként üzemelő szórakozóhelyen, és hallgatom az embert. Fáradt. Nagyon. Leginkább a lelke. Elengedett egy csomó mindent, hogy magának hagyjon időt, regenerálódni fájó veszteségből, tanulni elfogadni, letenni kardot, szépen lépni tovább... Beszél az új családjáról, egy kallódó gyerekről, akinek most jobb egy kicsit, hogy ő van. Neki pedig örömet ad, hogy szépen fejlődik a gyerek, a mindennapi kínlódások között... Egy gyerek óriási munka, kötelesség - és neki öröm.

    A kötelesség öröm.
    A kötelesség az élet.
    Az élet az öröm.

    Kati néni, értelek....:love:
    ekime6, Vidék, bocsi és 1 másik tag kedveli ezt.
  2. Szó szót követ a KFC-index médiahackban, és bizony megkaptam én is a magamét: le lettem tiltva a fércbukon az ismerősségből, mert azt mertem gondolni, hogy egy vidéki dizsiben azt az újságírót a helyi vagányok szimplán eltaposták volna mint a csikket.

    Merhogyénakkor VERÉSPÁRTI vagyok.

    Tévedés ne essék, ne vagyok veréspárti, de van a viselkedésnek, az emberségnek egy határa. Ez az újságíró meg átlépte az alacsonyabb tűréshatárt, és a demokratikus jogait pallosként lengetve egy kiadós viszkizés után a kétcentis perzsaszőnyegről leájulva, beleszaladt a rögvalóság mezejébe. Ő is csak egy átlagember, akit zárás után vasárnap éjjel már csak elvitelre szolgálnának ki, mert a többi is elmenne pihenni, részeg embernek meg nem adnak panaszkönyvet... Aztán hirtelen vége a rongyrázásnak, jön a józanodás, meg az ambulancia. Nem örülök, hogy kapott egy pofont, nem vagyok kárkörvendő, de a viselkedésével, ahogy megírta a sztorit, amit videót felrakott, nem lett szimpatikus az újságíró. Tekintsünk is el attól, hogy az index újságírói hányszor másztak bele más jó hírnevébe, hol és mikor, hányszor tiporták sárba az embereket egy szenzációs hírért, három kattintásért. Szerintem most a nagy klasszikus történt, két bolond találkozott: egy alacsonyabb tűréshatárú biztonsági őr, meg a mobiltelefon kamerájával védekezni próbáló kekec szenzációhajhász újságíró.

    A netes vitában felmerült, hogy kinek a felelőssége most akkor a kialakult szituáció? A verőemberé, a pultosé, az étteremláncé? A multié, aki nem figyelt oda rá, hogy verőlegényeket alkalmaz, és be kéne záratni az egész helyet, mert őt sérelem érte. A legdurvább komment, hogy vesszen a többi munkahelye is, mert két bolond összetalálkozott és elcsattant egy pofon félrészegen. Heeee, mivan, azoknak akiknek köze nem volt hozzá, miért kéne kirúgni? Hol az a híres liberális emberség, együttérzés, tolerancia? Addig tart amíg minket kiszolgálnak, aztán vasárnap éjjel ha a proli nem ad enni, akkor meg pusztuljon?

    Most kéne megállni a jogok pallosának lengetésével. Hogy kinek a felelőssége, a kialakult szituáció, a másokéééé? Miért is? Hol van az egyének felelőssége? Miért várjuk azt, hogy a létezés minden kis részét beszabályoztassuk egymással? Miért nem lehet csak szimplán, emberi módon viselkedni, odafigyelni, észrevenni a környezetünket? Miért kell rápróbálni a másik határaira, a jogokon kívül vannak kötelességek is! Első körben mondjuk piásan nem illő étteremben kötekedni , pláne cinkes záráskor ezt előadni mondjuk vasárnap éjjel, úgy hogy egyébként elvitelre még ki is szolgálnának és közben vár még mögöttünk pár éhes hozzá hasonló proletár...

    Itt bizony nem a multi a felelős, nem a biztonságiőr cég, de még a pultos se! Nem divat, tudom, az egyéni felelősség, de azt gondolom, kéne hogy tudomásul vegyük, hogy van. Vannak tetteink és azoknak vannak következményeik. Ha embertelenül viselkedünk, előbb-utóbb kiváltjuk valakiből, hogy viszont embertelenkedjen... Aztán hiába vannak jogaink, a valóság arcul csap.
    Hajos kedveli ezt.
  3. Ma bemutatták a Harley - Davidson 2018-as modelleit.
    Már egy ideje mondogatom magamban, hogy ezen az európai piacon a jellemzően japó kezes vasakra szocializálódott frissebb motoros generáció nem nagyon fog a röcögős HD kultúrán életérzést találni. Meg kevés neki a tréleren motorozás, szal előbb-utóbb kevés lesz hogy jó hangja van, jól néz ki, és remeg álltában a vas, meg le lehet vinni tréleren a motoros fesztiválra és ott villogni vele 5 km-nyi motorozást/év. Szóval a 2018-as modellek már a "kor igényeihez" és a "fiatalabb korosztály, a fiatalabb motorosok igényeihez" vannak szabva, kiemelve az új futómű a rezgéscsillapítás, a fordulékonyság, és ledes lámpák meg egyebek előnyeit...
    Hát no, lassan el el lehet kezdeni a HD-kal motorozni is... :D
    Aztán hallgattam az öregebb és még tapasztaltabb motorosok kommentárjait, hogy az elpuhult piacnak ez kell, és hát no, bezzeg a régi öreg vasakon kellett tudni motorozni, meg az se volt baj, ha értettél hozzá, mert akár az út szélén is megjavíthattad, bezzeg ezek a computervezérelt csodák, szervízmérnök nélkül stb stb...

    Ilyenkor azért mindig eszembe jut, hogy ha nincsen "korszellem" meg "változó igények" akkor ma még mindig a fákon lógnánk, és a tűztől is félnénk... :D Szerinted?
    bocsi, Vidék, ekime6 és 1 másik tag kedveli ezt.
  4. Nos, ezt a két (három-négy, folyamatosan frissül!) történetet meg kell osszam, okulásul a világnak, hogy miként múlik el a macsók dicsősége:

    Hatsepszut Zsófi barátném sztorija, szó szerint idézve:

    "Fiatal voltam es boho. Irodaban dolgoztam, es kiskosztumben csinoskodtam at a zebran a Podmaniczky uton, kopogos cipoben, irattaskaval a kezemben. Sutott a nap.
    Egyszer csak bevag elem egy motoros, szetrebbentve az elamult tomeget, nyitott bukoban, egyedi festesu motorjan megall elottem.
    A kormanyra konyokolve vigyorog es vaganyul odaszol:
    - Kisanyam, tudod, mit bir ez a motor? -Sugarzik rola a magabiztossag.
    Zavarba jovok, a motoron nincs semmi felirat, egy farkasfej van muveszien rafujva. Rojtok a kormanyon, bortaska szegecsekkel varrva. Mindenki engem nez, lelassul a gyalogosforgalom a koruron, varjak a reakciomat. En csak pislogok, keresem a szavakat, es vegul kinyogom:
    - Ez a negyutemu, 125-os, leghutesu, egyhengeres Yamaha SR? Olyan 11 loerot?
    A motors gyerek nagyot nyel, int, hogy -Koszi! -es mar rangatja is a szarvat, hogy eliramdojon.

    Nekem azota is az a hatarozott benyomasom, hogy nem kimondottan erre a valaszra szamitott! "

    Szerintem se! :D
    Erről jut eszembe aztán a a velem megtörtént szitu:

    Békésen bambulok a Lóóón a lámpánál (39 éves Suzuki GS enyhén madmaxos kivitel), mire is mellém gördül a krómbilis rommávart macsó és kacsint egyet. Hát mit lehet tenni, ne legyek mán bunkó, visszakacsintok. Lámpa vált, lomhán elindulok, az öreget nem kínozzuk. Macsókám gyilkolja a vasat, valami krómos HD, a hangja három elbaszottrepedtfazékon is túltesz. Vigyorogva vár a lámpánál, látom kérdezne, érdeklődő tekintet vetek rá, mondjad csak tündérbogár. Fel is bátorodik:
    - Szia csajszi, hová jársz motorozni?
    - Őőőő, nem értem a kérdést... most megyek át Pestre.
    - De, te most hová mész motorozni? Mert én Visegrádra, Dobogókőre szoktam, meg a Mátrába néha, most Visegrádra megyek épp, menjünk együtt! - bőszen vigyorog.
    - Jaaah, én nem motorozni járok, hanem motorral járok. - visszavigyorogtam.

    Hálisten a lámpa váltott, én pedig megsergettem az öreget, hogy a krómos macsó lemaradjék.....

    Birge sztorija:
    éjszaka, jókedvűen mentünk a Király utcán, amikor leszólított egy robogós srác, hogy vinne egy kört a motorjával. Közöltem vele, hogy kösz, de az enyém nagyobb.
    Továbbképzés birgétől:
    http://csamclub.hu/blogbejegyzes/a-drz-szociális-hatásai-avagy-hogyan-pasizzunk-budapesten.2253/?fref=gc

    Ekime sztorija
    En C forgalmi vizsgara erkeztem a godolloi tanpalyara es talalkoztam egy lannyal, aki epp E rutinra jott. Kiderult, hogy O is motorozik, jot beszelgettunk.
    Megjelent ket srac, T-s kukaszsakban. Nezem, nezem, oh az egy 900-as Divi, mondom is a lanynak. A fiuk eszreveszik, hogy oda leskelodunk. Odakiabal az egyik:
    - Csajok, jottok egy korre?
    Mellettem a lany:
    - Bocsi, de megyunk a sajatunkon. Most teherautos vizsgakra jottunk!
    Ket srac hatat fordit, csendben marad...


    Eva sztorija:
    Benzinkút Nagyvárad előtt. Tankolunk, letesszük a motorokat sorban, az enyém hátul. Fizetünk, pihenünk majd elkezdünk készülődni. Majd minden motoron két ember, apa vezet, anyu mögötte. Én egyedül. Mögöttem egy fickó megszólal, hogy már csak erre a motorra kellene egy csaj. Hátranéztem és mondtam hogy egy már van, másik nem kell.

    Szonja:
    Nekem a pasik mindíg a hátsó üllésemet hiányolják! Egyszer tőlem is megkèrdezték a benzinkúton: kiscsávó az asszonyt hova ülteted?[​IMG][​IMG] montam neki, hogy a helyén van[​IMG] pedig a derékig érő copfom mindíg ki lóg a bukó alól

    Eszter aki utast is visz:
    Én már írtam a furcsa haveromról Gáborról, aki szeretett motorozni (hátul, mert ugye se jogsi, semmi) kitaláltuk, hogy jobb az, ha rajtam van a hátizsák, mert az R1 nem kimondottan utasbarát, és így eltartom annyira magamtól, hogy nem fejel le, és valamennyire meg is támaszja. (mondjuk ez tényleg nagyon bejött, ha valaki sportotoron nyomja utassal, javaslom kipróbálni) de én annyira utálom a hátizsákot, hogy hozzá sem akarok érni. 3-an voltunk a Mátrában, 2 R1-el. A másik sofőré volt a hátizsák. A Parádsasvári parkolóban elkezdte rámadni a hátizsákot. Felszíjjazta, összehúzta, mittudomén. Volt ott 3-4 csopperes ia a parkolóban. Faszik elöl, csajok hátul kombóban. Az egyik vagányan ordítva megjegyezte a csajának: "Gizike! Mi is veszünk hátizsákot, mert több cucc elfér majd, mintha csak az oldaltáska lenne!" Ezen jót is derültek. Haverom csendesen odasúgta nekem, a hátizsák-feladás közben: " Lesz itt még meglepi!" [​IMG]:D volt is!
  5. No most ugrik a majom a vízbe, árulás következik, a motoros nő fajták elemzésével :D
    Először is, miért is jó az, ha az embernek motorozik a barátnője?

    - Az elindulás nem tart órákig: nem sminkel és fodrászkodik órákig mert bukóban minek, nem billeg a tükör előtt, mert tisztában van vele, hogy a bőrben ultraszexi és egy domborodó trikó alá bőven elég.
    - Nem kell hátul vigyed, kényelmesen elmotorozik a saját motorjával.
    - Ha már régóta van motorja, nem kell magyarázd a járművekben lévő olaj, hűtőfolyadék és légszűrő lényegét, előfordul még az is, hogy ezeket önállóan intézi.
    - Rugalmas, ha késő este kedved támad világgá menni fagyizni, lelkesen elindul veled.
    - A csaj önálló, ha meccset vagy F1-et akarsz nézni, simán el megy motorozni és nem fog nyafogni közben, hogy mikor van már vége.
    - Jól tolerálja a majdnemkanbulikat a közös otthonotokban, mert nem érzi kínosan magát döntően férfi társaságban, és lazán befogja majd a haverjaidat takarítani a buli után.
    - Felfedezésben jó partner lesz veled minden úton, és nincs jobb a közös kanyarvadászatnál.
    - Ha még kezdő motoros, sokat taníthatod és nagyon hálás lesz érte, megerősíti a kapcsolatot, ha bölcsen teszed azt.
    - Ha már rutinos motoros, fel kell kössed a gatyádat, mert lehet jobban motorozik nálad.
    - Egyheti váltóruhát megold egy hátizsákban.

    Nézzünk is először egy megtévesztő kategóriát: a naptárlány
    Azok a lányok, akik 50%-nál több szabad bőrfelülettel fotózkodnak egy motor mellett, és nem motoroznak, azok nem motoros nők, hanem modellek. Kéretik nem összekeverni a motoros nőkkel őket! Létezik motorozó női modell, a pasik szeme olyankor olyanná válik mint a csigáé: kocsányokon lóg.
    :D

    Nos, és akkor nézzük is a motoros nők fajtáit:

    Rutinos robeszes:
    Rendszeresen a korcsoportok két végén elhelyezkedő korosztály, vagy idősebb hölgyek, vagy nagyon fiatal lányok. Az idősebb korcsoport a kényelem és pakolhatóság miatt választja a nagytestű robogóját, és szemrebbenés nélkül belepakol egy komplett bevásárlókocsit a tacskóból a motorba. A tini ugyanúgy bármit elvisz motoron, nagyobb méretű sporteszköztől a függönykarnisig bármit, bárhol. Gátlástalanok, és élvezik. :D

    Kocamotoros (Babutól, kis kiegészítéssel):
    akinek nincs ideje csak hétvégente, hébe hóba, de azért előfordul, hogy a saroknál messzebb is eljut. Bárhogy is mondják neki kórusban, hogy el kéne adnia a motorját mert nem használja ki, nem hagyja magát, mert gyszer eljön az ő ideje!

    Kezdő, kicsi motorral:
    Lelkes kis köbcentivel, falja a motoros infókat, neki minden motorról szól, a budira is motorral megy, kenyérért meg a város másik végébe hogy több legyen a km. Szerényen szívja magába az infókat és szép tempóval fejlődik a motoros tudása, jó érzékkel válogatja ki a számára hasznos vele megosztott információkból a lényeget. Szépen végigjárja a fokozatokat, és 5-6 év múlva marha jó motoros lesz belőle.

    Sportmotoroscsaj:
    Imádja a vasát, mindenből a legjobbat veszi rá és rettentő módon ügyel a műszaki állapotra. Tudja nagyon jól, hogy az élete a motorja kezében (is) van, és mivel szeret száguldani, és még élvezi is, dolgozik rajta, hogy az minél tovább legyen jó. Korosztály jellemzően fiatalabb, és eszméletlen csinosak, a motorjaikkal rendszerint összeöltöznek. 4-5 fős kanyarvadászós társaságokban felfedezhetők.

    Csopperescsaj:
    Ők már rendszerint a ráérősebb korosztály, a motorozás életérzését csemegézik, vasaik ízlésesen szépek, ha díszített, akkor sem túlcsicsázott (mint a majommá varrott macsóké). Rendszerint már régen összeszokott baráti társaságokban motorozik, néha találkozókra is elmegy, ha lehet választani nem az autópályán megy, hanem szépen nyugodtan nézelődik útközben, élvezve az út örömét.

    Nakedes, classicos:
    A korosztály teljesen vegyes, jellemzője a napi szintű motorozás, közlekedésre, túrázásra, mindenhová motorral mászkál. Ha megkérdezed hová jár motorozni, bután néz rád és nem érti a kérdést. Ő motorral jár, és nem motorozni.

    Futárcsaj: mindent tudnak a motorjaikról, maguk szerelik otthon, de ha gáz van, az út szélén is megszerelik két műanyagflakon és egy kerítésdrót segítségével a vasat. Ha vele mész túrázni és műszaki problémád támad, lesz nála csavarhúzó, fogó, gyertyakulcs, stb... Ha úgy érzed, hogy ciki, ha a nő szereli meg a motorodat, el se indulj vele túrázni.

    Sárdagasztós:
    A kisebb köbcentisek nagyon ügyesen terelgetik a motorjaikat és gondolatban megvetően köpnek egyet, amikor a kanyarban megcsúszó hátsó gumidról órákig tartó élménybeszámolót adsz elő az életveszélyről, amiben voltál. A nagyobb vasakon ücsörgők már körbejárta Európát, és fél Ázsiát egy motorral meg egy sátorral, a jég hátán is megél. Életszemléletének alapja a "nagy gáz kis ima".

    Trájkos csaj:
    Otthon a motorokból van legalább 2db/családtag, és ez épp a fesztiválozós motor. Nem tudsz neki újat mutatni a motorokról, de szívesen elbeszélget veled bármilyen típusról, mert gyakorlatilag félévente lecserélődik valami a flottából az épp aktuális szabadidős családi tevékenységekhez.

    Régivasas madmaxos vagy oldtimeres:
    Van valami régi, felismerhetetlenségig átszerelt vasa, az legalább 30 éves, ő a madmaxos, a felismerhető típussal az oldtimeres. Annak függvényében, hogy mennyire ragaszkodik a gyári állapothoz, az alapján kategórizálhatjuk őket. Rendszerint maga vagy barátaival rakosgatja rendbe a jószágot, külön kalandregény a motor lábra állításának története az életében. Élvezi a szerelgetést és marha büszke rá, hogy pöcröff indul a vasa a kora ellenére.

    Celebmotoros:
    nem sokat motorozik, rendszerint csak a motorját nyalogatja, díszítgeti. Úton-útfélen hirdeti, amikor motorra ül, esemény is az, mert olyan ritkán tesz. Élete a közutakon a közlekedésben résztvevők jóindulatán múlik, rendszerint segíti a túlélését, ha minél kevesebbet van az úton. Azt viszont mindenkinek tudnia kell, és talán jobb is ha tudják...
  6. Dizájn-e vagy tapadás?

    Minden tiszteletem a motorjuk optikai látványát csiszolgatóknak, de szemet szúrt a facebookon elemezgetett viszonylag egyszerűnek tűnő kis optikai dizájn, a vízelvezető bordák kifestegetése a gumi futófelületén. A motorosok szent állata a tapadás, és mivel nekik csak kéttenyérnyi jut, ezért a legtöbbje próbál is következetesen vigyázni rá, ha már azon a kéttenyérnyin függ az élete. Igencsak érdekelt a téma, és rá is csaptam, mint tyúk a takonyra, hogy na most akkor mi is van ezzel...


    Szóval vannak a bátrak, akik ezt a kis kéttenyérnyi felületet is próbálják tovább csinosítani, és nem félnek semmitől sem. A megnevezett festék Amerikában szabadalmaztatott, ezzel érvelnek a bátrak. Ismerve a szabadalmazási eljárás lényegét: leírod egy sajtfecnire az ötletedet és a kivitelezését, majd teszel mögé egy zsák lóvét, hogy legyen mivel buzergálni a koppintóidat a hatóságnak, ha épp rajtakapják a másoláson. Azt gondolom, hogy innentől kezdve ez különösebben nem jelent semmit, hogy valami szabadalmaztatva van, nem jelenti azt, hogy garatanálja neked azt, hogy a gumid szerkezete nem változik meg ha rákened, a festék oldószerétől. Tehát, a szabadalmaztatás nem garancia a tapadásodra, csak egy piacvédelmi eszköz. Ki tudja milyen oldószere van a festéknek ami a gumira rá bír tapadni és nem pereg lefele, fogok-e a lepergő vackon elperecelni, mint az őszi hulló falevélen, vagy a feloldódott/visszakeményedett/megkeményedett gumimon dobom majd fel a pacskert az esőben...

    Alapvetően a cuccost a gumi oldalának díszítésére találták fel, kiemelni a feliratokat, de a témára rákeresve a youtube-on a szimpla bukósisakosokkal (sportcipőben, protektoros ruha nélkül) reklámozódik a csudálatos találmány futófelületre kenve is. A magamfajta nyáron is protektorban büdösödő jószágnak ez már eleve nem illatos, de lépjünk is túl a kezdeti gyanakváson.

    Oké, jó, nem közvetlen a futófelület van összekenve, hanem a vízelvezető borda, ami nem dolgozik. Rendben adjunk neki esélyt. Na de mégis, egy gumist is meg kéne kérdezni. A gumis csúnyán nézett, mondta hogy "'soksípszó". Az első számomra meglepő tanulság, hogy de, a vízelvezető kis csatornák, bordázatok és mélyedések is dolgoznak. Jelentősen részt vesznek a tapadásban nem csak víz esetén, hanem poros, murvás utakon is. Ahogy elnézem a festés mennyiségét, kb 15-20% veszteséget jelent a dolog a tapadási felületen.

    Idézem Kiss Tibit: http://www.revolutionmotor.hu/
    "A futófelületet nem szabad semmivel maszatolni, még ha szabadalmaztatott is.......A gumi használat közben morzsolódik, és ha ettől az anyagtól nem tud megfelelően kopni, abból baj lehet. Megváltozhat a kopási struktúra is és sok egyéb még...Nem véletlenül nem maszatolják be a gyárak sem őket. Vannak fehér oldalfalú gumik, de az más dolog, az gyárilag olyan és nem véletlen csak a gumi oldalán, mert másként tapad...de persze ettől még mindenki maga dönti el, mit tesz és mit vesz a motorjához."
    A többit nem tudom szó szerint idézni, de az alábbi dolgokat sorolta még fel:
    - A gumi nemcsak a felületén dolgozik, hanem por, murva esetén a vízelvezető csatornák is dolgoznak, tapadási felületet képeznek, azok szélén kapaszkodik a gumi, tehát veszteség keletkezik a tapadásban, igen jelentősen. Ha pont ezeket a finom kis tapadós széleket összekened, mert a filctollal óhatatlan, megint magad alatt vágod a fát.
    - Nem tudjuk milyen oldószere van a festéknek a gumi szerkezete hogy változik... számtalanszor ráhajtunk szegre, éles üvegre, és mégsincs defekt, mert a gumi szerkezete kibírja még sokáig, egy ilyen festés után nincs adat róla hogy hogyan változik a kémiai összetétel.
    - Akkor lenne hiteles a a festésről alkotott vélemény, ha egy összefestett gumit beküldenének egy gyári hiteles vizsgálatra és lennének róla hiteles mérési adatok.
    - Jaja, és még egy fontos: akik azt mondják, hogy de nekik fel van festve és működik minden rendesen, azok sosem teszik mellé, hogy milyen körülmények között használják a motort. Hogy robogóra kenték-e vagy valami kétszázlovas őrületre, és a gumit tényleg azon a határon használták-e ahol már a tapadásnak tényleg dolgoznia kell, és nem csak 40-el totyogtak a tüköraszfalton...

    És akkor jöjjön a tus a gumifestés ellenében egy biztosítóstól:
    "Bármi van a gumin, és ne adj isten perecelsz vagy ütközöl, a biztosító nem fizet".

    Ez a festék egy-két ezer forint. Úgy tűnik mérlegelni kell, hogy megéri-e a többszázezres, milliós értékű motort kockára tenni, aztán meg ott van a kórházi számla is, a család fájdalma, a kiesett szezon... stb.

    Azt gondolom, hogy közúton a dizájn és a tapadás nincsenek egy súlycsoportban, egy említési alapon. Mivel nem egyedül tekergünk az utakon, azt gondolom, hogy a rizikókat érdemes felmérni, és legalább a saját magunk által biztosítható műszaki körülmények legyenek rendben, hogy ne saját magamon múljon egy rosszabb szitu végkimenetele: hogy megállok, vagy odafekszem. Ebben nekem több a "HA" tényező mint amit elfogadhatónak találok, de mindenkinek joga van a saját életét rendezni úgy, ahogy ő látja jónak. Ebben az a jó, hogy a szabadság, döntés felelőssége a miénk, cserébe vállalni kell a következményeket.

    Briginek köszi a csillámtalpú póni motor kifejezésért ! :D

    Aztán ha közben mégis összefestettük a jószág talpait, legyen pár lehetőség az újrahasznosításra:
    http://szinesotletek.blog.hu/2014/02/03/gumiabroncsok_ujrahasznositva

    Frissítés, 2017. 08.11. reggel 7 óra:
    Tegnap este még utolért a hír, miszerint a fent nem megnevezett kislány a tire shine nevű franccal kente rommá a futófelületét is, nem csak a gumi oldalát.
    Néhányan megkeresték, hogy figyelmeztessék irtózatos zakó lesz belőle, mire ez az ő dolga.
    Kislány, ebből baj lesz! Ok, mindaddig a te dolgod amig az első pár méteren, amíg ez a szar fel nem kenődik az aszfaltra a gumidról (veszélyeztetve tovább mások tapadását is) és le nem kopik. De, ha az első pár méteren amíg a gumidon van ez a szar, és nincs tapadásod, majd beleszaladsz így egy kereszteződés elé, ahol figyel egy olajfolt és becsúszol a jobbkézbe azt meg nem adva, esetleg egy zebra előtt nem tudsz megállni és egy babakocsit telibe találsz, akkor az már nem a te dolgod lesz. Istenemre mondom, demokrácia van, jogodban áll bármikor hülyét csinálni magadból, de ha másokat veszélyeztetsz, a felelősség és a következmények a nyakadba fognak szakadni.

    Álljon itt egy ajánlás - Köszönöm Hatsepszut Zsófi barátnémnak, aki utánajárt a dolognak még alaposabban mint én és kért egy ajánlást, nálunk sokkal okosabbaktól:

    Az MSF USA (Motorcycle Safety Foundation, Amerikai Motorkerékpár Biztonsági Alapítvány) megkereseésemre ezt küldte:

    'Nem javasoljuk a tisztító és védő vegyszerek, abroncsbevonatok és -fényesítők használatát, még az abroncs oldalfalain sem. Lásd a köv. tájékoztatót.'

    "Hi Zsofi,

    A dokumentum itt letölthető:
    http://msf-usa.org/downloads/MIC_Tire_Guide_2012V1.pdf
  7. A hétvégi napfényesen szikrázó gatyarohasztó jóidő magával hozza a népvándorlást az ingyenesen fürödhető vizek felé, és megindul az istenadta nép a strandok irányába. Motorral-autóval, kinek mi jutott. A hetesen rendszeres, hogy reggeltől délig a Velencei tócsa irányába a tóig tartó összefüggő kocsisor araszol haját hullató félagyhalott sofőrökkel. A motorosok meg vígan csapatnak el mellettük. Hát jah, ezért is tartjuk a motort, hogy ne kelljen belefőni a négykerekűbe a tömeggel cammogva.
    Ki-ki vérmérséklete és a Véda-kapuk szerint meghatározott lelkesedéssel csapatja a sor mellett a kétkerekű paripán, asszonypajti és a fullpiknik felgumipókozva hátra, megyünk a hálidéjszánsájnba!

    Osztán meg ott a baj, mert a gyökér meg eléfordul a záróvonalon! Jobb esetben összetörik a motor eleje, rosszabb esetben meghal valaki. A puhatestű fémvázon elv alapján a motoros húzza a rövidet, mert a fémvázban az autós kevésbé sérül, még ha fóliakacniban is ül, az oldaloszlop bevédi a kb 300 kilónyi ki tudja mennyivel felé száguldó ember-vas tömegtől. A motoros meg kenődik, mert a fémek között ő a puha. Szar ügy, ha még protektor sincs rajta, mert ugye meleg van...

    Ilyenkor azért ez a pár diszkrét kérdés felmerül fel bennem:
    - Ok, az autós hibázott, mert a záróvonalon fordult. És te mit kerestél te ott, rád meg volt kivétel tábla?
    - Ok, még belátható útszakasz volt, ahol szerinted belefér még, hogy a sor mellett csapassál, de mégis mennyivel mentél, hogy a kocsiba úgy fúródtál bele, mint egy föld-levegő rakéta és jóformán az ajtót is átszakítottad, nem beszélve a tonnás autó alvázának eltekeredéséről?
    - Mekkora volt a sebességkülönbséged, hogy a szinte álltó helyéből csak lassan kifordulni bíró autót nem vetted észre? Az a mocsadék relatív gyorshajtás, hiába lehet ott 90-el menni, de ha 90-nel mondjuk egy betonfalnak/szinte álló autónak nekihajtasz, már jó az irány a temető felé, ugye...
    - Mögötted ül a csajod/gyerekeid anyja/barátod, akárkicsodád, kéne rá vigyázni, vagy minek ültetted oda...?
    - A gatyarohasztó melegben mindenki meghülyül, tudjuk jól, hogy a közlekedésmeteorológia ezért lett feltalálva, hogy bemondják, ma sok hülye várható ezért vagy azért, de legyen már annyi eszed, hogy ezt bemondás nélkül észleled...
    - mi volt a meglepő, hogy akár pártíz km-en a nagy számok törvénye alapján, nem fog valamelyik ebben a jóidőben megzakkanni és baromságot csinálni?
    - A gatyarohasztó melegben miből gondolod, hogy TE nem hülyülhetsz meg? Pláne hülye vagy, ha még protektoros ruhát se vettél fel, mert szerinted a vért törölgetni könnyebb mint az izzadtságot....

    Nem, nem várom el senkitől se azt, hogy ácsorogjon a sorban, csak nem árt ha nem száznegyvennel tépi a száját a vasnak a kritikusan veszélyes környezetben. Igen, tudjuk, hogy a szabályok azért vannak, hogy meghágjuk őket, de a szabályokat azért hozták, mert léteznek olyan emberi tényezők, ami az átlagembernél már túl van az életveszélyes hibahatáron, és szükséges némi segítség neki, a szabály meg ad egy túlélésre hajlamosító csapásirányt. Ráadásul minél többen vagyunk az úton, annál több esélyed van arra, hogy valaki más pont akkor meg akarja épp hágni valamelyik szabályt, és ha épp te is ugyanott hágod, abból nagy közös rábaszás fog kerekedni....

    Legyünk tisztában a saját korlátainkkal, a saját emberi tényezőnkkel :

    - ha nem bírjuk a sorbanállást, mehetünk másfelé, hosszabb úton ami legalább tempósabb és addig is többet motorozunk (Pestről mentetek már kenyérért Pápára? :D)
    - ha mindenképp a sor mellett akarsz menni, akkor kalkuláld bele a hülyéket és azzal a sebességgel csapassad, ahol még ki tudod védeni a gyökereket. Nekem kb 20-30 km/h sebességkülönbség tolerálása megy, azzal még az ajtónyitást is megúszom úgy, hogy kicsit leretkelem a belső kárpitot a gumival és kölcsönösen elnézést kérünk egymástól az autóssal. Lehet ezt így is, nem csak síró rokonokkal.
    - a motoros mindig jóval dinamikusabban mozog az úton, sokszor nem számítanak rá. Ezért mondja minden öreg motoros, hogy úgy motorozzál, mintha láthatatlan lennél. Te vagy a puhatestű, neked kell jobban vigyáznod magadra!
    - ha van utasod, vigyázz már rá annyira, hogy nem rántod magaddal a kórházi pokolba/tepsibe...

    Ésszel vazzeg! Ha meleg van, akkor pláne. Meg húzzál protektort, mert jobb törölgetni a izzadtságot, mint a vért.
  8. Tegnap az IBC tartályok kidepózása után (pöcegödör lesz belőle), lecseréltem a teherautót egy MT10-esre, aztán a benzinkúton a tudatos hidratálás után nekiindultam Sopronnak. Tagama a körülményekhez képest egészen jól van, a lelke töretlen, és ez a lényeg, a többi helyrejön. Csodálatos ember ő is.
    A tesztmotor igen kellemesen teljesített, egyetlen fájó pontja ennek is a plexi hiánya volt, de minden más oltári jó kis műszer, finoman hangolt hangvilla...

    Ahogy jöttem visszafelé, kavarogtak bennem a gondolatok... Mi nők, mennyi mindent belelátunk, mennyi jóságot tudunk beleálmodni a társunkba... Így tartjuk meg őket lélekben, hogy jobbá teremtjük őket, a lelki szemünkkel szebbnek látjuk őket, még akkor is, mikor nem azok... mert értjük és érezzük a hibáikat, hogy miért működnek úgy, ahogy... mikor milyen fájás hol fordul sündisznóba, tudat alatti revansba másokon, vélt vagy valós sérelmekért.... de jobbá tesszük a társainkat, azzal, hogy jobbnak látjuk őket, megadjuk nekik a jóság lehetőségét...

    Az eső eleredt ahogy húzom a bukót, mire leérek a motorhoz ömlik az eső. A kereszteződésnél ácsorogva a stopnál, egy autós megszán, int a lámpával, ne ácsorogjak ott tovább, mehetek. Megköszönöm.

    Aztán elengedjük őket, mert van amikor már fáj megtartani őket...

    Látom az alkonyatban a felhő peremét. Arra van amerre megyek. Kopog az eső a bukón. Utol kéne érni a felhő szélét... A bukó szellőzőjén beszivárog pár csepp eső, színte vízszintesen esik a menetszélben.

    Nehéz. Látni ki hol tart, merre jár, elengedni mikor menni akar. Nehéz látni a hibákat és hagyni, hogy abból tanuljanak, mert ha elmondod, hogy ott a szakadék akkor is beleugranak... csak te leszel a rossz, hogy falra festetted az ördögöt... később ugyan már nem leszel rossz, mikor rájönnek a döntés az övéké volt, vele együtt a felelősség is, de aktuálisan igen... Kinek hiányzik ez...

    Csillapodik az eső, már csak szemerkél. Sötétedik. Hagyom, ahogy felbukkannak a gondolatok.... megnézem őket, vajon honnan jöttek.... hagyom, hogy elmúljanak... Az útra kell figyelni... nem tudom, hogy az esőtől nedves-e belül a bukó...

    A felhő széle alatt vagyok. Már csak szemerkélget. A motor lámpája marha jó, szépen látom vele az utat reflektorozás nélkül is, a szembejövők mégse villognak. Megéhezem, az MT is. Ülök a kúton, eszegetem a háromszög szendvicset... finom, volt a kedvencem is. A kutas lány kimegy körbejárni a motort, beszélgetni kezd. Fél a motoroktól, de csodálja őket, hogy ez is milyen gyönyörű... Belenézek a szemébe, és azt mondom neki: ...a félelmeink fosztanak meg minket a boldogságunktól... a kúton csönd van, odakint már sötét, állunk egymással szembe, döbbenten néz, majd furcsa fintorgó mosolyt enged el, ...hát... igen.... Eszegetem a másodikat, belebámulok az ablakon át az éjszakába. Megint eleredt, menni kell a felhő alól.

    A 85-ösön egy pickup bénázik előttem, majd végre elfordul... M85, no innentől már tempós lesz. Esőszagú aszfalt, ez a legcsúszósabb, amikor már elverte a port, de még nem mosta le. Nyákos-csúszós réteg a porsár az aszfalton, nincs gumi ami ne csúszna rajta mint a jégen. Húzom neki, a bőrruha lassan száradni kezd rajtam. A délután ülés alól felcsapó meleg most jól jön, kellemesen melegít a motor.

    M1 - kamionok vonatban. Autószállító trélerek párosban. Ezek egészen nyugodtan haladnak az éjszakában. Eszembe jut, ahogy Berettyóújfaluról visszafelé a múlt héten a teherautóban éjjel fél kettőkor a 120-al ralizó román és török kamionok között a négyesen jöttünk visszafelé. A két felnőtt férfi kollégám dermedten ült mellettem, ahogy tepertünk visszafelé a Masterrel (aki vezetett pár perccel előtte épp rosszul lett, átvettem tőle a kormányt), és az egyik csöndesen csak annyit mondott: ez félelmetes. Amíg meg nem szólalt, esküszöm még élveztem is a tempót ahogy húztak felfelé éjjel kettőkor....

    A felhőkön megjelennek a város fényei, közeledek. A kifutószél előtt járok, már nem lökdös oldalról a szél. Begördülök a kapu elé, Maci a kapuban ül és lelkesen csóvál. Letámasztom a motort, majd a szokásos hazajövési ceremóniát előadjuk. Betámaszkodik a térdeimhez a homlokával, ahogy simogatom a hátát.
    Lehúzom a félig rámtapadt bőrruhát, a zuhany alatt hallom, hogy utolért az eső... Beengedem a kutyát, mert fél a viharban. A kanapéra rogyva elalszom. Reggel arra ébredek, hogy zsibbad a lábam... ja a kutya a lábamnál alszik és lábfejem használja kispárnának...

  9. Szent Iván éjjelét megelőző napon kivirágzik a páfrány. Ez a virág azonban csak röpke ideig él, míg meg nem szólal a kakas, mert akkor elhervad.
    Aki meglátja a virágot, azt szerencse kíséri majd az életében, s aki leszakítja, annak attól a perctől kezdve minden kívánsága teljesül.
    Ám a páfrány virágát meglelni szinte lehetetlen, nemcsak rövid élete és rejtőzködése miatt, hanem mert a virágzást kísérő lenge szellő álmot bocsát minden arra járó szemére. Tudni lehet, hogy csakis fiatal tépheti le a virágot, öreg kézben semmivé porlad.
    Egy réges-régi mese tud még mást is a páfrány virágáról: akié a virág, megtehet mindent és mindent megkap, amit kíván, de soha senkivel nem szabad boldogságát megosztania.

    Vajon miféle boldogságot kínál a páfrány virága? Miféle köd ül a kereső szívére? Milyen hiányt tölt be az az öröm, ami nem adható tovább? Mivé válik, aki maga mindent megkap, semmiért nem küzd, de semmit nem is érdemel? Milyen szív az, aki csak a maga boldogságát hajtja?
    A mese megválaszolja: "nem lehet boldog az ember, ha boldogságát másokkal meg nem osztja."

    A páfrány virága helyett keresd azt, akivel osztozhatsz: örömben, bánatban, ételben, italban, asztal körül, tűz körül, munkában és pihenésben, nehézben és szépben, akikkel jó együtt, akikhez tartozol. Néha rejtve van, nehéz rálelni és nincs is mindig nyitva az út, de az igazi boldogság mégis így költözik majd a szívedbe.

    Forrás - Boldizsár Ildikó: Esti mesék a boldogságról
    Vidék és NaNa kedveli ezt.
  10. Bonifert Ádám: Ha hozzám jössz

    Ha hozzám jössz, a téren gyere át,
    hozd magaddal a mezők illatát,
    lépd át a dombot és az árkokat,
    bújtass szemedbe délibábokat,
    hozd el a tiszta levegő ízét,
    hajnal harmatát, a tavak vízét,
    madár dalából a legszebb hangot,
    déli kongásba olvadt harangot.

    Ha eljössz hozzám, úgy gyere szépen
    ahogy a csillag ível az égen,
    ahogy a szellő suhan a parton,
    ahogy a naphoz búvik az alkony;
    gyere úgy, mintha nyílna a rózsa,
    ahogy a csermely indul a tóra,
    ahogy az utak összehaladnak,
    ahogy a reggel köszön a napnak.

    Ha hozzám jössz, a fények közt gyere,
    bújjon ruhádba tavaszok szele,
    kísérjen el a csend, a nyugalom,
    keress meg engem rejtett utakon,
    ahogy két világ egymáshoz szól át;
    hozz nekem emlékteremtő órát,
    hozd el a szavak másik értelmét,
    s ha itt vagy, mindezt szórd, szórd szerteszét.
    Vidék és BajateamOldlady kedveli ezt.
  11. Erősen feminista körítéssel körbement egy cikk a neten, aminek a egy-egy részét kiemelném:

    "Örülök, hogy segítesz a feleségednek. Én nem szoktam, mert ha mégis, a nejem sosem dicsér meg. Múlt héten például felmostam, és azt se mondta, köszi.” - na ja, te is anyukára vágysz aki a buksidat símogatja, ha valamit normálisan csinálsz, mert még szükséged van nevelésre.... mire a válasz ez volt:

    "Nem segítek a feleségemnek a takarításban, mert én is itt élek, és muszáj takarítanom.
    Nem segítek a feleségemnek a főzésben, mert én is akarok enni, ezért főznöm is kell.
    Nem segítek a feleségemnek a mosogatásban, mert én is használom azokat a tányérokat, amikből eszünk.
    Nem segítek a feleségemnek a gyerekek körüli teendőkben, mert ők az én gyerekeim is, és az a feladatom, hogy az apjuk legyek.
    Nem segítek a feleségemnek mosni, teregetni és összehajtogatni a ruhákat, mert ezek az én és az én gyerekeim ruhái is.

    " ....elmagyaráztam, hogy én nem „segítettem” a feleségemnek. Ami azt illeti, a feleségemnek nem segítségre van szüksége, hanem egy partnerre. Én partner vagyok az otthoni teendők elvégzésében, és nem „segítség” az, hogy házimunkát is végzek. Nem segítek otthon. Én is ott lakom, a házhoz tartozom. "

    No de tekintsünk el a feminista vonaltól, meg attól is, hogy a nők nevelik ilyenné a pasikat - mert ki a bölcsőt ringatja, a világot igazgatja.

    Ami leginkább megragadta a gondolataimat, hogy milyen már az, hogy vendégnek lenni a saját életünkben. Nem csak férfi, nő is hajlamos az ilyesmire. Számtalan esetben látom, hogy vendégként funkcionálnak emberek a saját életükben, igazi, elbaszottan szar hotelvendégként: várják a tutit, a boldogságot, hogy ők magukat majd valaki vagy valami boldoggá teszi, és azt gondolják, van az a pénzmennyiség amivel megválthatják a kényelmüket, boldogságukat. Hogy ha kifizeti az új mosogatógépet/mosógépet, akkor majd az asszonynak mondjuk több ideje lesz, de a tányért még sose jutott eszébe beletenni abba a kibaszott mosogatógépbe, hanem otthagyja mocskosan az asztalon...
    40 évem alatt volt alkalmam megfigyelni a hozzám betérő vendégek szokásait, és hát igen, jelentős jellembéli különbségeket mutatnak azok, akik vendégként megkérdezik hol találom a poharat, kiszolgálják magukat, majd a mosogatóban elhelyezik, esetleg maguk után még el is mossák az eszcájgot, szemben azokkal, akik hely kínálása nélkül leülnek, majd közlik hogy ők szomjasak, kiszolgáltatják magukat, majd felállnak és távoznak otthagyva a poharat maguk után az asztalon... az amelyik a mosogatóig elviszi, felszólítás nélkül még a menthető kategória...

    Valahogy nekem az jött át, hogy az ilyen ember szinte szállóvendégként működik a saját életterében. Megjelenik, ott van, élvezi amit lehet, aztán lepattan, ha már valami nem olyan jóleső, mint ő elsőre gondolta, vagy nem az elvárásai szerint való. Ha már nem úgy működik a világ körülötte, ahogy ő elvárná, már ott sincs, jöhet a következő "szolgáltató hotel"... Eszébe nem jut, hogy a saját világának a jobbá tételéhez hozzá is lehet tenni valamit. Átvenni terheket, feladatokat a másiktól, hogy aztán közösen több lehessen az együtt töltött idő, szórakozás, bármi... De persze ő bármikor talál jó szórakozást miközben a másik gürcöl, a könnyebbik végét bármikor megfogja a dolgoknak. Megvan a nyavajgó feleség ugye, hogy "mindig odavagy dolgozni, velem sose törődsz", de ha apu nem teszi le a megfelelő mennyiségű pénzt a műkörmösére, akkor aztán jöhet a válóper... pedig ha ő is elmenne melózni, lehet apu se éjjel-nappal dolgozna és lenne együtt töltött közös idejük... Ülnek bent sokan a készben, a jóban, aztán amikor valami eltörik, felállnak és távoznak, de eszükbe nem jut megjavítani, hozzátenni bármit is a dolgokhoz, de vannak olyan kényelmesek is, hogy még azt is megvárják míg lapátra kerülnek.
    Az ilyen megérdemli hogy kirakatcsaládja legyen, és nem valódi otthona. Amiért ő is hozzátett, és ezért valóban a magáénak is érzi, úgy is bánik vele... Sőt, van aki azt gondolja, hogy egy házvezetőnői/szakemberi segítség tehermentesíti a másik felet, ami valóban működhet, de az apró odafigyeléseket, a gondos-kedves mindennapi gesztusokat nem lehet megfizetni, és azt kívülálló harmadik fél helyetted nem teheti oda...

    Vendégeink az Életben. Egy ideig jönnek-mennek, aztán már megjön hozzájuk a rutin, és már be se engeded őket... Mert a kellemetlen vendéget egy idő után már nem csak nem hívják, hanem be se engedik...

    Forrás:
    http://www.ujegyensuly.hu/helyem-a-vilagban/nem-segitek-a-felesegemnek
    NaNa és zéé77 kedveli ezt.