Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Hát itt vagyok. Úgy döntöttem naplót írok, így bele is vágtam. A nevem: - amit új gazdámtól kaptam - Pegazus . Nekem nagyon tetszik. Azt mondta azért ez lett, mert szárnyaim vannak, és őt a fellegekbe repítem. Sajnos a bátyja hajlamos Pegáznak hívni, amit úútálok...
    Na de kezdjük az elején: Rémesen hideg nap volt, amikor kinyílt a garázsajtó, és korábbi gazdám kitolt az utcára. Nem értettem mi történik, bár már a korábbi fotózás is gyanus volt. Aztán bekanyarodott az utcába egy autó, mely ahogy elhaladt mellettünk hirtelen fékezett, s visszatolatott. Hárman száltak ki belőle, leendő gazdim utoljára. Mustráltak jobbról is, balról is. Kicsit még meg is fogdostak. Elösször a Senkinek hívott vitt el egy körre az utcában, de messzebbre nem ment, jött is vissza. Aztán Gazdim ült fel rám, de nem tűnt túl lelkesnek. Viszont mikor elindultunk, még hallottam ahogy a harmadik megsúgja előző gazdámnak hogy az már milyen sokat jelent hogy felült rám... Kicsit reménykedni kezdtem, hátha mégis tetszem neki. Ő is csak az utca végéig vitt. Ott óvatosan fordult meg velem, mert mindenütt eljegesedett hóbuckák voltak. Két nappal ezelött hatalmas hóvihar tombolt. Visszagurult velem a többiekhez a lány, majd ahogy leszállt rólam közölte, hogy kellek neki, mert nagyon tetszem. Elakadt a szavam is, mert eddig nem látszott rajta hogy így lelkesedne. Gyorsan megegyeztek, és indultunk is. Nem ő ült rám, amit kicsit sajnáltam, de állítólag otthon hagyta a kesztyűjét meg a térdvédőjét. Azzal a Senki nevű pasassal mentem, mögöttem meg kocsival új gazdám és a másik fiú, aki azthiszem a párja lehet. Nagyon hideg volt. Amikor felértünk, egy oldalról nyitott garázsba állítottak. Gazdim megsimizett és még rám is mosolygott. Elöttem a garázsban egy piros-fekete robogó állt. Megtudtam tőle, hogy ő volt a Gazdi korábbi motorja, pontosabban robogója. Sajnálja hogy elakarja őt adni a gazdi, és mondta hogy ő igazán nem tehet róla, hogy olyan sok baj volt vele. Kicsit megsajnáltam, és nagyon reméltem, hogy velem nem lessz sok baj, bár volt amiről már tudtam...
    Nemsokkal később - jó gazdához méltón - a bátyja útmutatásait követke olajat és olajszűrőt cserélt rajtam, majd a légszűrőmhöz próbáltak hozzáférni. Én tudtam hogy nem lessz egyszerű, de ők még csak most konstatálták hogy a három csavar közül csak kettőt tudnak kiszedni. Egy darabig próbálkoztak a harmadikkal, de mivel hideg, sötét és esős este volt feladták. A szűrőt azért megnézték, (a fedelet félrefordítva) és úgy döntöttek jó lessz még egy darabig.
    Pár nappal később felüllt rám kisgazdám. Nem mentünk messzire, de láttam rajta hogy nagyon tetszik neki a dolog. Egy szerelő nézegetett meg, úgy hallottam a beszélgetésből ez ahhoz kell hogy tényleg az új gazdámé legyek.
    Megint egy két nap pihi jött, majd egy hideg szombat délelött megint nekiindultunk. Nehezen melegedtem be a hideg miatt, és a gazdi ráadásul állandóan alacsonyan tartotta a fordulatomat. Nem szerettem nagyon, de nem tehettem semmit. Azthiszem megijedt a hangomtól. Amúgy nagyon lassan vezetett a gazdi, és alig mert dönteni kanyarokban. Azt mondta a bátyjának hogy azért mert hideg van, és nem most akarja megnézni hogyan tapadnak a gumijaim... Pedig ha tudta volna, hogy milyen kezes bárány vagyok. Aznap megismerkedhettem egy gs 500-al, a gazdám bátyjának motorjával, csinos jószág. Valamilyen rendezvényre mentünk, ahol a parkolóban egy csomó más vassal beszélgethettem egész nap. Este mentünk haza, amikor már annyira hideg volt, hogy a városon belül nem tudtam bemelegedni, egyik pirosnál ahogy kicsit visszább tolta gazdi a szivatót majdnem le is fulladtam. Aztán a nulláson meg már elfelejtette visszatolni a gazdi. Jól leszidta érte a bátyja, de szerintem nem érdemelte meg. Amúgy is azt mondta, hogy úgy ráfagyott a keze a kormányra, hogy csak azért tudott bele kapaszkodni, nemhogy még el is engedje egyik kézzel... Nekem jól esett hogy jó sok kajcsit kapok, szóval nem bántam.
    Kicsit aggódom amiatt a csavar miatt, tuti lessz egy szörnyű műtétem még emiatt.

    Legközelebb mielött rámült gazdi felszerelte hátra a doboztartót és persze a dobozt. Ekkor már kellemesebb idő volt, bár pár perccel indulás után elkapott minket egy kiadós zápor. Innentől minden vizes volt, és megint nem nagyon mert dönteni a gazdi, viszont észrevettem hogy amúgy is elég bizonytalan. Másnap a nulláson kicsit meghúzta a bajszom, gyorsabb tempóra ösztökélve, de amikor már 150-el mentem nem merte tovább húzni. Inkább visszavett és csak a megengedettel mentünk hazáig. A garázsból figyeltem ahogy kertészkedik délutánig, majd bátyja ösztökélésére megint útnak indultunk. A kuplungom persze ekkor már teljesen el vollt állítódva, minden váltás fogcsikorgatva ment csak, de ezt nem vették észre. Gazdi is csak annyit figyelt meg, hogy álló helyzetben nem tudott egyesből üresbe tenni. Panaszkodott mindenkinek, de az senkinek sem jutott eszébe hogy csak simán elállítódtam.
    Másnap reggel megint rámült, és bátyjával együtt mentünk egy kosárpályához. Megint voltak más motorosok és kiderült, hogy azért vagyunk ott, hogy gazdi jobban tudjon irányítani engem. Gyakorolgattunk kanyarodni, szlalomozni, körözgetni kis ívben. Volt ami ment a gazdinak és volt ami nem. Aztán amikor egyszer beállt velem várakozni a sorba, és egyesben hagyott majd elengedte a féket feltűnt neki, hogy elindulok. Hát persze hogy elindultam, hisz a kuplung nem emelt ki eléggé. Félre állt, és Senki segítségével gyorsan állítottak a kuplungkaron, és csodák csodájára könnyedén válthatott, és még az üresbe tétel sem volt szenvedős.
    Aztán amikor a hirtelen fékezést gyakoroltuk végre észrevette az oktató hogy valami gond van, és megtalálták az első villámból szivárgó olajat. Féltem hogy gazdi mérges lessz, de inkább csak aggódott, azthiszem. Pár napra rá elvitt egy szervízbe, és otthagyott. Ott aztán szétkapták gyorsan a villámat, és aztán a fejüket fogták szörnyülködés közben. Tudtam hogy az előző szimering cserekor az a fájdalom semmi jót nem jelenthetett, de most be is igazolódott: a szerelő szerint új becsúszószár kell. Hát igen, elég szörnyen nézett ki:
    Csatolás megtekintése 13774 Csatolás megtekintése 13775 Csatolás megtekintése 13776 Csatolás megtekintése 13777
    Hallottam ahogy telefonon azt mondja gazdi, most nincs erre pénze, de a szerelő megnyugtatta, hogy megoldja. Úgy csinált meg, hogy kiürítette a hibás oldali villámat, bezsírozta és üresen összerakta, a másik oldaliba pedig a legkeményebb olajat töltötte. Nekem érzésre nem volt rossz, úgyhogy reméltem a gazdi is elégedett lessz velem.
    Másnap este jött is értem, de pont akkor derült ki - legalábbis számukra - hogy az első fékemmel is gondok vannak. Én tudtam hogy nem lessz jó vége ha sosem pucolnak meg, de hát azért a gazdinak ez új volt. Másfél órán át próbáltak gyorsan megjavítani, hogy gazdi hazavihessen a másnapi tréningje miatt, de végül feladták, mert kezdett sötétedni. Rossz volt látni ahogy gazdi egy másik motor utasülésén megy haza... De hát azt nem akartam volna hogy velem menjen, hisz a melegedéstől besatuzó első fékemmel nem lett volna biztonságban.
    Hogy ezután mi történt azt a következő bejegyzésben olvashatjátok "Szervízből ki, szervízbe be" címmel
  2. Az egész azzal kezdődött, hogy Cicct a nyugatiban döntés elé állították: Préselődjön Laller mögé, vagy utazonn Lacival baromi kényelmesen a 600-as moccán. Gondolhatjátok…
    Innentől kezdve az út Makóra nekem vigyorgós volt végig. Sajnos nem mindenkinek. 100%-ig. Volt aki annyira felpakolt (részben az alkoholok és ételek okán) hogy nagyon-nagyon szűkösen fért csak fel utassal együtt, volt akit a bőrruha fűtött túl, és volt akinek simán nem a legkényelmesebb túra motor volt a feneke alatt.
    Ettől persze szerintem mindenki nagyon élvezte az utat! Első megálló pókék háza előtt volt, ahol csatlakozott a banda másik fele. Majd innen továbbindulva tankolás, és később mégegy, már egészen közel Makóhoz. Én azzal szórakoztattam magam és sofőröm, hogy mindenkit fotózgattam menet közben, meg természetesen videót is készítettem.<object height="480" width="640">
    <embed src="http://www.facebook.com/v/3962029126516" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="1" height="480" width="640"></object>

    Makón aztán Zé nagyon ráérzett hova menjünk, mert rögtön megtalálta az Évci által már ismert vendéglőt a hagyma-kupolás ház mellett. A kiszolgálás kifogástalan azthiszem ezt mindenki nevében mondhatom, de a menüvel már nem mindenki volt elégedett. Utána a makó-jeruzsálem táblát kerestünk volna, de le volt zárva a víztorony, így ezt buktuk. Bár sokan abban is kételkedtek hogy létezik a tábla, így aztán hogy megnyugtassam a kedélyeket: http://latnivalok.del-alfold.istenhozta.hu/viztorony-mako/158/
    Mielött végleg elhagytuk volna a várost, még fotózkodtunk egyet a táblájánál, majd indulás Soltvadkertre.
    [​IMG]

    Mikor kb már oda kellet volna érnünk (én részemről nem nagyon vettem észre az idő múlását, mivel sofőröm teljesen jól elszórakoztatott, pláne az felébresztett mikor tövig húzta :D ) szóval egyszer csak megállt a csapat. Nézek jobbra, nézek balra, sehol semmi. Aztán hamar rájöttem hogy eltévedni ugyan nem tévedtünk de úgy kb 20-30 km-el korábban el kellett volna kanyarodni, hogy jó irányba tartsunk… Na most merre, előre is, vissza is kb ugyanannyi lesz az út…
    Ennek hatására jó későn oda is értünk Soltvadkertre. (Itt jegyzem meg odafelé én egyszer elkezdtem kalimpálni a sofőrömnek hogy villog a benzinmutatója – mert neki olyan is van ám – de csak legyintett hogy van még elég…)
    Megérkeztünk, becsekkoltunk, Sátrat állítottunk. Ketten ugyan szorgalmaztuk hogy menjünk már strandolni, de mindenki csak legyintett hogy majd éjszakai fürdőzés… A vége az lett, hogy mentünk bulizni, és amikor már hazafelé mentünk ugrottak be a fiúk lubickolni, pedig azért didergős idő volt már.
    De még mielőtt a dolgok elébe mennék: Sátor állítás után beszélgetés a sátrak körül, majd Laci egyszer csak búcsúzik, hogy na akkor ő megy, holnap megígérte valakinek hogy elviszi valahová stb stb. El is indult. Aztán valamivel később gyalog becsattog közénk. „Hát te? „ jönnek az értelmes kérdések. Hamar kiderült, hogy kifogyott a benya. (Nem meg mondtam! :heureka::p) Szeretett volna valami üveget szerezni tőlünk, hogy elsétál a kúthoz, de hamar meggyőztük, hogy maradjon, mondja le a holnapi programot. Betolta hát a mocit, és jött velünk bulizni.
    Az esti buli jól sikerült. A pálinka fogyott, engem silver-re hívtak meg, és a társaság egyre oldottabb hangulatban volt. Zé mondjuk már az este elején kipróbálta milyen traktorozni és helikoptert vezetni, de aztán nem maradt ki a paci elölről hátulról sem…
    Sixtee (aki persze ott sem volt igazából) is jól érezte magát, legalábbis nekem úgy tűnt. Az este végén vidáman nyugovóra tértünk, csak Sixtee hangoskodott hogy miért punnyad mindenki, és erre ment is vissza bulizni. Azthiszem Laci is vele tartott, vagy csak arra ébredt fel amikor visszajött? Na ezt a részt csak elmondásokból tudom, mert én alukáltam mint a kis-angyal. Azt mondták hogy volt vele 2 nő meg egy pasi, és hogy végigmutogatta a motorjainkat, meg mindegyikről mondott mindent. A sajátján meg persze üldögélt kicsit. Aztán valamikor azért csak beszundított ő is, kísérete meg gondolom lelépett. A reggel a többieknek valamikor kora hajnalban indult távoli szirénaszóval (én még itt is kis-angyalként szundítottam). A szirénáról kiderült azzal kergetik el a madarakat a szőlősből. 8-kor traktor-hangú kisebb kamionféle pöfögött keresztül a kempingen, minden kukánál megállva, és járó motorral megvárva míg felürítik a platójára. Mindeközben a kerítés túloldalán egy villás targoncát láttam elhaladni a tóparton, majd vissza is, de ebben azért nem vagyok biztos, mert még elég csík szemekkel néztem a világot. (Mindezt másnap is pont ugyanígy megkaptuk)
    Reggeli wc, fogmosás után még mindenki alszik (gondoltam én) mikor nézegetem Laci motorját: Derékszíjjal a mellette lévő kis-fához kötve. Érdekes látvány. Gondoltam ezzel max a részeg motor-tolvajoktól védi meg a gépet, de hát az ő baja. (Ekkor még azt hittem Sixtee mellett alszik a sátorban)
    Kezdett éledezni a banda, megcsodáltuk a kerítéshez totyogó hattyúkat, akik kajolni akartak minden áron és már épp szedtük volna össze magunkat hogy átmenjünk szokásos reggeliző, kávézó helyünkre, mikor sárga, elöl kosaras kerékpárjával, (motoros csizmában) betekert közénk Laci. Mindeközben az első kosárban 5 l benzin lötyögött, mellőle pedig telefonból szólt a rádió, amire talán még dúdolt is motorosunk. Azt hiszem egy pillanatig megszólalni nem tudtunk az elénk gördült nem mindennapi élmény hatására. Kiderült az is hamar, hogy az öv a motor stabilizálására kellet, merthogy azon aludt szegény.
    Na tehát irány a reggelizés, majd egész nap pancsolás, napozás, árnyékban heverészés, beszélgetés. Napközben volt aki ment, és volt aki jött és ment is. Aki ment azt sajnáltuk, aki jött annak örültünk.
    Úgy dél tájban Évciék és Sixtee (aki hozzáteszem sztem nem igen józanodott ki reggelre :D ) elmentek borozgatni, és hát ha már ott voltak végig kóstolgatták a pálinka kínálatot is. A dolog megtette hatását, sajnos főleg arra aki előző napi ebéd óta nem volt hajlandó semmit sem enni… A nyugisabb részleg kettő körül hekkezett egyet, és ezután árnyékba vonultunk, s jött a délutáni szieszta, illetve Évciéknek kis levezető testmozgás.
    Este beszélgettünk a sátraknál jó sokat. Szó volt többek között természetesen Twisterről is, aki miatt az egész BuMakó létezik egyáltalán. Sajnos az ő története kapcsán más szomorú életutak is felmerültek (s azért sajnos, mert törékeny lelki világocskám nehezen viseli a témát).
    Na de aztán mentünk megint felfedezni a helyi vendéglátó-ipari egységeket. Találtunk is egy helyet mely végre megfelelt Zének is, hisz kritérium volt ma este a lángos! Lángosozás után borozás, sörözés, pálinkázás, és jó kis csocsózás következett. Az estét könnyedén vettük, semmit nem vittünk túlzásba, és mégis sokáig jól éreztük magunkat.
    Természetesen a társaság lelke megint Sixtee volt, ki azért tartotta a szintet egész nap, s erre töltött rá az este. Mikor indultunk először csak a „csöcs” szóra tudtuk felébreszteni jól megtalált sörpadjáról. Majd hazafelé sétálva folyamatosan kérdezgette tőlünk hogy hol vagyunk?! Már majdnem hazaértünk mikor egyszer csak hátrafordult és gyermeki lelkesedéssel megörülve s így szólt: „LAJOS! TE VAGY AZ?” (Szakadtunk :bang:)
    Ezen az estén azt is megállapítottuk hogy Soltvadkerten gyönyörű szép csillagos eget láthatunk.
    A sátrakba vonulva aztán még úgy 5 perces röhögős duma-parti keletkezett, ami engem szépen álomba is ringatott.
    A reggel hasonlóan indult mint korábban: sziréna, traktor-hang, és Viki meg is etette a hattyúkat harmadnapos szendvicsekkel.
    Reggelizés a szokott helyen, csak most gyógy-söröcske nélkül. Aztán délelőtt punnyadtunk a sátrak mellet, zenét hallgattunk, fotózkodtunk ilyesmi. Végül szó szerint szedtük a sátorfánkat. Soltvadkerten azért még elnyaltunk néhány gombóccal a híres fagyizónál, és mielőtt nagyon nekiindultunk még egy tankolást is útba ejtettünk. Hazafelé már csak Pesten álltunk meg legközelebb búcsúzkodni, ilyesmi; de azért élmény így is volt, mert én sofőröm majdnem csúnyán benézett egy kanyart. De a lényeg hogy baj nem lett, annyi izgalom meg belefér.

    Buli!
    Ugyanitt!
    Mindenkinek!
    Augusztusban!
    Készüljetek!
    Óvszer :D (nem sok hosszú ó -val kezdődő szó van ;))
    Képek Face-en és a Csamon is vannak!
  3. Éreztétek már úgy hogy majd meg fulladtok a saját életetektől? Én már épp kezdtem így érezni magam mire 15.-én a nyelvvizsgám végére nem értem. Fél éve másról sem szólt az életem minthogy meló, utána haza, tanulás, időnként angol tanárral tanulás; meg takaritás,rendrakás amikor már nem tudtam elviselni a környezetem (ennek sűrűbbé tételéhez jelentősen hozzájárult Senki is, aki tipikus agglegény stílusban éli az életét, és alakítja környezetét) jah és néha, nagyritkán főztem is valamit, hogy ne fogyjak el teljesen. Gondoljatok bele, fél éven át, semmi olyat nem csináltam amit igazán szerettem, volna, egyetlen jó dolog a napi melóbajárás az utóbbi 3 hónapban pirosszkával. (Persze 13.-án már megint elromlott, és azóta se jutottunk vele előbbre, na de ez egy másik blog.)
    Tényleg kezdtem úgy érezni mint aki megfullad, és erre csak rátett egy lapáttal hogy szűkös fizetésem minden forintját meg kellett fognom, így még egy plussz túró rudira sem nagyon telt. Szar volt na.
    Utolsó vizsga 15-én, pénteken. Gondoltam de jó lesz utána a hétvégén semmit sem csinálni. Mármint semmi olyat amit nem szeretnék. Csak lazulni a kertben, időnként kihúzni egy két gazt, ha úgy tartja kedvem, vagy leszedni a meggyet, és jól bekebelezni. Ehhez képest Senki jól beszervezett egy bulit hozzánk. Haragudtam is rá rendesen, és nem is a buli miatt, hanem hogy nem kérdezte meg, vagy beszélte meg velem. Mindegy, ha már buli lesz, gondoltam akkor élvezni fogom én is. Nem jöttek el sokan, de talán pont ez volt most benne a jó. Kaja elött előkerült néhány ördöglakat, és fél óra néma csönd után - ami alatt csak néha egy egy cifra káromkodást lehetett hallani - nagyot röhögtünk rajta, hogy milyen antiszocok lettünk hirtelen. Kaja után kifeküdtünk a nyugágyakra, a lemenő napban sütkérezni, beszélgetni, pihenni. Közben persze fogytak a sörök, meg a pezsgő :) Utána aztán hajnalig tartó activity partit játszottunk. Ami tényleg hajnalig tartott mert kelt fel a nap mikor aludni tértünk. Király volt. Senki megint remekelt, és naná hogy alig bírta elviselni ha bárki veszélyeztette a győzelmét ;)
    Időközben előkerült a mezőberényi házi pálesz, amiből a régi hamar elfogyott, de az új olyan erősnek bizonyult, hogy azt félretettük további feldolgozás céljából. ( Ihatóvá kell tenni ) Senki valahonnan cuccai rejtekéből elővarázsolt ágyas szeszeket. Amik állítólag istenik voltak. (Én magam hajnalban már nem vágytam ilyesmire)
    A lényeg az, hogy mégiscsak jó volt bulizni, de ez még nem húzott ki a "megfulladok hagy csináljak valamit ami végre jól esik" érzésből. Pláne hogy pirosszka beteg, vagy ahogy Senki mondaná "egy hisztis picsa".
    Viszont ez a hét már sokat segített, mostmár azthiszem jól vagyok.
    Hétfőn munka után jégkrémet nyaltam el, diófáim hűvöse alatt, Kedden fagyizás és pancsolás volt a program meg persze motorozás, még ha csak utasként is. És aaaannnyira élveztem! :D
    Tegnap meg mozi, MIB 3 amit kivételesen tényleg érdemesnek ítéltem moziban megnézni, mert a sztori jó, a látvány király, hű a korábbi részekhez, csak sajnos a kukacok alig kaptak valami szerepet benne :(
    Szóval amikor már tényleg az alján voltam, és hisztis picsa lettem, aki kiborulós és letargikus, és fél óránként más hangulatú akkor végre vége lett a szenvedésnek, és a körülöttem lévők segítségével úgy érzem sikerült normalizálni magam.
    Hogy mindezt miért írtam meg blogban? Hogy tudjátok, amikor már úgy érzed hogy nincs lejebb, na akkor még lesz lejjebb, de a végén azért mindig ott a fény, és akik tényleg szeretnek, azokra bizton számíthatsz hogy kihúznak a gödörből amit maga alá ástál. :csam: Köszönöm mindenkinek aki segített kijönni ebből a gödörből, amiről talán nem is tudtátok hogy benne vagyok...
    Szegecs kedveli ezt.