Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Sanyi, aki a legjobbat hozta ki Öcsikéből, egy hete már a mennyei gépparkot szereli... Túl gyorsan sodródott neki egy lámpaoszlopnak.... Ő volt a fehérvári Full-Gas szervízvezetője. ...egyszer lemerült az aksim és saját kocsival jött beröffenteni a GS500 lelkét, persze szigorúan FOC! Nagyon jó embernek tartottam mindig is! Sajnálom!!! Hiányozni fog! A közös gyertyagyújtásra egy kapuccinó illatú mécsest vittem, mert úgy tudom nagyon szeretett kávézni. Remélem örült neki..........:((
    Szegecs kedveli ezt.
  2. Volt szerencsém Egerben a Szépasszony-völgyben finom (és egy pincénél igen pocsék) borocskákat kóstolgatni az elmúlt héten. A 2-es pince tulajdonosnője, Bea mama, két rövid történettel örvendeztetett meg engem és kedves francia barátaimat.

    -az első história egy bibliai eredetű, ami a koccintásról szól: az Utolsó Vacsoránál az emberek körbe állták az Apostolokat + Jézust és nézték, ahogy esznek, isznak , beszélgetnek. Az egyik ember igen-igen megirigyelte ezeket a sikeres embereket és St. János poharába mérget csepegtetett. Az isteni odafigyelés miatt a koccintáskor St. János pohara eltörött. Azóta az emberek a következőkre koccintanak:
    a jó borra
    a finom ételre
    az együttlétre
    St. Jánosra
    és arra, hogy senki se legyen irigy

    -a másik legenda a Bikavérről szólt: Dobó kapitányék sebtében védték a várat a töröktől, amikor az egyszerű földművelők erősen törték a fejüket, hogy mivel segíthetnének a fáradt katonaembereken. Ki-ki vitte a saját borát a várba a szomjas vitézeknek, de annyi sokat hoztak a népek, hogy nem győzték inni a végvárban, így egy nagy hordóban gyűjtötték össze a több féle bort, majd ledugózták és 1 év múlva láss csodát....remek borocska csordogált ki a csapon. (elmondták, hogy mely borokból áll pontosan, de őszintén bevallom, hogy valószínűleg itt kellett elmennem a mellékhelységbe, mert nem emlékszem)

    -a vizilabdásokról pedig annyit, hogy Ők is ott mulattak a Hagymássy pince bejáratánál és már nem csak a játékuk tetszik annyira, hanem az a hihetetlen és önfeledt vidámságuk is (Szécsikém, csak óvatosan azzal a Rozé-val!) ;)
    Szegecs kedveli ezt.
  3. 2008-március-13-án, 38 hetes terhesen a csomagtartóban a teljes kórházi szülős cuccom és egy teljes rekesz ásványvízzel felvértezve irány a budapesti Motorkiállítás. Már az autóba beülni sem volt egyszerű, de az eddig pillanatoknak tűnő 80 perces odajutás, most egy öröké-valóságnak tűnt, hisz egy 3 kilós magzat ugrál-dübörög a hólyagomon. Még szerencse, hogy olyan gyakran tarkítják benzinkutak (ott pedig pihenő, evő-ivó motoros testvéreim) az M7-es leállósávját fővárosunk felé. A lényeg, hogy 2,5 óra alatt "már" ott is voltunk a párommal a HUNGEXPÓN. Kievickéltem a kocsiból és egy kedves biztonságiőr segítségével egy rövid útvonal megtétele után végre magamba szívhattam egy kis benzingőt! :)
    Boldogan nézegettem a vasakat. A legnagyobb vágyam a B-KING-re felülés volt, de kisebb közönség verődött össze, amikor kb. 10 percig próbálkoztam felvergődni magam az amúgy is magas nyeregbe. Nem ment. Hol a hasam miatt, hol a lábam miatt, hol pedig a röhögőgörcsöm miatt. Sebaj! Ott a GSR-600-as, úgy is ilyent szeretnék, így lelkesítő taps közepette "felpattantam" (kb. egy 120 éves mamóca gyorsaságával és frisseségével az előző kifárasztást követően) az álommotorom nyergébe és boldogan hagytam, hogy fotózzanak. :)
    A történethez hozzá tartozik, hogy 11 napra a motorkiállítás után, március 24-én húsvét hétfőn délelőtt megszületett Áron baba, aki azt hiszem már most lelkes híve a CSAM-nak, hiszen boldogan nézegeti a képeket, hallgatja a zenéket és már sokan ismeritek. Végülis BOLDOG SZÜLINAPOT drága kisfiam! Nőjj nagyra és hidd el van legalább 1 ember a családból, aki támogatja, hogy motorod legyen!!!!!!!!! :csam:
    Szegecs kedveli ezt.
  4. Nekem még mindig az a véleményem, hogy szerencsével és sok munkával itthon is el lehet érni egy kényelmes életszínvonalat. Azt hiszem mi a szerencsések közé tartozunk (Zozi, Ájó meg én). Mindig van mit főznöm a hűtőből, vagy fagyasztóból, mindig van mit eltüzelni a kandallóban és mindig jut gyógyszerre is, ha épp az kell. Nem lyukas a zoknink és tudjuk fizetni az igencsak megemelkedett törlesztéseinket. Az, hogy szórakozni csak havi 1x jutunk el és akkor is csak a párom falujának szőlőhegyére, az egy cseppet sem aggaszt és tökéletesen boldog vagyok, ha együtt teszünk egy nagyobb sétát itt a közeli utcákban megnézve, hogy éppen melyik kutya ugat. Nem jövök zavarba ha megkérdik, hogy miért adtam el a mocimat és azt kell mondjam, hogy anyagi megfontolásból. Majd lesz újra. Ha később, akkor akkor. Sebaj! Majd megyünk itthon kirándulni is meg majd pár év múlva nyaralni is, de addig én ezeknek örülök, meg annak, hogy Ájó végre pohárból iszik az evések után, meg, hogy ha minden jól meg lesz pénz a Motorkiállítás belépőkre. Talán! Most, hogy 100-150e-rel szűkebben vagyunk, hiszen a GYED ennyivel kevesebb, mint a fizim, de nem megyek akkor sem vissza dolgozni, mert a kisfiamat én szeretném addig nevelni, amíg lehet. Az olaszoknál csak 2 hónap GYED/GYES van, aztán állambácsi nem foglalkozik tovább az anyukákkal. Szóval külföldön sincs kolbászból...!!!!!! Amikor ott éltem és csak a főzés csodájának szentelhettem magam (tényleg imádom), akkor is tudtam, hogy ha letelik a szezon, inkább hazajövök és itthon sokkal kevesebbért próbálok megélni, mert ez a hazám. A legpuccosabb tengerparti étteremben való munka, az állandó kilátás az Adriára és a gyönyörű homokos strand és a folyamatos elismerés sem ér fel egy naplementével a sörédi púpoknál, vagy egy jócsaládi csúszkálással Siófokon a befagyott Balcsin. Az számomra a legérthetetlenebb, hogy ha hazajönnek külföldről az emberek, akkor miért hasonlítgatják az életszínvonalat külföldhöz?! Tudják, hogy gyengébb! Akkor meg minek? Keseregni? Ez szomorú!

    Én boldog vagyok! Van miért, hisz újra egészséges a kisfiam. És ez számít!
    Szegecs kedveli ezt.
  5. Legelőször bemutatkozom, 32 éves éppen az első kisbabáját váró minden porcikámban túramotorozás imádó csaj. Nekem a motorozásban legtöbbet az jelenti, gyönyörű tájakon nézelődünk, döntögetünk a Hordával és teli élményekkel térek haza a megértő Páromhoz.
    <!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
    A Horda: Dunaújvárosban műszaki szakközépbe jártam, ahol 19 fiú között harmadmagammal voltunk lányok az osztályban. A két osztálytársnőm teljesen bele volt zúgva a körömlakkozás, a dauer és a sminkelés titkainak megfejtésébe, így számomra a fiúk társasága volt az egyetlen menekülési út a totális elhülyülés elől. Így ezekkel a srácokkal vészeltük át együtt a kamaszkort és alkottuk meg a Hordát. Mi Horda tagok szinte minden délután valamelyik garázsban bütyköltünk, próbálgattuk egyikünk, másikunk (rozsdás) vasát, vagy éppen zenélgettünk, buliztunk, iszogattunk. Aztán szétszéledtünk az életben és 2006 áprilisában találtunk ismét egymásra, amikor túl voltam egy váláson, visszatértem a városomba, megrendeltem életem első motorját és elkezdtem megszerezni az „A”-s jogsim, azaz 30 évesen végre tökéletes önmegvalósításba fogtam.
    <!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
    ÖCSIKE: A Hordával több helyre is elmentünk nézelődni, hogy milyen motor passzolna hozzám. Elsőre choppereket nézegettem, majd speed gépeket, viccből pedig endurokat. Legalább száz nyeregbe felültem, de hol csak a levegőben kalimpált a lábam, hol rettegtem a motor súlya láttán, hol pedig a pénztárcám szabott gátat. Észrevettem az egyik eldugottabb sorban egy fekete paripát, lángoló vörös csíkokkal…….felültem rá és csodák csodája minden passzolt. Egymásnak voltunk, az első pillanattól, teremtve. Innentől kezdve tudtam, hogy SUZUKI GS 500-asom lesz. Elmentem a legközelebbi márkakereskedésbe, ahol 2 hét alatt lezajlott az adás-vétel körüli összes teendő. Eljött 2006 május 30 és ott álltam egy csomó csillogó gépsárkány közt, akik közül az egyik már rám várt szépen kisuvickolva, előkészítve a közös kilométereinkre. A Suzuki túramotor választékának legkisebb tagjaként számomra evidens volt, hogy csak egyféleképpen hívhatom a járgányomat, így ezen a napon megszületett ÖCSIKE. Mivel másnap volt a forgalmi vizsgám, így Székesfehérvárról az egyik Hordatag hozta el Dunaújvárosba, lábon az én drága Öcsikémet, de tudtam, hogy jó emberre bízom. Másnap reggel 8-ra már a SAJÁT MOTOROM nyergében mentem át hiba nélkül a forgalmi vizsgán. Két kínkeserves hét alatt kiállították az új jogsimat és eljött az én időm.
    <!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
    Az Első Túra: Az első utunk Öcsikével Dunaújváros és a székesfehérvári munkahelyem között zajlott, mert hétköznap kaptam meg a jogosítványomat. Ekkor még csak farmerben, széldzsekiben és apukámtól elkunyerált bőrkesztyűben. Annyira izgatott voltam, hogy gyorsan zsebre vágtam a szükséges úti-okmányokat, felkaptam a hátizsákom amiben a munkahelyi blúzom és kiskosztümöm volt és elindultam életem első túrájára. A farmerom szárán bekúszott a szél, a széldzsekim csapkodott, púposodott, a téli sálam lobogott, a kesztyű meg olyan nagy volt, hogy szinte törték a ráncok a kezemet, de MENTEM, EGYEDÜL, ÉN!!!!!!! A zárt bukóm alatt egész úton vigyorogtam, hangosan dúdoltam, énekeltem, szívtam be a természet illatait és egyszer csak tüsszentenem kellett………..”Úrilány mindig a szája elé teszi a kezét!”.………..…Meg kellett állnom, mert annyira nevettem magamon, a bepárásodott bukómon és azon, hogy milyen szép az élet a motoron!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Hát ilyen az első tüsszentés Menet Közben!
    <!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
    Folyt.köv!
    <!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
    Pusszancs:
    Tinti
    2008-02-05
    Szegecs kedveli ezt.