Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Elöljáróban leszögezném, Lököttke ötlete volt, hogy én is megírjam ezt;)

    Kezdjük ott, hogy egy bátyám van, mindig is inkább vele játszottam kiskoromban katonásdit,meg kocsikáztunk, mint hogy babáztam volna. Soha nem érdekeltek a lányos dolgok, melegítőt hordtam, és fiúsra volt vágatva a hajam. A fiúkkal mindig is jobban kijöttem,mint a lányokkal, pedig nem zárkóztam el előlük sem. /Ez most változni látszik, mert a CSAM-on van pár drága csajszi, akivel nagyon jókat lehet beszélgetni, és nagyon megkedveltem őket...remélem ők is engem:love:/
    Aztán egyszer vállig érő volt a hajam, amikor kissé 'formára' vágattattam a hajam, és -akkoriban nagyon menő volt a Dallas:D-, ámulva néztek rám az osztálytársaim, hogy pont úgy nézek ki, mint a Priscilla Prestley! Akkoriban ő nagyon jó csajnak számított. És ekkor kezdtem el érdeklődni először a csajosabb dolgok iránt. Mint szoknya, hogy milyen szép a szőke haj...stb. Ez odáig fajult, hogy 11 évesen kijelentettem, amint lehet befestetem a hajam szőkére, és ha elköltözöm a szülői háztól, nekem pink házam lesz, pink konyhával, pink falakkal, pink kótyaóllal...sőt!, nekem kutya is csak akkor kell, ha pink! Teljesen meg voltam zakkanva, és akkor már ugye bátyámmal játszani is cikis volt. De pár év elteltével jött egy 'szőkehullám'. Szinte mindenki szőke lett, és ez akkora traumát okozott nekem -hisz mindig ki akartam valamivel tűnni a tömegből, egyedi lenni-, hogy egycsapásra megútáltam minden olyan dolgot, ami csajos. :( 13 évesen először fellázadtam édesanyám ellen, és nem engedtem, hogy többé levágattassa a hajam, mert nekem hoszzú haj kell. Egész picikori álmom volt, hogy legalább a hajam legyen szép hosszú, mint a többi lánynak. Ez volt az új célkitűzésem, és csak erre koncentráltam. Újra bő, fiús cuccokat hordtam, előtérbe helyeződött a zöld szín :hi-hi: Bolondulok a zöld minden egyes árnyalatáért:sze: Ez az egyetlen szín, amihez mindig is hűséges maradok.
    Sokszor megkaptam, hogy túl fiús vagyok, így senkinek sem fogok kelleni majd, de engem nem érdekelt különösebben.
    Hosszú évek munkájaként a hajam meglehetősen hosszúra nőtt -a térdhajlatomig leért:bang:- és így mindig volt mit rajtam bámulni a fiúknak. Majd jöttek a vasak a fejemebe:cool: Végülis amit akartam meglett,mindenki megbámult rajtam valamit...persze, soha nem a Nőt :( Na,volt azért olyan, akinek így is Nő voltam a szemében, de hát tudjuk, ennek a kapcsolatnak már vége... Azóta sok mindent átértékeltem. Gimis koromban jártam társastáncra, és a vizsgára szépnek kellett lenni. Fodrász, smink, ruha, magassarkú...és be kell valljam, nagyon is élveztem ezt a felhajtást, és a végeredményen én csodálkoztam el a legjobban! :heureka: NŐnek néztem ki:muhaha: És életemben talán először tetszettem magamnak. De persze kikenve mindenkiből lehet szépet kihozni; másnap újra a régi 'nyomi' voltam. :confused:
    Idő közben a hajamtól muszájból megváltam, és nem éreztem jól magam. Nem találtam régi önmagam, vagy aki a lelkem mélyén voltam. Fiam születése után ugye megint kiütközött rajtam női mivoltom, hogy ez nem jó rajtam, az nem jó rajtam...másoktól 'megkaptam', hogy ha rocker vagyok, miért színes ruhákban mászkálok?! :mad: Hozzá teszem nem vagyok 100%-os rocker:elpirul2: És ha az is lennék, akkor sem kínlódnék full feketében, mert az számomra lehangoló, nyáron borzalmas viselet, és különben is, én szeretem a színeket! Ekkor, mondjuk úgy, furcsán öltözködtem. Amióta a CSAM-ot ismerem, ha meglátok egy pink dolgot, naná hogy ez jut róla eszembe, és Ti, és mindig mosolygok, ha rózsaszínt látok:) És ami felvidít, az jó, és kezd tetszeni újra a rózsaszín.:D
    Lapul a szekrényem mélyén pár szoknya, szűk felső...de utcára sosem merném felvenni őket, mert tartok attól mások mit mondanának. Nem érdekel mások véleménye, sose érdekelt,de azért mégis! Hisz mások látnak minket teljes valónkban, és ugye nem csak magunk miatt akarunk mi Nők csinosan kinézni;)
    Nemrég egy barátnőm beszélt rá egy babarózsaszín ruhára. Felpróbáltam, tetszett, de vaciláltam, majd azt mondta:-Ha rendes pasit akarsz magadnak fogni, akkor vedd ezt meg, és próbálj kicsit csajosabb holmikat hordani!:szédül: Mondanom sem kell, tudtam, hogy igaza van. Mióta egyedülálló vagyok, hogy a viharba ne akarnék tetszeni a férfiaknak! :kac-kac:
    Azóta a hajam is már nő hála istennek, mert én hosszú hajjal érzem jól magam, és tudom, hogy többet ki lehet belőlem hozni, csak nem tudom hol és hogyan fogjak hozzá. Nem akarok persze cicababa lenni, meg muszáj egy kis vagányságot is megtartanom ahhoz, hogy teljesen a lelkemet adja vissza az öltözködésem, de rengeteg változtam, mind belsőre,mind külsőre, és merek csajosabb lenni!:)
    Most egy hosszú út elején állok, de végig csinálom ezt is, mert Nőnek születtem, és aként is akarok élni, és amit csak tudok meg is teszek ennek érdekében. Viszont a zöld acélbetétesemről, a piercingekről, és a hosszú hajamról nem mondok le soha;) Jah, és már 3 tetkó megvan a fejemben is,már csak meg kell csináltatni:D
    Szóval hajrá csajok, hajrá csajosabb cuccok!:hura:
    Szegecs kedveli ezt.
  2. Ma vendégeim voltak, este fél 8 körül mentek el. Ekkor szép tiszta volt a járda, hisz egész nap rendben tartottam, csak az udvart lepte el a hó. Mindent megcsináltam-Áki vacsi-pancsi-alvi, tévézés, csamozás-, majd irígykedve olvastam itt, hogy nálatok szakad a hó! Mert igenis én bevallom: imádom úgy a telet,ha havas:cool: Gondoltam egyet 11-kor, és kilestem a kutyámra és macskáimra mi van velük. Ekkor ért a meglepetés, hogy utolsó kint létem óta legalább 10 centis hó esett (a már meglévő 20 mellé):hura: Több se kellett, nekiálltam letakarítani, hogy reggelre szép tiszta járda fogadjon:)
    Ahogy a kezembe vettem a seprűt, egyből odafagyott a kezembe, ráadásul papucsban flangáltam.:( Na most tudni kell rólam, hogy utálom a sálat, kesztyűt, és sapkát. Egyszerűen soha nem bírtam elviselni ezeket. De pár éve már nem úgy bírom a hideget, mint régen, ezért gyors fel akartam venni legalább azt az egy szem kesztyűm, amit rég megvettem, de igazán nem volt még rajtam.Persze hogy nem találtam!:boa: Nem baj, feltalálom én magam...ha jól akarom érezni magam, akkor úgy is lesz, nem zökkent ki semmi. Ezért fogtam a fazékfogó kesztyűm -a 2 kézrész össze van 'kapcsolva'-és abban álltam neki leseperni a havat:hi-hi: Meg is fordult a fejemben, hogy ha most valaki látna, nagyon röhögne! Erre persze egyből elmosolyodtam:) Volt egy-két rizikós rész,oda már a hólapát kellett...nekem az egy demonstrációs tábla, hatalmas 'D' betűvel:D Evvel kezdtem felvakarni a jeget,a szomszédok nagy örömére. Az ő boldogságuk számomra nagyon fontos,ezért minden napra biztosítok nekik 'örömforrást';) És még élvezem is:p Ez éjjel fél 12 környékén volt már.
    A hirtelen derekamba nyilalló fájdalom egy kis pihenésre ösztökélt. Fogtam magam, és telimászkáltam az udvar egy részét; lábnyomokat gyártottam:D
    Ezek után visszatértem a végső 'simításhoz', de első lépésem a járdára csúszással végződött,és spárgában találtam magam:elpirul2: Jót nevettem magamon, majd fogtam a seprűt, és gyors lendülettel kotortam a havat...de!...olyan erős voltam, hogy ketté tört a seprű nyele:muhaha: Na ekkor tört ki belőlem a nagy röhögés:muhaha: Itt éreztem, hogy mára be kéne fejeznem a takarítást, mert több kárt csinálok, mint hasznot:D
    Elpakoltam mindent, és csak néztem az udvaron elterülő érintetlen hófehér havat,melyben néha-néha megcsillant egy apró hószemcse a Hold fényétől:sze:
    Pár hógolyót eldobtam a kutyusomnak, és ő hűségesen vissza akarta hozni, de persze amint ráharapott,széthullt, s csak nézett rám kérdőn, hogy most mitévő legyen:)
    Még megvártam a macskuszaim kergetőzését a hóban,és beindultam a melegvizes zuhany alá...:bang:
    És még mondja valaki, hogy nem tudom elszórakoztatni magam!:D

    /Elnézést Bae,amiért eggyel lejjebb csúsztattam a gyönyörű blogod :love:/
    Szegecs kedveli ezt.
  3. Gondoltam gyors túlesek ezen a blogírós dolgon, nehogy már kimaradjak belőle:D
    Mi más is lehetne a téma, mint ez az év...az enyém. (Sajnos nem szó szerint így történt:()
    Menet közben azt hittem az eleje nagyon rossz volt, aztán a közepén úgy éreztem nincs semminek értelme, a végén pedig nagyon jó volt; igaz még egy pár nap van hátra. Az eleje azért volt rossz, hiszen válságba jutott a kapcsolatom a Fiam apjával. Mindig is azt hittem együtt éljük le az életünket...de nem így történt. Év közepén végre 'rászántam' magam -persze hosszas megfontolás után, nem hirtelen döntés volt-, elküldtem az élettársam, mert be kellett látnom, mindenkinek így lesz a jobb, de legfőképp a Fiúnknak, Ákosnak. Furcsa volt mindenkinek az új helyzet, de lassan kezdtünk belerázódni. Na és utólag most örülök, hogy nem volt házasság, így nem lettem elvált, és még előttem áll ez a csodálatos dolog, mert még ebben az életemben mindenképp meg akarok házasodni:csam: Volt egy kósza kapcsolatom, de vége lett. Aztán jött Ákosnak az 'apahiány', és kezdett minden egyre rosszabb lenni.:( Nincs munkám, ketten lakunk Ákival egy saját kertes házban, és ugye a számlák jönnek...én társ nélkül, Ákos apa nélkül (persze azért látogatja, nincs elhanyagolva)...Nagyon nehéz időszak volt! Kínos kérdések nem voltak a részéről, hiszen mindig mindent elmagyaráztam neki, a lehetőségekhez képest, és 5 éves létére annyira hihetetlenül felfog és ért mindent. :heureka: Ennek ellenére sokszor kiborult, sírt órákat az apja után, hisztis lett, és mikor ilyennek láttam, akkor annyira nyomorultul éreztem magam:(( Nincs annál rosszabb, mint amikor a gyermeked látod szenvedni, és igazán nem tudsz rajta segíteni.:( Emiatt is, meg a rengeteg más egyéb gond miatt magamba zuhantam, még a rokonokkal, haverokkal sem találkoztam, a házból sem volt kedvem kimozdulni, napokig nem volt bekapcsolva a telóm, nem akartam senkivel beszélni...aztán persze testileg is belebetegedtem a dolgokba.:beteg:
    Majd lassan közeledett az év vége, és akkor TI képbe kerültetek! És Istenem, a lehető legjobbkor!!!:) /Itt nem kezdelek megint fényezni titeket, hisz úgyis tudjátok a lényeget: őrültek vagytok, de imádnivalóak:p/. Részt vettem 2 fantasztikus buliban veletek, és nagy örömömre az egyik itt volt Berényben! :D:D:D No meg itt a CSAMon aztán lehet egész nap lógni, mindig van itt valaki, és hamar felvidul az ember:hura:
    Aztán megint kezdtek rosszul alakulni a dolgok: mindenki lebetegedett, szüleimet műtötték, ezért én voltam az ápoló, amit persze szívesen tettem, mégis azért megviselt, hogy a szeretteimet 'ilyen' állapotban kellett látnom, és emelett ugye a saját bajaim is megvoltak, el kellett adnom az egy szem Motoromat:((, aki különösen a szívemhez nőtt, hiszen gyerek voltam még, amikor megkaptam, és 10 évig volt az én Zöld Szörnyetegem-Szúnyog Robi; a Piteparty óta sehol sem voltam, senkivel sem találkoztam időhiány és betegség miatt, még a netet is hanyagolnom kellett, a boltba 2-3 naponta jártam, és onnan is siettem haza, beleborzongva gondoltam bele, hogy közeledik az első magányosan eltelő karácsonyom és szilveszter... elég volt!!! Míg édesapám ápoltam, átköltöztünk hozzá, mert egy pillanatra sem lehetett magára hagyni, és ott volt időm gondolkozni. Előtte nem sokkal olvastam Bae blogját, és hozzászólásokat erről az évről. Nos én rájöttem, hogy nekem nem rossz vagy épp jó évem volt: egyszerűen a VÁLTOZÁS éve volt! Mindenhez idő kell, és mindennek megvan a maga miértje. Sajnos-nem sajnos, a rosszat is meg kell élni, és szenvedni miatta ahhoz, hogy utána lássuk, mégsem olyan szörnyű volt, hisz már tényleg csak jobb jöhet! Tragikusan éltem meg sok mindent, de most rájöttem, hogy jó döntést hoztam, mindennek így kellett történnie. A társtalanságban is megtaláltam a jót: büntetlenül ehetek hagymát:kac-kac:, nem kell más szokásaihoz igazodnom, horkolás mentesek az éjszakák:bang: ~Persze titkon alig várom már, hogy az 'én emberem' rám találjon:elpirul2:~ ...
    Megnyugodtam,már nem dühöng a lelkem. Rájöttem, hogy ez az év, és a sok rossz nem a dolgok vége! Pont ellenkezőleg: az eleje!!! Tehát a rossz (2010-es év) csak a kezdet volt, és a következő év/ek lesz/nek majd a 'vége', ami a jó lesz!:cool:
    Azt hiszem, amikor rendeződik majd az életem, visszatekintve csak nevetni fogok 2010-en! Nem fogadok semmit, hisz amit eddig megfogadtam, szerettem volna, semmi sem jött össze, no de majd az újév hoz még sok kellemes meglepetést, érzem, és tudom is! Türelmesen kivárom a 'sorsom', és akkor biztos,hogy jó dolgok fognak történni!;)
    Hullámvölgyek mindenki életében vannak, és lesznek is, de így szép és jó, hisz EZ AZ ÉLET! Az élet pedig úgy a jó, ha zajlik!
    Ilyen pozitívan kívánok mindegyikőtöknek valóban nagyon boldog új évet, sok örömet, egészséget, és rengeteg CSAM bulit!!!
    Szeretlek benneteket! :sze::love:
    Szegecs kedveli ezt.