Bocs, hogy nem csajként egy csajportálon indítok blogot, de talán néhányatokat érint a dolog. Szeretném megosztani tapasztalataimat azokkal, akik nálam többre mennek azokkal.
Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Tisztelt Rendőrhatóság!

    Meglepetten vettem tudomásul névnapi figyelmességüket, minek során felhívták figyelmemet a mittudoménmilyen paragrafus szíves betartására. Kár, hogy az iratot alaposan áttanulmányozva sem sikerült visszaemlékeznem, hogy mit is kellett volna betartanom. Mármint nem a jogszabályra, mert azt gépjármű szakoktatóként mondhatom, hogy jól ismerem. Hanem arra a sebességkorlátozó jelzőtáblára, melyet sem én, sem a szintén gyakorlott és balesetmentes járművezető utasom nem vettünk észre, annak ellenére sem, hogy mindketten fokozottan figyelünk, ha számunkra ismeretlen útszakaszon közlekedünk. Mivel nem példátlan az eset, kénytelen vagyok feltételezni, hogy a sebességkorlátozó jelzőtábla olyan helyre volt kihelyezve, ha ki volt egyáltalán, ahol az a járművezetők számára nem észlelhető. A sebességmérő kapu („VÉDA”) és nem sokkal utána a korlátozásokat feloldó tábla jól felismerhető volt természetesen, még meg is kérdeztem az utasomat, hogy szerinte ez minek a feloldó táblája volt. Neki sem volt fogalma. A lakott területen kívül egyébként megengedett 90 km/h sebességnél 1 km/h-val lassabban haladtunk. Mint mindenki más előttünk és utánunk, pedig feltételezhető, hogy nemcsak olyanok közlekedtek ott és akkor azon az útszakaszon, akiknek hozzánk hasonlóan ismeretlen volt az adott útszakasz.

    Természetesen, minekutána törvénytisztelő, szabályokat betartó, adófizető állampolgár (sőt jó ideje balesetmentesen közlekedő, sőt közlekedési ismereteket tanító szakoktató, egyben D kategóriás járművezető tanuló) vagyok, a 30 000 Ft értékű meglepetésüket befizettem rögtön azután, hogy középiskolai oktatói (rendkívül magas, khm) fizetésemet kézhez kaptam. Azt ugyan nem tudom, hogyan értetem meg a két kiskorú leányommal, különösen az enyhe mentális problémákkal élő nagyobbal, hogy ebben a hónapban nem tudok a kinőttek helyett új ruhákat venni nekik. Viszont nagyon remélem, hogy a főnökük, akinek a nyaralására gyűjtöttek, hasonló élményekben részesül majd, mint én, amikor figyelmességüket kézhez vettem. Remélem, a pénzemből telik majd neki néhány adag fagylaltra, mert a lányaimnak e hónapban már nem fog telni.

    Mindezek ellenére maradok törvénytisztelő és adófizető állampolgáruk, és az engem ellenőrző hivatalos személyeknek a nyakába sem fogom odazúdítani a történteket. Csak tisztelettel arra kérem Önöket, ha és amennyiben az emberi korrektség a célkitűzéseik között szerepel, legyenek szívesek a közútkezelő illetékesének figyelmét felhívni, hogy nem ártana a sebességkorlátozó jelzőtáblát is láthatóvá tenni az adott helyen (51-es út, Solt előtti, Duna felett átívelő közúti híd). Köszönettel:

    Tóth F. Csaba gépjármű szakoktató, járművezető, azonosító szám: 16214
    NaNa és Vickancs kedveli ezt.
  2. Fantasztikus élményben volt részem. Egy szempontból. Másik szempontból meg maradt a vágyakozás, a kielégítetlenség...
    5 év után újra mentem motorral, sőt, ráadásul 9 év után, rendszámossal.
    Tiszta szégyen amit most leírtam.
    Szóval kaptam egy fülest egy nagyon jó barátomtól, akinek tudomására jutott, hogy egyik ismerőse negyedáron (!) kínálja a Keeway Superlight 125-ösét. Mondom, itt valami nem oké. Annyit tudtam, hogy karambolos a vas. De az újrakezdéshez valami hasonlót akartam: kevés biztosítás, kicsi fogyasztás. Pár nap gondolkodás után (miután eldöntöttem, hogy most már aludni is kéne) fölhívtam a srácot. Találkoztunk, elhozta a kis vasat.
    Nekem a nagyonvékony vintage chopperek és a '60-as, '70-es évek klasszikusai jönnek be a legjobban - a cruiser kategóriát "nem élem". Viszont a technikai paraméterek vonzónak tűntek.
    Durrkalap fejbe, nosza indítsunk, és magam is meglepődtem, milyen simán elindultam. Na mondjuk nem vágott hanyatt a 10 ló, de szépen vitte a vasat. Kicsit fura helyen volt a váltókar, de szépen, finoman működött, ahogy a kuplungkarra és az első fékre se lehetett panasz. A gáznak ugyan kicsit nagy volt a holtjátéka, de megszokható volt, szép finom gázreakció volt, ha túlhúztad a holtjátékon. A futómű szépen vasalta ki az úthibákat, pont jó volt a rugózás, jól fogtak a gumik, stabil volt a vas. Magammal is elégedett voltam, arra számítottam, hogy bénázok majd, mint egy kezdő.
    Végül néhány, itt most leírni nem kívánt dolog miatt nem döntöttem mellette. Lényeg, hogy szét kellett volna borítani a blokkot a korrekt javításhoz, és foglalkozós vasam van elég így is (8!). Úgyhogy még mindig nincs üzemképes vasam.
    Komolyan gondolkozom, hogy kéne keríteni valami olcsó üzemképes akármit, amire csak ráülök és megyek, és megbízható is (egyik haver Riga 22-esére azért még nem érzem magam rászorultnak:eek:). Legalábbis addig, míg össze nem tudok végre pattintani valamit. Csak ahhoz idő kéne, nem kevés, viszont k.va sok. Találtam 60-ért egy Romet Kadetet. Nem tudom. Lehetne még talán egy 210-es Babetta is... Nem tudtok valamit? Óccsó, takarékos, megbízható, nem robesz... azért vannak igények, mi?
    Szegecs, NaNa és Vickancs kedveli ezt.
  3. Hosszú állásidő és némi javítás után újra beindítottam a Gépet!:hura:

    A karburátort kellett felújítani, és a légszűrő elporladt szivacsa is cserére szorult. Már korábban is szereztem be hozzá alkatrészeket, de csak a részleges szétszedés után derült ki néhány dolog, ami ismételt alkatrész-beszerzést igényelt. Az az igazság, hogy van még mit javítani rajta, mert a kuplungja csúszik, és a kihajtás tömítései sem az igaziak még, de arra kiváló volt ez az állapot, hogy megkezdhessem a szezont vele.:ok:

    A hosszú nélkülözés bizony berozsdásította megviselt ízületeimet, így az első menet elég keményre sikeredett. Aztagyereberózsámhéccentszakravárát, hogy meg tudja az embert dolgoztatni 3,5 LE! Igaz, ehhez hozzájárult az egyenetlen terep is, ami gépet és embert egyaránt kemény helytállásra ítélt. Igaz, magamat sem kímélve, rögtön 6 tanknyi benzint hajtottam ki belőle! Ennyi idő alatt azért el lehet fáradni rendesen, éjjel azt se tudtam, hogy feküdjek, hogy ne fájjon. De megvolt, aminek meg kellett lennie, és ez komoly megnyugvást okozott. Meglett az eredménye. És ez a lényeg!:)

    Képeket is csináltam. Igaz, még gereblyézés előtt.

    Na? Milyen?;):D DSC09866.JPG DSC09866.JPG DSC09867.JPG DSC09868.JPG DSC09869.JPG
    Szegecs, NaNa és Vickancs kedveli ezt.
  4. Te is várod már a tavaszt?

    Én is. Igaz, nem úgy, ahogy gondolnád. Mocskos g_ci ünneprontó f_sz leszek. Én szóltam.

    Tegnap tankoltam. 100-ast, nem azt a benzinnek csúfolt lőrét, ami paffra rakja az autómat. Az AUTÓmat, mert az még az, nem négy keréken gördülő számítógép, azt még egyszerűnek, átláthatónak, kezelhetőnek, tartósnak tervezték. Szóval tankoltam, és egy század fillér híján 700 Ft-ot fizettem egy liter benzinért. Még szerencse, hogy takarékos a vas. Mert az még vas, és trükközés nélkül takarékos. Hacsak azt nem tekintjük trükknek, hogy ötajtós létére 640 kilót nyom. Teletankolva. Csak ne nyomná 32 év a vállát…

    Szóval belegondoltam a dolgokba. 8 vas van készülőben. Mit van, lenne csak! Tavaly október óta egy percem se volt rájuk. Ugye miután fater meghalt, gyorsan, amíg még szegény édesanyám üzemképes, ki kell pucolnom a házat, amit fater miatt nem lehetett. Nem akarom, hogy az én gyerekem úgy járjon, mint én, hogy egy szeméttárolót örököl, aztán lehet évekig ganyézni. Azzal is volt költség bőven, régóta elmaradt dolgokat kellett megcsinálni, az is pénzbe került (és még fog is, hajjaj!). Szóval fogalmam nincs, miből és mikor fejezem be a vasakat. Pláne hogy miért. Mert ha így haladnak tovább a dolgok, még az a tervem se fog bejönni, hogy akkor majd egy, a takarékos autómnál is takarékosabb motorral járok dolgozni. Mert nem fogom tudni megengedni magamnak. Marad a bringa, tök jó lesz a leharcolt ízületeimnek, meg így is büdös vagyok, hát még majd úgy. Legalább lefogyok, és a testalkatom is tükrözni fogja anyagi helyzetemet. Fizetésemelés csak a mesében, mert a pedagógusoknak mindenki beígér mindent (meg is kapják, aztán itt fröcsögtetik a büdös vörös nyálukat), igen ám, csakhogy mi tavaly augusztus 31-től oktatók vagyunk és nem pedagógusok, úgyhogy kaptunk egy lovat részletekben, csak az első részlet után felejtették el a többit.


    Úgy érzem, nagyon sokat tanultam és dolgoztam, hogy könnyebb életem legyen. Nagyon sok mindent hagytam ki az életemből emiatt, amik már nem pótolhatók. Sokat nélkülöztem is. És nemhogy könnyebb nem lett az életem, de egyre nehezebb. Gyakran gondolkodok el azon (talán túl gyakran is), hogy mindenki azt kapja előbb-utóbb, amit megérdemel. Jó lenne rájönni, miért érdemlem én ezt. Persze a környezetemben is azt látom, hogy annak k.va nehéz, akinek jó a szíve meg szorgalmas. Ennek ellenére úgy érzem, megérdemelnék talán már több időt magamra, hogy az esti rottykimerült zsatubézésen kívül is legyen egy kis időm, energiám, pénzem magamra.

    Úgyhogy várom a tavaszt na. Legalább fűteni ne kelljen. És nem tudom, meg tudom-e állni irigység nélkül, ha látok egy motorost az úton.
  5. A harag rossz tanácsadó. De ki mással oszthatnám ezt meg, mint Veletek. Bárcsak végre motoros témáról is írhatnék! Előre szólok, azt be tudom tippelni, hogy lesznek, akik nagyon ki fognak rám akadni. Elsősorban @Vickancs. Előre is bocsánatot kérek, senkit nem akarok megbántani.
    Számtalanszor írtam már, hogy azért örülök, hogy lányos apuka vagyok (ha már nem bírtam a haragommal meg a farkammal és megcsináltam a hülyeséget), mert így TALÁN kevésbé leszek hajlamos arra, hogy a saját érdeklődési körömet ráerőltessem a gyerekeimre. Erre a kisebbik, Panna, már három vagy négy éve nyaggat ezzel a motorozás dologgal, merthogy neki eredetileg a piros volt a kedvenc színe, de most a bordó, mert a Czetka is bordó, és hogy őneki KELL egy olyan felnőtt korában. Nem tudom hova tenni még mindig az egészet, egyre határozottabban gondolom, hogy csak nyerészkedésből hízeleg a kis piszok, vagy rájött, hogy az anyjára nem számíthat, vagy mittudomén, de képtelen vagyok jóra gondolni. Valamit ki kellett neki találni Karácsonyra pénz nélkül, sajnos nem tudtam akkorra kinyomtatni neki, csináltam egy falinaptárat, aminek képei a családban valaha volt Czetkákról és a Sport sorozat vasairól szólnak. Úgy gondoltam, ez személyes, egyedi, és talán örömöt is okoz neki. Meg egy kis fricska az anyjának, mert odaírtam a képek alá, ki kicsoda (mármint a vasak), és pofátlanul odaírtam egykori 250-esem képei alá a nevét: "Életem Pici Párja" (+ típus, lökettérfogat, teljesítmény). Exem ki is kattant rendesen, újságolta Panna kárörvendő vigyorral. Nagyon, nagyon örült a naptárnak.
    Anno a motorom fenntartása pont hatodannyiba került, mint a drágalátosnak a kutyájának a fenntartása. Boxermániás ugye, és meggyőződéssel állítja, hogy a boxer az nem nyálzik, meg hogy milyen jó kutya (csak nevelhetetlen, kezelhetetlen, szétrág mindent, telefingja a szobát, ha bent van, összeb.ssza a kontrollálhatatlan fölugrálásával az ember ruháját stb.). Ja, amikor legutóbb volt kutyájuk (boxer kölyök), egész nap be volt zárva a lakásba, szétszedett mindent, összepisálta a falakat, teleszarta a szobát, tutult egész nap a szomszédok legnagyobb örömére, és mivel nem nevelte senki, nem lehetett vele bírni. Gyakran a gyerekeknek nem volt kajájuk, de a kib.szott dögnek mindig. A nagyobbikat régen megharapta egy kutya, azóta retteg minden kutyától, de úgy látszik, ez a drágajó anyukáját nem zavarja.
    Még folyamatban van annak a házrésznek a megvétele, ahol most még albérletben laknak. Hitelre megy még a levegővétel is. Ma van Panna 9. születésnapja, számított rá, hogy az anyja megvesz majd neki egy mittudoménmit, valami kütyüt, tőlem meg társasjátékot kért (Dobble). Erre mit kap a drágajó anyjától? Francia bulldog kölyköt b. meg! A közös udvarra nem lehet kiengedni, egyrészt megvenné az Isten hidege, másrészt ott van a másik házrész tulajának kutyája (igaz kötve), a nagyobbik gyerekem retteg tőle, mindenük dobozokban, reggel fél 7-től este fél 5-ig senki nincs a házban, mindenük a padlóra pakolva dobozokban (ideális rágóka, nemde?), etetni kell, és Panna nemrég egy tulajdonképpen idegennek kijelentette, azért szeret nálunk lenni, mert itt mindig van mit enni. Ha a gyerekek kajájáról se képes vagy hajlandó gondoskodni, akkor hogy lesz ezután, hogy a kutyát is etetni kell? Nem is beszélve, hogy 100 rugó egy ilyen kölyök, és a házzal még bőven lesz költség. Anyám amúgy is ki van akadva, mert ahhoz, hogy meg tudják venni a házrészt, adtam neki hitelből 500 rugót, hogy ne ússzon el az egész, és anyám azt mondja, ebből kiindulva nem is alaptalanul, hogy az arra kellett, hogy elverje a hülyeségre, és mindenkinek bebizonyítsa, mekkora egy csicska vagyok, és azt csinál velem, amit akar.
    Ezt a kutyát tulajdonképpen nem is Panna kapta. Exem vette magának, hogy rázhassa a rongyot, hogy ő ezt is megengedheti magának. Mindigis ezért kellett neki kutya. Mert az olyan menő. Hogy örök életében a puszta valagára rázta a rongyot, az ugye nem látszik elsőre. Mert a látszat a lényeg.
    Anyám azt is mondta, hogy ezzel valószínűleg az is lehet a célja, hogy a nagyobbikat elüldözze onnan. Sajnos ő olyan, hogy csak égni lehet miatta. Panna kitűnő tanuló, vele lehet villogni, habár ugye ebben az égegyadta világon semmi érdeme nincs az anyjának. Eredetileg azt akartam, hogy a mi kaposfői házunk kizárólag Pannáé legyen, a kaposfüredi meg Jázminé. (Ismerem őket, Pannával akarják kifizettetni a kaposfüredi házat, hogy nekik véletlenül se kerüljön semmibe.) Már most képtelenek összeférni a testvérek (ez se az én saram), hát még ha pénzről lesz szó! Ezt csak távolság oldhatja meg. Azt exem is tudja, hogy Jázira nem lehet számítani, ha betegápolásról (vagy a házrész törlesztőjének fizetéséről) van szó, mert ugyanolyan önző, következetlen és felelőtlen, mint az anyja. Ezért akarja Pannát, mert ő legalább jószívű. (Igaz, úgy tud hazudni már most, hogy még én se tudom tetten érni.) És ugye még egyet akar: a kaposfői ház árát, hogy elverhesse, és a pofámba röhöghessen, hogy akkoris értelmetlenné tette az egész családunk életét, és csakazértis tönkre tudott tenni mindent. Nem engedi ide azt, akinek szántam a házat, ideüldözi helyette azt a gyereket, aki miatt csak szégyenkezni meg idegeskedni lehet, hogy mindenkinek bebizonyíthassa, hogy én mekkora szaralak vagyok. Ez is bizonyítja, hogy neki a másik ember csak eszköz, beszélő szerszám, beleértve a gyerekeit is. Ő meg az Isten. Kár, hogy aki kicsit is ismeri, annak már nem tud vetíteni. És akkor még mennyi mindent nem meséltem még!
    Ja, és akkor ha elmondom a véleményem a kutyáról, akkor bizonyíthatja is Pannának, mekkora szaralak vagyok, merthogy tönkretettem a születésnapi örömét.
    Ha egy brazil vagy török forgatókönyvíró simán csak leírná, amit ez művel (meg a testvérei), nagyon rövid időn belül a világ leggazdagabb embere lenne.
    Mindezek tükrében komolyan elgondolkoztam azon, hogy hagyom a francba Panna vasát, legalábbis addig, míg meg nem lesz az autós jogsija. Ha egy szaros naptár miatt ilyen a bosszú, akkor egy motor miatt milyen lesz! Ha ideüldözi a nagyobbikat, akkor nem is lesz értelme megcsinálnom, Panna nem lesz mikor, miből használja. Mindig őt fogja ugráltatni ez a két lusta dög.
    Mindig gyűlöltem a brazil meg török sorozatok világát, az aljasságot, az alattomosságot, a gonoszságot, az önzést, más semmibe vételét, eszközként használását. A saját életemben mindenképpen el akartam kerülni, hogy így kelljen élnem, ezzel kelljen leterhelnem az agyam, hogy kikerüljem az aljas csapdákat. Kaptam a pofámra eleget fatertól, hazudoztam miatta kényszerből eleget, örülök, hogy annak vége lett. Szerettem volna a további életemet őszintén, nyugodtan és a lehetőségekhez mérten szabadon élni. Azt hittem, megdolgoztam és eleget tűrtem érte. Két dolgot remélek még egy picit. Az egyik, hogy egyszer Panna megbocsát majd nekem azért, mert megcsináltam. A másik, hogy elpusztulhatok végre hamarosan, mert kissé méltatlannak érzem, ami történik. De lehet, hogy csak én vagyok beképzelt, és nem vagyok tisztában vele, mit is érdemlek.
    Vigyázzatok magatokra, éljetek őszintén és nyugalomban, békességben! Jó egészséget, sok balesetmentes, élvezetes motoros kilométert kívánok Mindannyiatoknak!:csam:
  6. Ez most nem az Edda régi slágere nyomán jutott eszembe. Azt mondják, az álmokban megtisztul az elme. Vagy fölmerülhetnek olyan gondolatok, melyeket éber állapotban nincs időnk a fejünkben forgatni, vagy nem merünk vele foglalkozni.

    Nemrég elhunyt valaki, akit nagyon jó cimborámnak tartottam, ő jelent meg álmomban. Ugyan szinte csak középiskolás korunkban voltunk szorosabb kapcsolatban, de nagyon jóban maradtunk. Csak valahogy sose jutott időnk utána egymásra. Pedig milyen jó lett volna! Vannak bepótolhatatlan, elmaradt dolgok, amik, ha az ember eszébe jutnak, mindig lelkiismeret-furdalást, vagy csak egyszerűen hiányérzetet okoznak. Vajon el tudtam volna neki mondani, hogy fontos nekem? Elhitte volna-e? Hiszen nem jutott időm arra, hogy foglalkozzak vele. Mindig volt valami meló, vagy egyszerűen csak a beteges családi, vagy szűkös anyagi háttér akadályozta meg az embert abban, hogy megtegye, ami jólesett volna az adott helyzetben. Leülni egy sörre, dumálni egy jót. Anélkül, hogy utána hetekig menne miatta a balhé „otthon”.

    Vannak, voltak helyzetek, amikben az ember jól érezte magát, és amikor lenyomja az élet, vagy egy mérgező családi háttér, vagy egy mérgező munkahely, görcsösen kapaszkodna ezekbe a helyzetekbe, és ezekkel együtt azokba a személyekbe, akikhez a jó érzése volt köthető. Szívesen visszaforgatnám én is az idő kerekét, ha lehetne. Sok mindent csinálnék másképp. De ugye mindig van valaki a családban, aki sulykolja, hogy a barátok azok csak barátok, azok nem fognak téged elgondozni öregkorodban, az csak családtagoktól, legföljebb nagyon közeli rokonoktól várható. Régen lehet, hogy így volt. A fogyasztói társadalom sok mindent fölülírt, ezt is. A gyereked, hiába írja elő a törvény szigora, nem fog téged elápolni, mert életed végéig a te segítségedre lesz szorulva, minden téren. Mert ez egy ilyen rendszer. Ha sokáig szorulsz a barátod segítségére, még megkaphatod, amit én is párszor, hogy ez már túlmegy a barátságon, eddig és nem tovább.

    Van, amikor úgy adja ki, hogy szándékod ellenére a barátod fejére nősz, mert nem esik le a szitu időben, és megkeseredik az egész. Másokkal olykor sikerül valamin úgy összeugrani, hogy vége lesz és kész. Viszont van, amikor az élet sodor el egymás mellől benneteket, és egyszer csak azt veszed észre, hogy uram Isten, öt éve nem beszéltünk, mert tíz perc nem sok, annyi sincs rá. Pedig tíz napig is tudnátok beszélgetni. És a hivatkozási alap majdnem mindig a család, vagy azzal összefüggésben levő dolog lesz. Ha ehhez még egy betegesen féltékeny feleség/férj is hozzájárul, hát az meg maga a pokol. Úgy egyébként is, de ebből a szempontból is. (Amikor nem ismeri meg a tulajdon lányodnak a haját a pólódon, és két hétig hisztizik, anélkül, hogy tudnád, mi a f.sz baja van, utána meg neked esik a sodrófával, hogy milyen nővel csaltad meg. Fejlövés bazzeg. És akkor utána még ő van fölháborodva, amikor visszahallja, hogy gyújtást kéne rajta állítanod.)

    Tényleg, fontos kérdés, ha már felmerült: vajon van-e olyan család, ami kárpótolni tud az ilyen, bepótolhatatlan dolgokért? Nyilván költői a kérdés. Mert amikor nem tudunk találkozni, beszélni, írni azzal, aki kedves a szívünknek, akivel jólesne újra lógni, mert a család, és mindig a család, vagy a másik, a meló, amit a család miatt nem rúghatunk föl, az valahogy mindig hiányérzetet kelt. Megéri? Tudtuk-e ezt, amikor szerelemből, vagy az öregségtől, betegségtől, kiszolgáltatottságtól való félelemből, vagy egy terrorista családtag iránti csillapíthatatlan dühből (mint én) megnősültünk/férjhez mentünk, hogy a család gyakorlatilag MINDEN MÁST elvesz tőlünk? Fel tudtuk-e mérni ezt józan ésszel? Mert olyan család, ami megengedi, hogy maradjunk (legalább néha) azok, akik vagyunk, csak a mesében van. Néha hallok ilyeneket olyan emberektől, akik láthatóan szétdurrannak a feszültségtől, és olyankor arra gondolok, talán azért hazudnak, hogy ne keltsenek rossz érzéseket másokban. Vagy a saját félelmeik, korábbi rossz élményeik miatt maguk is elhiszik (mert el akarják), amiket beszélnek.

    Tényleg természetes dolog, hogy ami jó volt egy csomó ideig, annak el kell múlnia? Hogy csak a szarság maradhat állandó az ember életében? Hol vannak azok, akik közel álltak hozzám, ennyire szarember vagyok, hogy nem keresnek, vagy senkinél nincs se idő, se pénz, se békesség, hogy legalább dumáljunk egy jót? Annyian járnak a fejemben az utóbbi hónapban. Ahogy a melókkal állok, talán egy karácsonyi-újévi e-mailben tudom őket keresni. Az is tök szégyen, egyforma, vagy közel egyforma szöveget küldök mindenkinek, legföljebb pár változtatással, aztán kontrollcé-kontrollvé, mert ennyire van idő, vagy ennyi fér bele a „családi” „békesség” látszatába. Pedig annyi emberrel szeretnék hosszasan, vagy legalább rendszeresen beszélgetni! Metta. Dávid. (Ők ketten különösen sokat járnak a fejemben mostanság.) NaNa. Yamina. ZéPé. MoncA. Husvéth Bélus. Attis. Jocó. Jácint. Heft. Gönyű. Lex. Maci. Csibi. Németh Peti. Adri (a matektanár is meg Heft exe is). Imi Atya, István Atya. Zalahegyi Zozó. Hernáczky Henrik. Gape. Misály. Bala. Németh Bandi. Vásárhelyi Zsuzsa néni, a tanszékvezető. Schnepp Feri bácsi. Szemeti Robi. Maczó Józsi bácsi (múltkor láttam vezetés közben). Számel Robi. És igen, akikre múltkor csak fájdalmasan kevés időm jutott: Szegecs és Ekecs. Még jó, hogy velük talán még lesz lehetőségem. Mert vannak, akikkel már nem. Spider. Tagama. Sipőcz Laci bácsi. Kőfalusi Pali bácsi. Zsinkó Bandi bácsi, akit csak én hívtam Bandi bácsinak, mert mindenki másnak csak az Endi volt (én valahogy nem tartottam ezt kellően tiszteletteljes megszólításnak, hiszen a gyereke lehettem volna). Vagy Starsky, aki ugyan még él, de nem hiszem, hogy bármivel is rendbe tudnám hozni azt, ahogy alakult. Sorolhatnám.

    Nehéz ezt elfogadni. A változás nem mindig jó, és az ember hajlamos saját magában keresni a hibát, annak az okát, hogy nem maradhatott úgy, ahogy jó volt, és ez nem használ az önbecsülésnek (sem).

    Azért írok ám ilyen hülyeségeket, mert nem vagyok valami jó állapotban, és le akarom még írni a mondókámat, hátha máskor már nem lesz rá lehetőség. Ne ragadjon itt a lelkem csak azért, mert nem mondtam el valakinek valamit. Ha valaki kimaradt a fölsorolásból, attól bocsánatot kérek! Most csak ők jutottak hirtelen az eszembe, mert gyorsan kellett ezt is megírnom.

    Nagyon vigyázzatok magatokra, egymásra! Soha ne felejtsétek el valahogy kifejezésre juttatni, ha fontos számotokra valaki. Hátha az lesz az utolsó alkalom. Jó egészséget és balesetmentes motorozást kívánok Mindenkinek!
    :csam:
    Szegecs kedveli ezt.
  7. Versenyt rendeznek a nemzetek különleges katonai egységei között. A feladat: minél rövidebb idő alatt megtalálni a sivatagban egy megjelölt tevét, és elhozni a zsűri elé.

    Elsőnek az amerikaiak próbálkoznak. Hozzák is a tevét két óra múlva.

    - Gratulálok, uraim, szép eredmény! Hogyan csinálták?

    - Kémműholdjaink segítségével találtuk meg a tevét a sivatagban, meghatároztuk a GPS koordinátáit, odamentünk, befogtuk és fejlett szállítóeszközeinkkel elhoztuk ide.

    Következő próbálkozók a magyarok. Hozzák is a tevét másfél óra múlva.

    - Gratulálok, uraim, ez még jobb eredmény! Hogy csinálták?

    - Csatárláncot formálva kutattuk át a sivatagot, megtaláltuk a tevét, és betereltük idáig.

    Ezután az oroszok próbálkoznak. Hoznak is fél óra múlva egy gúzsba kötött, iszonyatosan összevert elefántot.

    - Uraim, ez eddig a legjobb időeredmény, csak hát… szóval van egy kis probléma… ez láthatóan nem egy teve.

    Erre az elefánt rémülten ordítozni kezd:

    - TEVE VAGYOK!!! T E V E V A G Y O K !!!!!!!!


    :D:D:D
    Szegecs és Ferenc kedveli ezt.
  8. Kedves Lányok, Asszonyok, Srácok!
    Bajban vagyok, a segítségeteket kérem. Összegyűlt az OTP-s SZÉP kártyámon 181 000 Ft egyenleg, ami december 31-én lenullázódik. Én elkölteni nem tudom, nincs lehetőségem nyaralni, pihenni, az elmúlt 3 évben se volt. Viszont kéne hiteltörlesztésre meg autó-és számítógép-javíttatásra, azt ezzel fizetni nem tudom. Volt ígéretem, tegnap mondta vissza az illető, nem rajta múlott a dolog. Kérdésem: Valamelyikőtöknél, vagy rokoni/ismerősi körben nem lesz-e valami vendéglőben/hotelben rendezett nagyobb esemény (buli, lagzi, céges wellness, BÁRMI), amit én december 31-ig ki tudnék fizetni ezzel a kártyával? 150 000 Ft készpénzt kérnék cserébe. Fontos és sürgős lenne! Segítségeteket előre is nagyon köszönöm! Légy szíves add tovább az infót! :lecci: Üdv szevatok!
    Vidék
    NaNa kedveli ezt.
  9. Nem, nem az Utolsó Ítéletre való feltámadásról akarok írni (habár valószínű az sincs már messze), nem is arról, hogy valamelyik vas elkészült, mert a nyáron se volt időm, annak ellenére, hogy 2 nap szabadságot vettem csak ki (egyiken anyámat, másikon apámat vittem a kórházba). Nem is tudom, minek az apropóján jutott eszembe – ja bocs, fordult meg a fejemben -, hogy különböző megszűnt motormárkák feltámasztásáról írjak. Ne félj, nem leszek hosszú. Annyira…

    Láttunk már sikeres feltámadásokat. Harley-Davidson. Indian. Triumph. MV Agusta. Ezek csak a legismertebbek. De újra gyártják a Jawát is, igaz, Indiában, és nem is hozzák őket Európába. Ez utóbbinak apropóján indulhatott talán az agyalás, meg egy-két, közelmúltban lezajlott beszélgetésből.

    Ha megnézitek az új motorok piacát, őrült felfutás van Indiában, Kínában és általában az ázsiai régióban. Miért? Ott a motorkerékpár közlekedési eszköz, sokaknak az egyetlen lehetőség. Nézd meg azokat a vasakat. Legföljebb 500-asok, de a leggyakoribb a 350-es – 400-as egyhengeres kategória. Bukócsővel, csomagtartóval gyárilag fölszerelve. Számos japán (náluk ez folyamatos volt) és most már európai gyártó is ráröppent erre a piacra. Sőt, ha lehet hinni a pletykáknak, a Harley-Davidson is. Nincsenek különösebb környezetvédelmi előírások, lehet olcsón gyártani, ott meg örülnek, hogy van mivel közlekedni. Pont leszarják a környezetvédelmet. (Mondjuk ez ránk nézve is fenyegetés, ha így folytatódik tovább a klímaváltozás, 10-15 év múlva Európa élelmiszer-importra szorul, csak nem lesz honnan importálni, mert máshol is be fog ütni az összeomlás. Lesz itt nagy baj gyerekek…) De hát ezt a kampósorrúak pont leszarják, nekik a pillanatnyi profit a lényeg, semmi több. Utánuk az özönvíz. Sajnos ez a világ számos részén szó szerint lesz így.

    Ezzel szemben Európában mi próbáljuk védeni a klímát, legalábbis színleg. Tudnék erről is írni, de inkább nem teszem, nekem még el kell indítanom valahogy a két kölkömet, meg sajnos a nem annyira öreg, de nagyon beteg szüleim se számíthatnak másra. Lényeg, hogy se a járműhajtási technológia, se a háttéripar, se a kiszolgáló iparágak, se az emberek fejben, nincsenek felkészülve a teljes elektromos átállásra, amit a politikusok (nyilván nem teljesen indokolatlanul) annyira erőltetnek. Jön az Euro6, annak az előírásait belsőégésű motoros járművekkel nem lehet teljesíteni. Ugyanakkor számos területen, például a haszonjárművekén, nem lehet nélkülözni a belsőégésű motoros hajtást. Egyszerűen nem áll rá készen a technika.

    És itt jön képbe, hogy van pár, el nem feledett szocialista motormárka, amiket vagy az 1975-ös nagy, Moszkva által levezényelt „ésszerűsítés” söpört el (Pannonia), vagy a rendszerváltás (CZ, 1993), vagy az utána következő gazdasági folyamatok (MZ, Jawa, 2005). Annak idején, a hiánygazdálkodásban, ha valaki nem akart 5-7 évet várni egy autóra (vagy az új árának háromszorosát kifizetni egy leharcolt romra), de közlekedni akart, akkor bement a járműboltba, és ha volt ismerőse (meg pénze, ami akkor nem volt akkora szó, mint most), vett magának egy motort közlekedni. Az akkori konstrukciók ennek a kívánalomnak feleltek meg. Amiket akkor nagyoknak láttunk, azok ma megmosolyogtatóan kicsiknek számítanának. És tényleg nem is voltak ésszerűtlenül nagyok, pont akkorák voltak, amekkoráknak lenniük kellett. Volt mivel közlekedni, és ez volt a lényeg.

    Nagyot változott a világ. Ma már minden sarkon utánad dobnak egy használt autót, röhejes, mennyire könnyű hozzájutni. Közlekedésre tehát már nem kell a motor. Ha mégis, elárasztják a piacot az olcsó robogók. Akinek nagyobb van, annak már többnyire nem közlekedésre kell (legalábbis nem rövid távra, ingázásra), hanem kikapcsolódásra. Viszont tegyük a szívünkre a kezünket: ugye egyre kevesebb az olyanok száma, akiknek erre van ideje meg pénze? Nagyot változott a világ itt is, a Munka Törvénykönyve szerint jogod van beledögleni a melóba. Aki nem ilyen helyzetben van, az többnyire, hát hogy is írjam, hogy ne legyek sértő: nem a munkavállalói oldalon van. Vagy legalábbis nem az alján. És hát ugye nem ők vannak többen.

    Hogy kapcsolódik ez a motorokhoz és régi márkák föltámasztásához? Egyik kollégám megkérdezte, miért nem lehet föltámasztani a szoci márkákat valami egyszerű, tényleg szaladgálós vassal. Ennek több oka van:

    - Nem tudunk versenyezni a kínaival, ahol nyilvántartás szerint nem is létező emberek robotolnak 12 órában minden nap, egy tál rizsért.

    - Mivel az ÖSSZES alkatrészt be kell vizsgáltatni (akkor is, ha régen már nagy sorozatban gyártott alkatrészekből építkeznénk), az Isten pénze nem lenne elég, hogy engedélyezzék a típust. Ja, és akkor még az Euro5-öt is teljesíteni kell, ami olcsó, egyszerű alkatrészekkel nem megy. Befecskendezés, katalizátor…

    - Ha kész, létező konstrukciót vennénk meg, a licenszet ki tudná megfizetni?

    - Nem lenne igazi piaca. A gazdagok nem bíznának egy ismeretlen márkában, a szegényeknek csak lerúgott használt autóra telik. Nincs középosztály. Az öregek, akik még nosztalgiából talán megvennék, nekik se lenne nagyon miből, mert a gyereket ebben a gazdasági rendszerben addig kell tolni pénzzel, amíg bele nem döglik az ember, mert egyedül nem jut egyről a kettőre. Az öregek ráadásul nagyrészt már föl se tudnak ülni, mert az nem divat, hogy hagyjuk olyan állapotban az embert, hogy kelljen neki nyugdíjat fizetni, kitapossuk a belét még előtte.

    - A gyártás elindításához felmérhetetlenül sok pénz kellene. Üzemépület, gépek...

    - A Pannonia fiaskója nyomán a motorosok már nem bíznak egy ilyen lehetőségben, mert úgy érzik, visszaéltek az érzelmeikkel. Nem sok ember van, aki adna még egy esélyt.

    Az ember mégis ábrándozik, nosztalgiázik. Úgy 20 éve lehetett, utaztam a vonaton, egy olyan fekete ember mellé sodort a sors, amilyen a pólóm. Álmomban nem gondoltam volna, hogy tudunk beszélgetni. Rajzolgattam. Akkoriban egy olyan, egyszerűen gyártható, olcsó motoron törtem a fejem szabadidőmben, mint amikhez hasonlóakkal most Ázsiát árasztják el. Egyszercsak megszólított, magyarul! Kiderült, Ghánában született, Pécsen szerzett orvos diplomát, és most Texasban gyógyít, még közös ismerősünk is volt! Ő adott néhány jótanácsot, a levédetéssel, a kapitalisták hozzáállásával kapcsolatban, amiket nagyon megjegyeztem. A konstrukció, amit akkor papírra vetettem, nem lenne most se korszerűtlen. Csak a fent említett okok miatt versenyképtelen lenne. Nemrég olyan vasakon is gondolkodtam, amik egy-egy gyártó termékeinek egyfajta keverékei lennének, amik megfelelnének egy hagyományos, „közlekedni való” motor követelményeinek. Ugyanúgy értelmetlen időtöltés volt ezeken agyalni, mint a fent említetten. Vagy motorok átépítésén, mert a törvényhozók és kiszolgálóik kényszeres fontoskodása miatt az is lehetetlenné vált. Csak szívesebben agyalok ilyeneken, mint a saját családom dolgain. Bár azt hiszem, visszaállok a Star Trek-csillaghajók konstruálásához, az értelmesebb dolog, annak nyomán hihetem azt, hogy túlélhető ez a helyzet, amiben most vagyunk. Pedig nem. A reális forgatókönyvek nyomán majd folytatom a poszt-apokaliptikus novelláimat. De csak akkor, ha – milyen hülye vagyok – befejeztem azokat a vasakat, amiket elkezdtem…
    NaNa kedveli ezt.
  10. Nemrég a melóhelyre autózva a nyugis elkerülőn, volt alkalmam elgondolkozni a motorozás és a család kapcsolatán. Hát, nem tudom, föl tudok-e idézni mindent.

    Előszöris a kezdetekkel kapcsolatban. Vannak olyan családok, ahol a gyerekek szinte az anyatejjel szívják magukba a kipufogófüstöt (Illa berek, nádak erek… ki ne ismerné a Ricse önéletrajzi ihletésű motoros számát, persze Feró is motoros lett). Vannak olyan családok, ahol egyszerű közlekedési eszköz, és vannak a tehetősek, ahol ezt hobbiként megengedhetik maguknak. Vannak ehhez kapcsolódóan pozitív és negatív alapélmények.

    Pozitív az, ha ésszel viszi a gyereket egy kört apu vagy most már egyre gyakrabban anyu. Ha a gyerek látja, hogy a szülő mennyire feltöltődve, fülig érő szájjal jön haza egy motoros út után, és nem áll bele senki, mert olyan a család, hogy örülnek a másik örömének. De ritka ez manapság!

    Negatív az, ha balhé megy a dolog végett, vagy ész nélkül viszik először a gyereket motorral. De az is megtörtént, hogy a nagy motoros szabadságra hivatkozva apuka azt hitte, megengedhet magának egy félrelépést is, erre a szintén motoros anyuka bosszúból elment apuka legjobb barátjával. A gyereket többé motor közelébe se lehetett vinni. De ne szaladjunk előre.

    Van persze, amikor nem a családból jön a példa, vagy nem „gondolják túl” a dolgot.

    Családi dolog az is, hogy reagálnak a szülők vagy a nagyszülők. Az a korosztály, aki most kezd motorozni, azoknak a nagyszülei idejében még nem lehetett akármilyen járműhöz akármikor hozzájutni, a motor akkor több mint reális alternatívája volt az autónak, mert bement valaki a műszaki áruházba, vett egyet magának (kicsit könnyebben összespórolhatták rá a pénzt, mint manapság), és nem kellett 5-6 évet várni egy négykerekűre, lett egy hét után valamije, amivel tudott járni. Egyszerű közlekedési eszköz volt, és hatóságilag tilos is volt, hogy annál több legyen. Ha meghalt valaki vele, hát Istenem, benne volt a pakliban. Nem reagálták és nem gondolták túl a dolgokat. Viszont a világ nagyot változott azóta. Az öregek számára rémisztően nagyot, és ezt nem tudják hova tenni. Régen egy 125-ös is nagy motor volt, pláne a „félelmetes” 250-es -350-esek. Ma sajnos a legtöbben motorszámba se vesznek 1000-es alattit. Ettől a nagyszülők halálra vannak rémülve. Pláne, hogy a híradóban ugye csak rossz hírek vannak (kivéve a politikai kampányhíreket, na ott aztán még az égbolt is rózsaszín), és a kamerák elszaporodásával még föl is veszik, hogy halnak meg, vagy jutnak tolószékbe emberek. Nem értik, hogy ha van lehetőség autóra, akkor miért kell a motor. És nem tudnak ebből a kényszerképzetből kiszabadulni, mert az ő idejükben teljesen más volt a világ, nem tudnak, és a legtöbben nem is akarnak elfogadni semmit ebből a mostaniból.

    Persze a szülők is féltik a gyerekeiket. Korukból adódóan még ők is néznek tévét. De az ő idejükben már sokkal könnyebben hozzá lehetett férni idősebb korukban egy bármilyen járműhöz, ők azt megszokták. Nekik tökösveréb korukban az első közlekedési eszköz volt a motor, valami Simson vagy hasonló, ami akkor még az elérhető kategóriába tartozott. Fiatalok voltak és vagányak, mindent szabadott, és meg is tettek mindent IS. Aztán jött a nagy szerelem (nem a motor), aztán a pénztelenség miatt le kellett mondani erről IS. Maradt egy szép emlék, egy kielégítetlen vágy, vagy éppen egy elengedett VALAMI, amire már nem is nagyon emlékeznek. És ez utóbbi kettő konfliktus-szülő kategória ugye.

    Hol tart ma a motorozás? Mivel akárkinek lehet autója, és a tömegközlekedés se rossz, ráadásul a távkommunikációs eszközök és a virtuális világ a szobába szögezi a potenciális motorvásárlók egy részét, a motor fokozatosan közlekedési eszközből szórakozási eszköz lett. Ennek megfelelő árakkal, ami a vasat, a felszerelést és a fenntartást is illeti. Luxuscikk. Lassan egy szaros 25 éves rotyogó is. A gyerekek seggét apuanyu (lassan nem lesz divat tudni, melyik melyik…) hurimpálja kocsival, még egy szaros biciklijük sincs, vagy nem használják, csak rongyrázásból van. Na erre jön a büdös kölök, hogy neki márpedig motor KELL. Mer’ biztos látott valami videót a számítógépen, kimosták az agyát, azér köll neki. Büdös kölök.

    Van persze ellenpélda is. Anyuka megkeresett, hogy szögeljek a kölöknek valamit a rendelkezésre álló Babettából, mert nem lehet kirobbantani a srácot a monitor elől, ennek jó vége nem lesz. Sikerült. Ma ott tartunk, hogy most meg a nyeregből nem lehet kirobbantani a srácot, és semmi, de tényleg semmi nem szegi kedvét, és motorszerelő akar lenni. Az egész család szája fülig ér. Nem mindennapi, örömteli történet!

    Na és akkor itt jönnek a családi reakciók ugye. Mert elrontottad. Mert rossz társaságba engedted. Mert te vagy a hibás. És akkor megy a meccs, hogy ki rontotta el. Hogy lehet megengedni egy ilyen veszélyes dolgot a gyereketeknek, nem féltitek? Minek ennyi pénzt kidobni rá, fél év után úgyis megunja és vesz kocsit (mennyien, de mennyien vannak, akiknél ez tényleg így is működik, a vas meg ott rohad el a sarokban!). És a gyerek lehet, hogy a balhé elkerülése végett tényleg lemond arról, amit szeretne. És lehet, hogy tudatalatti bosszúból ő se fogja engedni a gyerekének, hogy ő megvalósítsa a saját álmát, majd egyszer. Persze ez nem azt jelenti, hogy a gyereknek mindent meg kell engedni, sőt! Viszont a szülő dolga, hogy épeszű (vagy legalább jogszerű!) keretek közé szorítsa, ha jót akar a gyerekének. Viszont, hogy ki mit vesz épeszűnek, hát az nagyon a gumiparagrafus kategória.

    Vagy a másik agyrém, amikor a hisztis nagyszülők miatt apuka vagy anyuka le kellett tegyen az álmáról anno, és a gyerekével akarja megvalósíttatni, és nem fogja föl, hogy nem biztos, hogy a gyerek azt kedvvel csinálja, lehet, hogy csak enged az erőszaknak. És pár év múlva tényleg lerúgja a vasat a sarokba, aztán ott rohad el, mert rossz élményekhez társítja a család miatt.

    Na jó, tegyük fel, igen, felül a vasra a gyerek, és még komolyabban lapjára se rakja. Ésszel választ, ésszel megy. Mi a reakció? Oltják ezerrel, hogy ezhúdeveszélyes, meghalsz fiam/lányom, tolószékbe kerülsz, hát nem gondolsz szegény szüleidre, hogy el kell temessenek? Hogy lehet ennyi pénzt elb.ni olyan dologra, ami nem hozza, csak viszi a pénzt, hát ilyen felelőtlen vagy, hogy nem gondolsz a jövődre, nem gyűjtesz, amikor majd neked is családod lesz (még egy agyatlan társadalmi konvenció, akármilyen szar példát is látott, az persze kötelező, hogy neki is legyen családja meg gyerekei, nehogy véletlenül ő választhassa meg, hogy az való-e neki!), elb.szod a nehezen szerzett pénzedet értelmetlen heppekre (nem véletlenül vagyok kib.szott allergiás erre a szóra!), elb.szod a drága idődet, stb.stb. És eljut az ember odáig, hogy már annyit b.szatják miatta, hogy már nem tud felhőtlenül örülni egy gurulásnak, mert nem bírja kiverni a fejéből, hogy mit fog ezért kapni.

    A legjobb, amikor a házastárs kezdi ugyanezt a cirkuszt. Mert biztos félrek.ni jársz, a motorozás csak álca, mert jobban szereted azt a k.va motort mint ENGEM, hogy lehetsz ilyen felelőtlen, nem gondolsz a gyerekedre, ha meghalsz azon a k.va motoron, mi lesz velem, hogy nevelem egyedül föl stb.stb. Az ember a házastárson – normális esetben, ami ugye nem túl gyakori - könnyebben állít gyújtást, mint a szülőn/nagyszülőn, feltéve, hogy saját házban lakik, és nem az övében, mert akkor, ha nem szakadt rá a Nemzeti Bank, nincs sok választása.

    És ha megtelik a hócipő, és elköltözöl a f.szba, akkor te vagy az utolsó szar szemét szaralak. Ja, és be is bizonyítottad azzal a lendülettel, hogy neked tényleg fontosabb a motor, mint Ő.

    Ezeknek a nárcisztikus önimádó vadbarmoknak is csak azért kell család, hogy legyen kinek szívni a vérét, legyen körülötte egy lúzerré tett, betonba taposott idióta rabszolga, akihez képest ő saját maga előtt nem is tűnik akkora lúzernek. Nem tudom leírni, mekkora rombolást visznek végbe ezek a rohadékok. És ha egyetlenegy ilyen is van a családban, akkor ez a „hagyomány” (az idegbetegség) megy tovább a gyerekekben is. Esély sincs másra.

    Ja, és ez komoly balesetveszély is. Amikor a „család” baromságán kattog az agyad, és elkottázol egy előzést vagy egy kanyart. Amikor arra használod, hogy a hülyeség miatt felgyülemlett feszkót levezesd, mert különben késélre hánynád az egész idióta bagázst. Amikor nem vagy ott fejben. Nem tudsz feltöltődni sem, mert megy a f.szság.

    Ja, a kedvenc megjegyzésem (munkatársnő): „Mit akarsz te már motort, nőj már föl a hülyeségből, felnőtt ember vagy!” Még nem vágtam el a torkát érte, de szerintem csak idő kérdése. Attól, hogy egy kielégítetlen, kiégett p.csa, még nem kéne megkövetelnie, hogy más is az legyen.

    Még a jobbik eset, amikor „csak” a hátad mögött beszélnek ki érte.

    És ugyanakkor vannak családok, csak nagyon-nagyon kevesen, ahol ez nem gond. Mindenkinek van valami hülyesége, pont ezért elfogadja, hogy másnak is van. A nagyi brazil sorozatot néz, apu Warcraft-ozik minden hétvégén, anyu kutyát tart, és egyik se b.sztatja a másikat, mert tudja, hogy őt is lenne miért. Ha mindenki lógva hagyná a másikat, talán ennyi motorbaleset, meg ennyi kiégett f.sz se lenne, pláne nem az utakon. Érdemes megnézni a videót: „Te döntesz: a kanyarban!” Ja, a kommenteket is elolvasni végig!

    Sose felejtem el, mit kért a kisebbik lányom, aki most 8, gyereknapra: egy hazugságoktól mentes, nyugodt életet. Ez azért mellbevágó egy 8 évestől, nem? Mondjuk őt se tudom hova tenni, nem tudom, hogy most csak hízelgésből, nyerészkedésből mondja, hogy szereti a motorokat, vagy ő is elhiszi, hogy szereti, amit még nem is ismer, mert engem nem láthatott még motorozni (legföljebb Babettával talán kétszer, Simsonnal se többször). Nem vagyok elég okos, nem tudok bízni már semmiben.

    Tudod, én is ezt kérem a 45-ödik születésnapomra: egy nyugodt életet, ahol nem tombol a hiszti, ha oldalba rúgom a vasat és elgurulok feltöltődni. Egyszer már volt egy ilyen időszak, és nagyon tetszett. Ez visszatérhetne az életembe igazán.
    Liviszita és Szegecs kedveli ezt.
  11. Persze Dodor stílusában... mondjuk nekem, amikor lejött, hogy fagyiról van szó, egyből a Bikini száma jutott eszembe, csak az másik fajta "fagyi" nyalásáról szól, az kissé groteszkebb. Mivel jópárszor írtatok itt fagyizásról, hát gondoltam, belinkelem ezt a videót, pedig csak a legelejét láttam, késő van, aludnék már. Ha van lehetőségetek, nyaljatok egyet ott az egészségemre ;):D
    Liviszita és NaNa kedveli ezt.
  12. Üdv szevatok!
    Nemrég, két napja halálos motorbaleset történt a Somogy megyei Böhönyén. Azért írom le az esetet, mert tanulságos.
    A motorost évek óta minden munkanap láttam elmotorozni a házunk előtt, egy 250-es kínai cruisere volt. Autó-és motorvezetés oktató, tűzoltó és mentő járművezető is volt, rutinból nem volt hiány. Jött a sulinkba egy traktoros srác, ő a baleset mindkét szereplőjét személyesen ismerte, ő is mondta el, mi történt.
    Böhönyén az egyik mellékútra balra fordult be a traktoros. Nem volt ittas, rutinos traktorvezető volt. A traktor már a mellékutcában volt, a pótkocsi első tengelye is. Jött mögötte egy kamionos, ő lassított. Mögöttük érkezett a motoros, aki a kamiontól nem látta, miért lassít, gondolják, azt gondolhatta, lendületből megelőzi. Amikor a traktor pótkocsit meglátta, késő volt fékezni. Elfektette a vasat, ami átcsúszott a traktor pótkocsija alatt, ő viszont beverte a fejét az alvázba. A traktoros nem vette észre a csúszást, és a pótkocsi alatt ragadt motoros mellkasán áthúzta a 10 tonnás pót hátsó kerekét.
    46 éves volt. Állítólag nagyon jó ember, és nagyon jó sofőr. Elég egy banálisnak tűnő hiba. Kész. Nyugodjék békében.
    Ti pedig nagyon vigyázzatok magatokra! Mindenkinek balesetmentes közlekedést és jó egészséget kívánok!:love:
  13. Nem, nem a filmről akarok írni, nem láttam. De tudok a II. VH-s hadműveletről, melynek során pánikszerű gyorsasággal kellett kimenteni a brit expedíciós haderőt Franciaországból. Valami hasonlóra kényszerültem most én is.

    Föladtunk pár hirdetést, apám, nagyon helyesen, elhatározta, hogy kiszórunk minden kacatot. Most már sok dolog nem lesz megcsinálva, amihez összeszedtük a dolgokat annak idején. Szalagfűrész alkatrészek, pótkocsik, szántóföldi permetező, miegymás. Pár dolgot meg is vettek már. A hirdetésekhez apám telefonszáma van megadva, mert „ő a családfő vagy mi a kutya f.sza”. Persze az árakról finoman szólva fingja nincs, ennek mindjárt lesz jelentősége.

    Persze a stroke-ja óta nem igazán megy neki a beszéd. Hétfőn, mialatt édesanyámat egy időigényes vizsgálatra vittem a kórházba, fölhívták (tuti kilesték, hogy elmentünk otthonról), és a szalagfűrész alkatrészekről hamarosan agancsokra meg Simsonra terelődött a szó. Mit se sejtve, bemondta, hogy van eladó. Csak még megbeszéli a családdal. Még szerencse, hogy fölhívott utána, majdnem eladta alólam Simont kb. harmadáron! Na mondom, ezek a büdösbőrűek már tudják, mi van itt (merthogy mondanom se kell, beengedte ezeket, úgy, hogy egyedül volt otthon, és ha simán csak föllökik, föl se tud egyedül állni, és még ő volt fölháborodva a jószándékúan figyelő szomszédokon). Szóval itt menekíteni KELLETT. Kedden hajnalban megérkezett a titkos műhelybe Simon minden alkatrésze. Legalább az ússza meg, mert ezek a büdösbőrűek a falat is kibontják, ha kell nekik valami, és nem számít se kutya, se emberélet.

    Szóval a hadsereg maradéka sikeresen kimenekítve. Ürügy: egy kolléga mondta, hogy segít összerakni a jövő héttől. Már csak idő kell, és össze tudom pakolni. Ja, meg pénz, mert festeni is kéne. Közben folyamatosan hallgathatom a nagyszónoklatokat (képességéhez képest üvöltve), hogy nemvagyokmáfiatal, nekemisaztkénecsinálnirestaurálni, miaf.szttakarokénmá. Bezzeg amikor dolgozni kell, akkor én vagyok a fiatal, és ő ilyen idős korában a házat is kifordította a sarkából. (Meg az idegeinket is, de az ugye mellékes apróság.)

    Kár, hogy 30 éve, amikor alkalmam volt rá, nem hasítottam ketté az erdőben. Pedig a fejsze is ott volt a kezemben. Kb. most szabadulnék.

    Majd ha jókedvemben talál, esetleg fontolóra veszem, hogy megmutassam neki a végeredményt. Jelenleg nem áll szándékomban.

    Szurkoljatok. 3-4 hónap múlva talán lesz pénzem, hogy lefessem. 5-6 hónap múlva talán kidörrentő is lehet rá. Következő szezonra, ha Isten meg a Párt is velünk van, meglehet.

    Ja, addig a suliban köteleztek teherkocsi meg busz jogsi szerzésre, csak hogy véletlenül se unatkozzak. Nem mintha az utóbbi 10 évben egyetlenegyszer is lett volna rá időm. Tanulmányi szerződés, 5 évet kell aláírnom, ha kidobnak, vissza kell fizetnem mind a 600 rugót, amibe a mutatvány kerül. Sebaj, addig is vannak kollégák, akik mindent megtesznek, hogy még gyorsan addig kidobjanak. Csupa öröm az élet.
    Szegecs, Liviszita, Yamina és 1 másik tag kedveli ezt.
  14. Múltkor tilosban jártam. Egy régi jó motoros cimborát mutattam be egy másiknak, elmentünk hozzá. Kicsit görbére sikerült a délután, nagyon jól éreztük magunkat, későn indultunk haza, szerencsére baj nélkül hazaértünk, de nem is erről akarok most írni.

    Ott volt a nappaliban. Alig tudtam levenni Róla a tekintetemet. Pedig tudnom kellett volna, hogy nem valószínű, hogy föl tudok érni Hozzá. Gyönyörű, arányos alakja van. A finom részletek gondolatébresztően kellették magukat. Igazán szerencsésnek mondhatom magam, hogy még egy közös képet is sikerült lőni Vele, alig mertem a közelébe férkőzni, nagyon oda kellett figyelnem, hozzáérek-e, s ha igen, hogyan. Ugyan találkoztunk már korábban is párszor, nem volt ismeretlen, és korábban is nagyon jó véleménnyel voltam Róla, de most szép emlékek elvesztésétől keserű szájíz nélkül tudtam Rá nézni. Mit nézni, bámulni! Persze a cimborák is észrevették, jót derültek rajtam… Rendben, tudom, nem az enyém, és ép ésszel nem is gondolhatok arra, hogy az lesz, de most végre felhőtlenül tudtam gyönyörködni Benne, és ehhez a nappali hangulatos megvilágítása is nagyban hozzájárult (persze a zene is OLYAN volt!). Teljesen elrabolta a szívem, ahogy ott állt, gyönyörű bordó ruhájában… hibátlan krómokkal…:sze:
    20210602_161301.jpg

  15. Ja, és akkor a Jujdejóba be akarják vezetni a segédmotorok műszakiját is. Szerintem azért, hogy burkoltan betiltsák az 50-es kategóriát. Nehogymá a parasztnak legyen mivel járnia, valami óccsó! Járjon biciklivel, az úgy egésséges! Szipákolja tekerés közben intenzíven a kipufogógázt, nehogymá megérje a nyugdíjat!
    Nem értem. Nem értem, nekem nem ezt mondták. Lehet, csak bosszúból, hogy én se lehessek boldog. Becsapva, átverve érzem magam. Nekem azt mondták valaha, hogy ha nem is egyenlő minden ember, de vannak dolgok, amik mindenkinek jár(hat)nak. Meg hogy ha elhiszed, sikerülni fog. Hogy a boldogság nemcsak pénzért elérhető.
    Hát de.
    Hazudtak nekem, és most nagyon átverve érzem magamat. Lógok a semmi közepén, Gravity, csak most még egy csinos tudóslány sincs velem, hogy legalább együtt tudjunk megdögleni. Az a finoman szólva kevésbé csinos is ott áll a torkomon, és a gyerekeim is ott fognak.
    Szóval szerettem volna, ha van valami értelme (és eredménye) az életemnek, és hogy nem csak kihasználni fognak, hogy lehet egy álmom, és abból meg is valósíthatok valamit, csak úgy a magam örömére, merthogy melózok úgy érzem eleget (nem mindenki osztja ezt a véleményt, kezdek magam is elbizonytalanodni), és ha más megengedhet magának ennyit, akár a más kárára is, akkor talán nekem is kijár ennyi. És én nem is bántok vele senkit, vagy úgy érzem, hogy nem, legalábbis a nembántás a szándékom. Erre itt van ez a köcsögség, az 50-esek műszakija. És megint nincs értelme a lemondásaimnak, a befektetett energiának, pénznek, az állásom kockáztatásának, se az álmaimnak, úgy egyáltalán nekem. Megint pofán röhögött az ördög. Kezdem nagyon unni.
    Kezdem nagyon unni, hogy minden CSAK a gazdagoknak jár. K_vára senkit nem érdekel, minek az árán, hánynak a nyomora árán szerezték, csak legyen k_vasok lóvéjuk, és akkor meglehet az egyedi épített vas, katalógusból összeválogatva annyi lóvéért, amennyiért 3 egész jó házat lehetne venni, ami persze csak az ilyen nullák igényeinek felel meg, mint én vagyok. Az is az én adómból van.
    Azt hittem, kompenzálásként majd jó lesz nézni esténként, amikor már viszonylag ritkábban b_szogatnak, ahogy más motorozik. Hát azt hiszem, ez a videó így, ezekkel az előzményekkel be is csukta nálam a kaput.
    Szerettem volna egy picit tovább jól érezni magamat. Annyira jó volt motorozni, a valójában számomra elérhetetlen szabadság hazug illúziójával. Annyira jó volt elfelejteni minden szarságot arra az időre, amíg az épülő vasak műszaki megoldásain agyaltam, annyira jó volt örülni, ha sikerült frappáns módon megoldani valamit. Olyan gépészmérnökösen. Létrehozni valamit, aminek más neki se állt. Hát most már tudom, mért nem.
    "Mert ez a gazemberek világa." (Az utolsó akcióhős egy elszólása, és mennyire nem akartam, hogy igaz legyen...)
    Ja, és szóljatok rám, ha még egyszer erről akarnék írni. Gondolom elegetek van a nyivákolásból, vagy ami annak látszik, pedig nem az, csak próbálkozom, hátha ért valaki, vagy legalább egy kicsit kevésbé lesz szar, ha pofázok (írok) róla.
    LEGYEN MÁR VÉGRE VÉGE!!!!!
    Szegecs kedveli ezt.