Pacikó blogja

Lélekmotorozás
Rég nem vezettem mostanában és tegnap este betelt a pohár az egész mindenséggel. Elhatároztam hogy ha jeges macik is szállnak az égből ,akkor is Ciccel megyek reggel dolgozni. Reggel korábban keltem,beöltözés és Cicc ébresztése. Szerencsére nem haragudott meg rám a hosszú pihenőért és indult elsőre.Az út nyálkásnak tűnt de indulááááás Rögtön kikanyarodásnál sikerült egyet táncolnunk Ciccel Nagyobb gáz és nyálkás úttest=táncolás. Nem néztük meg az aszfalt keménységét hanem irány a Nagytarcsai szerpentin.Köd és nedvesség mindenhol.Az orrodig se látsz és érzed a csontodig hatol a köd. Közben érzed azt is hogy töltődik a lelked. Érzed hogy ez az érzés semmivel se fogható.Ahogy körbeölel és csak ti vagytok.Ez az érzés ami nélkül nem érdemes élni. Motorozás minden időben. Lelket feltöltő,mosolyt arca ragasztó A reggeli motorozásom jó nagy kanyart írt le a munkahelyemig.
Mikor beértem arcomon még ott volt a mosoly ami teljesen belülről jött.
Igazi őszinte mosoly.
Igazi lélekmotorozás után.

Április elsején kicsit összezuhantam.Néztem ki a fejemből és nem tudtam most mi is a következő lépés.
Tettem mindent amit kellett,hogy ne legyen baj de minden gépiesen ment.Összefolytak a napok,hetek.
Bezárkóztam és igazából nem érdekelt semmi és senki. Majd jött egy telefon fentről,hogy vállaljak el egy új állást. Nem akartam.Itt megvolt már minden.Rendben mentek a dolgok és megvolt a magam kis szabadsága.
Na meg unalma is.Utána érdeklődtem a dolgoknak és kiderültek a dolgok.Kihívás a javából.De miért pont most?
Nincs kedvem semmihez se. De rájöttem nem véletlen. Ki kellett valahogy szakadnom abból a semmiből amiben benne voltam.
Szóval a megbeszélésre már felkészülten mentem be... és elvállaltam. Rájöttem ez is egy kis lépcsőfok a további terveimhez.
Így július másodikától új helyen dolgozom és teszem rendbe a dolgokat. Nem lesz egyszerű de élvezem. Nincs időm gondolkodni.
Tanulok és dolgozom. A motor is csak munkába járásra van mostanában befogva. Nagyobbak az elvárások velem szemben is így
marad a folyamatos képzés.Jobban kell figyelnem mit és miért teszek és hogyan nézek ki. Szokatlan és váratlan dolgokkal kerülök szembe
nap mint nap.Este meg hulla fáradtam dőlök be az ágyba.Még jó,hogy a fiamnak szünet van és a nagyszülőknél van.
Most azt mondom jó ez így. Kellett ez a kihívás. Másra viszont nem jut időm. Augusztusban 8nap szabi. A fiammal.Tisza-tó.
Már várom.

Tudom nem motoros blog,de így tudjátok nem tűntem el csak változnak a dolgok.Viszont ahogy szabad lesz a ház egy hétvégén tartunk egy Pacikó féle IHB bulit megint!!!!!!
Hiányzik a képetek már nagyon!!!

Három napos ünnep amit nem akartam itthon tölteni,így foglaltam szállást Révfülöpön. Egyedül mentem volna,mert.. Az egy másik blog. A fiam mamáéknál volt mert szünet van az iskolában. Nem szoktam felhívni mert azt beszéltük meg még az elején ha hiányzom hív és megyek érte. Ezt eddig nem tette meg. Pénteken viszont csörgött a telefonom,hogy hiányzom és velem akar lenni.A kis radarja valahogy ráérzett arra,hogy most nem lenne jó ha egyedül motoroznék,ha egyedül lennék. Jobb is lett így. Szombat reggel pakolás és indulás a Révfülöpre. Megálltunk Székesfehérváron az Aranybullánál. Persze egy kis napozás is belefért.Olyan jó volt hallgatni a madarakat és csak bambulni.Aztán indulás tovább Tihanyba. A parton egy nagy pizza evés és kávézás.Felmentünk a kilátóhoz is de nem álltunk meg hanem tovább a célhoz.Sikerrel meg is érkeztünk és birtokba vettük a posta épületét ahol mi voltunk egyedül. Pihenés,pingpongozás és indulás tovább a Szigligeti várba. A hétvégén volt a kapunyitó ünnepség így előadások és különböző foglalkozások voltak. Nagyon jók voltak. Este találkozás Timcsiékkel és irány Gyenesdiás ahol egy kis dumcsi,vacsi és 10után irány a szállás. Már csak egy ágyra vágytam és... Másnap reggel Sümeget vettük célba és Sárvárt. Kicsit borús volt az ég de szerencsére nem esett csak a szél volt erős. Sümegen keményen felmásztunk és nevettünk egymáson,hogy mennyire lihegünk. Sárváron barátok vártak ebédre.Sajnos hamar eljött a délután és indultunk haza a fiammal.Szerencsésen hazaértünk bár néha a szél megtréfált. A fiamra nagyon büszke vagyok,nem csak a motoron volt nagyon ügyes hanem mint egy érző kis emberke is ott volt nagyon. Remélem ilyen is marad.

Köszönöm Henky a lehetőséget,hogy megkaptam Pacit egy kis körre!! Persze kicsit megtekertük egymást!Még mindig tart a szerelem! Milyen könnyű és kecses kis jószág!!!

Eljött az ideje,hogy valami négykerekű jármű után nézzek mert valahogy kezd megjönni az eszem.Na jó ez csak vicc volt. Elkezdtem nézelődni itt is,ott is és csak abban voltam biztos,hogy nekem valami pici kocsi kell.Soha nem érdekelt,hogy éppen mi a menő manó,inkább az érzéseimre hagyatkoztam. Talán ezért is lett Patesz a kocsim. Többször néztem meg a hirdetését és nem direkt.Valahogy mindig ott volt még ha nem is akartam. Lebeszéltem a találkozást. Sötét volt és egy benzinkúton esett meg az első találka,épp mosták le róla a koszt.Megláttam és az első szavam ez volt: Ez egy Kis Patkány!!!!Szürke is és kicsi is! Nézegettem,érintettem,barátkoztam vele.Beleültem. Beindítottam.Nem értek a kocsikhoz,ez nekem teljesen érzelmi alapokon létrejött kapcsolat lett. Nevesetek ki nyugodtan. Megkedveltem,megszerettem.Most ott tartunk,hogy nem hazudtolja meg a nevét. Nincs fűtésem,vagyis fagyoskodom benne de ez se vette el a kedvem.Szép lassan rendbe rakom,rakatom és kimegyünk akár a világból is. Nagykorú a drágám és a tempója se vetekszik a mai fiatalokkal,de nem ez a lényeg.
Úgyis mondták már,hogy gyorsan megyek. Megkedveltük egymást és tudom sokáig barátok és társak leszünk.Vigyázzunk egymásra.Ez a lényeg!

Tegnap reggel vagyis 10órakor amikor kinyitottam a szemem sütött a napocska,így azt gondoltam megjáratom Ciccet. Három hete a garázsban pihent szegényke.
Pöcc-röff indult is a kicsike. Beöltözés de közben leállítottam,hogy ne nyávogjon annyit.Mikor indultam volna már semmit se csinált. Maradt a bebikázás mert betolni nem tudom. Biztonságból a bikakábelt a dobozomba raktam,és milyen jól jött még ).Elindultam a XI.kerületbe mert volt ott valamim amiért el kellett mennem.Menet közben sütött a napocska és vigyorogtam ezerrel és élveztem alattam a lovacskák erejét.Azért más ez a Honda mint a Suzuki volt.Nem kell visszaváltogatni ha szeretnék haladni is.Na menet közben persze sikerült okoskával is eltévednem mert hiába mondta,hogy balra ha én jobbra kanyarodom. )
Aztán kezdődtek a bonyodalmak.Az egyik lámpánál leállt és nem csinált semmit.Így maradt az hogy mosolygok szépen és a mögöttem megálló kocsishoz odamegyek és megkérem bikázzon be. Ma jó napja volt mindenkinek mert egy szó nélkül mondta álljunk félre és szívesen segít.Félre mutatott egy helyre de felfele kellett tolni a motort. Megkérdeztem komolyan gondolja-e mert a vas 220kg és nem tudom oda tolni. Nagyon segítőkész volt mert mondta félre áll és segít.
Na persze én se bírtam magammal és odatoltam.Ha az enyém akkor ezt is meg kell oldanom. Bebikáztuk és közben kiderült Ő is szeretett volna mindig motorozni de nem mert.Remélem sikerült rábeszélnem.Itt is köszönöm neki a segítséget!Sikerült tovább mennem de megint leállt.Maradt a kocsi leintés megint. Most sikerült egy pici babás párt találnom és ők is segítőkészek voltak. Nektek is köszönöm!!! Nem voltam már messze a céltól és szerencsére jó meredek az utca ahová mentem így lemertem állítani. Megkaptam a cuccaimat de kiderült ami a lényeg volt az Adonyban maradt. Na sebaj max motorozom oda is valamikor. Hazafele a lejtőn beindult könnyen. De pörgettem a motort hogy le ne álljon.Persze menet közben lefulladt de szerencsére megint lejtőn voltam így beindult de a feneke kifarolt.Na meg persze azt se tudtam merre kell hogy menjek.Megoldottam a problémát! A Lurdy háznál a sor elejére mentem és ott azt mondta ennyi és leállt. Kecsesen és elegánsan leszálltam Ciccről és kitoltam oldalra egy benzinkútra. Szerencsére ott volt egy motoros! Megkértem segítsen beindítani vagyis bikázzon be. Neki se volt tökéletes az aksija így elkezdte betologatni de nem ment sajnos. Így kénytelen volt szétszedni a motorját a bikázáshoz.Sikerült is de nekem is sikerült leállítani amikor már majdnem összeszerelte az övét! Hiába azért nőből vagyok!) Megint szétszed és lelkemre köti ne nyúljak semmihez!) Beindul és vár hogy melegedjen. Közben beszélgettünk és kiderült az anyukájához ment ebédre amiről miattam kicsit elkésett. Neked is nagyon köszönöm a segítséget és bocsika a késésért! Sikerült onnan már hazaérnem bikázás nélkül és elmondhatom hogy egy mozgalmas nap volt!Motoroztam és kiderült mégsem veszett ki az emberekből a segítségre való hajlam. Bár lehet csak a karácsonyra való tekintettel volt ez. A szőkeségemre nem foghatom mert a sisakot nem vettem le. Na meg nem is vagyok már szőke!

A nap még csak ébredezik velem szemben. Melege már nem erős. Fúj a szél és a kezem fázik a motoron.
Nem törődök vele, mert a hulló falevelek színpompájában gyönyörködöm. Bedőlök a kanyarban és érzem, nem csak nekem van hideg. Paci is fázik alattam. A gumim se tapad már úgy. Visszaveszek a tempóból és inkább a napot bámulom. Ezer színben ragyog és egy új nap lehetőségét hozza. Mosolygok a bukó alatt. Nem ez már nem is mosoly. Vigyor. A természet egy csodaszép színpompáján ámulok. Megállok, és csak figyelek. Belefekszem a lehulló falevelekbe. Falevél angyalkát készítek. Imádom az őszt! Hallgatom a madarakat. Nézem, ahogy repülnek. Nem gondolok semmi rosszra. Érzem, ahogy a szél simogat, a nap sugarai megérintenek. Töltődőm, és készülök a változásra. Tudom, hogy a természet is változik és nekem is szükségem van rá. Ez természetes. Olyan dolgokat, csináltam, amiket még eddig nem. Nem bántam meg semmit se. Mindenből tanultam valamit, csak lehet most még nem értem, de megfogom, érteni. Most élvezem azt, amit kapok, és talán lesz benne olyan is ami állandósul az életemben.

Pozitív gondolkodás. Segít, de nem melegít fel, ha hazaérek a motorozásból. Nagyon hideg van már a motoron. Fázom. Mondjuk, addig se gondolkodom, mert nem megy a vacogás és a gondolkodás. Az életnek vajon miért vannak ezek a játékai? Miért nem tud valamit csak úgy egyszerűen adni? Bezzeg elvenni az megy neki. Pofonokat osztani, azt tud. Pedig nem lennének nagyok a vágyaim. Egy icipiciházikó ahová jó hazamenni, egy igazi otthon. Ahol még a falak is nevetnek. Ahol ott van Ő is. Nem tudom hogyan tovább. Vagyis tudom és remélem meg is valósul. Szeretnék vele eső áztatta utcán táncolni, s szeretnék vele egy ágyban álmodni. Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp, mely az öröm által tisztítja arcát, s elmossa az összes bánatát, fájdalmát. Szeretném, ha szemem tükrében fedezné fel a világot, s észrevenné az igazán fontos dolgokat. Szeretném, ha, tudná, hogy a sivatagban is nyílik virág, s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ. Szeretném, ha velem együtt kiáltaná, hogy suttogva is értem szavad, mert így nincs az a szív mely megszakad. Szeretném, ha látná, hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat. Szeretném, ha együtt éreznénk azokat a dolgokat, melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat. És végül Szeretném, ha már ráncok borítják az arcunkat, azt lássam, hogy életünk nem is lehetett volna ennél BOLDOGABB… Egyszerű ám mégse megvalósítható álmok, remények ezek. Legalábbis most így látom. Nem adom fel azért!

Cseppek vagyunk a tengerben. Sok-sok cseppel együtt. Önmagunkban hamar elvesznénk, felszáradnánk, de sok-sok csepp együtt hatalmas erő. Vannak cseppek, melyek közelebb állnak hozzánk, minden apró rezdülésük átfut a mi létezésünkön is, magával sodor, s ugyanez történik velük is, ha mi mozdulunk. Közel vagyunk. Érezzünk egymást. Megbízunk egymásban. Kitárulkozunk, mert tudjuk, hogy kitárulkozhatunk. Mert barátok vagyunk.

Nem születtünk magányos léleknek és a sorsunk is mindig úgy alakul, hogy vágyainknak, céljainknak megfelelően társakat hoz-visz az életünkben. Minden egyes ember tükörkép az életedről, hogy hol tartasz a sorsod útján. Ha gyengébb vagy éppen - mert miért ne lehetnél - segítő erők érkeznek. Ha erős vagy - mert belül akkor is erős vagy, ha olykor kételkedsz ebben - te nyújtasz segítséget. Ha vidám vagy vigasztalsz, ha szomorú vagy vigaszra lelsz. Így van ez jól. A cseppek kiegyenlítődnek.

Sosem vagy egyedül. Csak akkor, ha te zárod be az ajtót, de akkor ez a te döntésed. Zárt ablakon, zárt ajtón nem érkezik friss levegő. Ahhoz, hogy felfrissülj, nyitottnak kell lenned. Persze lehet, hogy a nyitott ajtón-ablakon berepül egy pár nem várt bogár, por, piszok, de ügyes takarító vagy, majd megszabadulsz tőlük. A friss légáram viszont mindenért kárpótol. Új erő, új szépség, új öröm.

Cseppek vagyunk a tengerben. Vannak cseppek, melyek mindig velünk vannak. Kinek kevesebb, kinek több csepptestvére van. Ők a barátok, akik veled vannak jóban-rosszban, szélcsendben vagy nagy viharban. Akik soha nem engedik, hogy messzire sodródj, elvessz, elmerülj. Akik dörömbölnek a becsukott ajtódon-ablakodon, hogy engedd be az újat, a frisset. Akik húznak, hogy változz a változással, mert ez az élet. Folytonos áramlat, folytonos mozgás. Nem kell félned, nem egyedül mozdulsz.

Ha nyitott szívvel jársz, mindig meglátod: sokan mozdulnak veled együtt.

Sajnos eltelt ez az év is. Vagyis még nem csak igazi nagy csapatos gurulás már nem lesz több idén.Itt az ősz és a vasak szép lassan aludni mennek,már akinek.
Szombat reggel lementem a barátnőmért Balatonkenesére mert sajnos a barátja nem ért rá így rákéredzkedett a hátsó ülésemre.Nem tudta mit vállal.Reggelivel várt ami bizony jól esett mert általában lusta vagyok reggelizni.Gyors kaja.kávé és irány vissza Velencére a Cápa vendéglőhöz mert ott volt a gyülekező.Persze onnan visszafele mentünk de mit nekünk a sok menés mi motorozni szeretünk. A csapat talált egy nagyon jó helyet Kislődön.A szállás faházakban illetve a főépületben szobákban volt.
Teddy maci megint bevállalta a főzést így fincsi marhapörit ettünk vacsorára. Az egész csapat a táborban találkozott mert volt aki egyenes oda ment mert az neki közelebb volt.Kipakolás és utána még egy kis gurulás,hogy megnézzük a közelben lévő várromot.Blue-nak köszönhetően ez se kicsi gurulás lett! Mentünk egy szép kört.Mire visszatértünk a csapat jókedvű volt.Imádom őket!

​

Találtam egy szép nagy piros csúszdát és persze rögtön rávetettem magam,mire a többieket is megihlette a dolog.Összecsúszástól kezdve minden jó volt! Kaja és ökörködés jellemezte az estét,éjszakát! Másnap reggel a fejek állapota elárulta milyen is volt a buli.:kac-kac:Reggeli ott a szálláson és irány a Sobri Jóska kalandpark. Hát ott minden jó volt! Érdemes oda elmenni egyszer,vagy többször.A kötélpályát szemeltük ki páran és gyerünk rögtön az extrém részre.Bevallom felmentem az első akadályon és vissza is jöttem.Borzalmas volt.A többiek is ezt a megoldást választották és inkább csúsztak.Sajnos hamar délután lett is hazafele vettük az irányt de előtte még egy kávéra vendégek voltunk.Rossz érzés volt,hogy vége a hétvégének,de nagyon jó érzés volt megint a bandával.

Ma egy teljesen egyszerű napot terveztünk Daniellával és Vikivel.
Meglátogatjuk Csutkát,hogy még szemrevételezzük a pocakjával együtt.
Reggel fél 10-kor vettem fel Daniellát a Budakalászi áruháznál.
Melegszenyával várt,hogy legyen elég üzemanyag bennem is a napra.
Sikeresen elbeszélgetve az időt észrevettük,hogy van még 8percünk átérni az Árpád hídi
buszmegállóhoz.Na gyorsan öltözz és gooo.Már itt szóltam hogy szomjas a paci is de ez valahogy
kiment menet közben a fejünkből.Sorok között előre haladván a kocsikba benézve érdekes arcokat vágtak az
emberek,hogy jéé ezek nők! Gyorsan nyílt is a kocsisor így időben odaértünk.Viki is megkapta a tápanyagát
és elkezdtünk tanakodni merre is menjünk? Margit-híd lezárva de a villamosok mehetnek rajta.Erre persze felcsillant
a szemem hogy akkor mi is átmegyünk.Viki rögtön azt mondta,hogy nem.Na jó belementem,így maradt
a nagy okos GPS.Beállít és indulás persze itt is az egyenesen haladó sávból balra kanyarodással mentünk!
Árpád híd túloldalán Viki szólt hogy elhagytam a kulcsom.Tagadtam de tényleg nem volt meg.Megfordulás és kulcs lesés
a túloldalra miközben a GPS folyamatosan újratervezett. Vissza a híd túl oldala és keressük a kulcsaimat.
Persze a belső sávban volt.Megáll Daniella lepattan és szedegeti a kulcsokat,miközben leállítottuk a forgalmat a hídon.
Érdekes mert egy dudaszó se hangzott el.Na ilyen indulás után most már gyerünk Csutkához.Sikerült felérni minden gond nélkül
és jót beszélgettünk illetve mindenki új dolgokkal indult tovább.Mentünk még a hegy másik oldalára virágot locsolni és lefele menet olyan volt mint a hullámvasút.
Ugye jó volt Daniella? Persze lefele jelzett paci,hogy szomjas és tarcsira kellett állítani szegénykét.:kac-kac:A nagy okos GPS-nek köszönhetően kicsit várost néztünk és a kijáraton mentünk be a benzinkútra.A benzinkutas miután levetkőztünk nem éppen szépen közölte velünk hogy zárva.Sisak vissza és indultunk volna mikor a tulaj szólt,hogy lehet tankolni. Sisak le és tankolás.Már ideje volt nagyon. Mentünk még motoros boltba is Vikinek új kabátot venni és a napot egy jó fagyi nyalással zártuk.
Elmondhatjuk,hogy nagyon sokat nevettünk és jó volt a mai nap. A mai nap viszont mást is megfigyeltem.A kocsisok nagyon jól fogadták a motorosokat és utat engedtek nekünk. Talán épp itt az ideje,hogy figyeljünk egymásra.

Szeretem az esőt.Szeretem nézni ahogy esik.Szeretem érezni a bőrömön,mert mintha elmosná minden gondomat.
Megtisztít.Arcomat az ég fele fordítva nevetek vele.Igen,mert az eső is nevet és örömkönnyeket ejt.
Ilyenkor nyugodtan sírhatok mert senki nem veszi észre.A levegő is más.Vibrál.
Persze az esőnek is vannak különböző arcai,de nem harcolni kell ellene hanem megismerni és elfogadni.Ha megteszed akkor a barátjává fogad és vigyáz rád.Jó érzés ahogy simogat.
A vízparton is más arcát mutatja. Ha van rá lehetőségem akkor esőben bele a folyóba és nevetek.
Élvezem a pillanat varázsát.Ha látnak csak sajnálkozva legyintenek.Ennek is elmentek otthonról.
Nem értik meg. Menekülnek az eső elöl és morgolódnak.Ezt teszik az életükkel is.
Menekülnek.Várnak a nagy csodákra,de az apró csodákat észre se veszik.Pedig nem kell várni a csodákra mert itt élnek bennünk.
Csak észre kell venni.
Vedd észre!

Fázom...Fázom reggel a motoron...Fázom napközben a munkahelyemen...Fázom este a bulikban...Nem azért mert hideg van.Mi emberek vagyunk azok.
Átnézünk egymáson.Rohanunk saját céljaink után.Nem figyelünk egymásra.Kérdezünk de a választ már meg se várjuk. Mindenki rohan,pörög.
Lassítsunk.Vegyük észre a természet szépségét.Figyeljünk oda a másikra.Talán ha ezt tesszük nem megy tönkre annyi kapcsolat.Talán akkor meglátjuk a szépséget ami körbevesz..Ne csak a rosszat vegyük észre.Nem jó ez így...Mi kell hozzá,hogy újra nyitottak legyünk? Mi kell hozzá,hogy figyeljünk a másikra????

Brigi. Nem ismeritek de Ő ismer engem a legrégebbről.Amikor még nem ilyen voltam.Ő az aki mindig mellettem volt. Lassan egy éve figyeli mit művelek magammal.Figyel és ha nagy ritkán találkoztunk próbált figyelmeztetni,hogy nem lesz ennek jó vége. Nem figyeltem rá mert nem értettem mit akar mondani. Nevettem és inkább a keresztfiammal játszottam. Menekültem. Úgy voltam vele ez nekem jó így.Kerestem magam és kerestem az utat,hogy merre tovább. Ma felhívott.Elmondta,hogy jövő vasárnap keresztelő lesz./Közben megszületett a második kisfia/ Viszont szeretne velem beszélni és tovább nem halogathatom. Sajnos nehezen tűröm a várakozást és így is függőben van egy beszélgetés mással,amit nehezen viselek,így mondtam,hogy mondja ne kíméljen. Nem kímélt! És jól tette! Lehet ha pár nappal ezelőtt hív nem hallgatom meg.Kellett ez az idő,hogy elfogadjam,megértsem amit mondani akart.Ne akarjak másnak látszani,mint amilyen vagyok.Ne kapaszkodjak olyan dolgokba,emberekbe akik nem hozzám valók.
Merjek kérni ne csak adni. Tegyem tisztába ami körülöttem van. Tegyem és rendbe jönnek a dolgok. Rajta leszek.

​

Ma rámutattak arra,hogy nem jó irányba mentem el. Vagyis a képembe vágta egy kedves barátnőm.Milyen igaza van ha jobban belegondolok. Ismerjük egymást régóta,ismert mielőtt felvettem volna ezt a gondtalan,magabiztos,kemény,akadályt nem ismerő,nagyszájú minden lében kanál álarcot. Akkor megszakadt a kapcsolatunk és most hétvégén találkoztunk. A hétvégén amúgy is túl tettem magamon.Felejteni akartam azt a sok szart ami körülöttem zajlik,de nem akartam,hogy sérülékenynek lássatok.Nem akartam,hogy azt nézzétek ahogy sírok,hogy elrontsam mások hétvégéjét.Helyette ittam és még inkább kivetkőztem magamból.Páran már buliztunk együtt és ők is tudják hogy benne vagyok mindenben de ez nekem is sok volt. Ráadásul felejteni se sikerült. Pár óra volt amikor nem gondolkodtam. Aztán újra jött minden ami most van. Betegség,válás és még sorolhatnám. Igazából akkor kezdtem a mosolyt álarcként használni amikor rájöttem,hogy így kevésbé fáj ha bántanak.Inkább legyek harsány mint,hogy még egy pofont kapjak.Kevesen tudjátok de a 100kilót verdestem és amit most ti láttok még mindig nem épp normál alkat.Kaptam is eleget érte,és nem csak ezért.Túl nagy a lelkem és nagyon sérülékeny vagyok.Hetekig tudok rágódni kimondott vagy kimondatlan szavakon. Agyalok mindenen.Mit,miért,hogyan.Ha belegondolok,hogy Sixnél is fostam felvinni Pacit és szívem szerint megkértem volna valakit de nem mertem.Na meg a lemenet még szarabb volt!Amikor estem decemberben is egy hangom nem volt hanem pattantam fel és integettem hogy nincs bajom nehogy akivel voltam megijedjen. Akkor is a másikat néztem.Mindenem fájt,de tovább mentem egy hang nélkül.Ki ha én nem. Mintha lett volna valami bajom egy tíz perces pihenőtől. Mindig is azt néztem vajon mit gondolnak rólam,vajon a másiknak mi volna a jó. Közben esténként meg a macimnak sírtam el a bánatom. Nem akartam másoknak mesélni,hogy nekem is vannak gondjaim. Sokszor Pacival voltam csak Én! Ő még nem vágott át.Inkább segített megbecsülni,hogy itt vagyok. Lelke van neki is. Csak mostanában szégyen ha valakinek érzései,gondjai vannak.Nem divat jónak,önzetlennek lenni.Sokan nem a szívre hanem az érdekre hallgatunk.Futunk egy álomképp után miközben az élet elmegy mellettünk.Az hogy mik vagyunk most és mivé leszünk rajtunk áll.Különböző szinteken megyünk Keresztül és néha nem jó szinten szállunk ki a liftből.Itt jönnek a barátok akik segítenek visszatalálni a jó emeletre.Velem is ez történt most.Köszönöm is nagyon! Kell biztos egy kis idő,hogy visszafordítsam magam de rajta leszek. A mosolygást nem hagyom de ha bajom van azt se titkolom. Sok egyedül végigcsinálni a sok szart.
Tudjátok mire vágyom már régóta? Egy kis házikóra a vízparton ahol nyugi van.A víz hangját hallgatni és csak ringatózni a vízen.nézni ki a fejemből.Átgondolni mit hol rontottam el.Hogyan tovább? Ja és aludni miközben vigyáznak rám.Vágyak és álmok. A kis duracell nyuszi telepei lemerülnek. Szép lassan.Talán ennek is köszönhető,hogy csúsztam egyet ellenőrizve az út keménységét.Nem lett bajunk.Az őrangyalkámat oda kötöttem Pacihoz.Azt hiszem most elég belőlem. Bocsánatot kérek mindenkitől akit terheltem a gondjaimmal és csalódást okoztam,hogy én is csak ember vagyok.