A neveket vesszővel válaszd el
Ezen a héten is történt valami jó. (Na jó több is, de ennek nagyon örülök.) A facebookon rámírt egy régi motoros ismerős, hogy a Marketplacen valaki árul egy rózsaszín szerszámkészletet. Lehet, hogy ő sem gondolta, hogy egyből lecsapok rá. Tényleg jó áron volt, vadi új, és jó, ha van a háznál egy ilyen. Ja, erről csináltam egy kicsomizós videót is:
Ha már az előző héten belekezdtem, folytattam az anyanapokat. Egyelőre nem motoron, de Stefivel elmentünk Hévízre pár napra. Fürödtünk a tóban, sétáltunk Keszthelyen, piacoztunk, és még mozuiban is voltunk, ahol csak mi ketten voltunk. Remek volt. Beleérezhettünk, milyen az, amikor valakinek saját mozija van otthon.
Ez a hét nagyon sűrűre sikerült, de csupoa jó dolog történt. Végre sikerült kiadni a lakásomat, és a végén nem az ingatlanos adta ki, hanem én, amire nagyon büszke vagyok. Nemcsak azért, mert így megspóroltam egy csomó pénzt, hanemmert kiléptem a konfortzónámból és egy csomó emberrel leveleztem meg beszéltem emiatt. A kislányom úgy döntött, hogy a néptánc helyett (ő is) kipróbálja a thai boxot. Vanak más lányok is, ráadásul a csajoskodás megmarad mert jár egy másik színpadi táncra is, szóval legalább nem kell kétfelé hordani őket ezentúl. (Ki tudja meddig?) Voltam az Utazás kiállításon. Mondjuk meló miatt mentem ki, és arra nem volt jó, de tök jól néz ki az új Hungexpo. Legalább menéztem ezt is, ráadásul a sajtónapon, úgyhogy még nagyon tülekednem sem kellett. Hétvégén váratlanul Operába mentem a barátnőm szülinapja alkalmából. Szerintem utoljára általános iskolában voltam,szóval nagy élmény volt, ráadásul a Carment néztük meg modern feldogozásban, ami nagyon tetszett. És nem, ez nem az a fejhangon visítós opera, tele van slágerekkel: A vasárnap kicsit húzós volt, mert a két gyerek kétfelé ment szülinapra és ezt nekem kellett kilogisztikázni, de végül minden jól sikerült.
Pénteken bábszínházban voltunk a gyerekekkel. (Mindenkinek ajánlom a Helló Herkules című darabot.) Parkolni a Hunyadi téren sikerült, épp Urbach László emléktáblája alatt. Annak idején ott voltam az emléktábla avatóján, de persze most nem találom, hogy hol írtam róla.
A héten a zimankó ellenére belefutottam egy rövid motorozásba. Igaz, valóban csak egy próbakör volt a háztömb körül, de egyáltalán nem voltam rá felkészülve, úgyhogy meglepetés volt. Jól is esett kicsit motorozni már, de azért a mínusz 2 fok nekem kicsit kevés a kellemes motorozáshoz, úgyhogy majd ha jobb idő lesz, megyek vele egy hosszabbat is. Ráadásul elektromos... nincs semmi hangja... érdekes volt. Rólam persze nem készült kép, úgyhogy vagy elhiszitek, vagy nem. (Mondjuk videó az van a TikTok-on. Ha már megnézed, iratkozz is fel!)
Végre esett a hó. A gyerekek rögtön kirohanzak, és építettek egy fél méter magas hóembert a kerztben összekapart hóból. Úgy tűnik, ennyi jutott nekünk idén a télből. Kicsi, nyomi, de legalább a mienk.
Tényleg nem fotóztam mást csak ékszereket ezen a héten. Mert mást sem csináltam, csak dolgoztam. Még mindig csak próbáltam utolérni magam ezen a héten. Nem volt egyszerű, mert nagyobbik gyermekem az egész hetet itthon töltötte egy nem túl meggyőző náthával. Fénykép nem készült róla. És ezen a héten volt a bizonyítvány osztás is. Az új ékszereket amúgy ide töltöttem fel. Ráadásul most van 20%-os kupon is a CsamShop-ban.
Annyira elúsztam a dolgaimmal az utóbbi hetekben, hogy azt is elfelejtettem, hogy nem posztoltam a heti blogra. Ráadásul most, hogy keresgéltem a megfelelő képet, kiderült, hogy nem is fényképeztem.Illetve az összes fénykép vagy teljesen érdektelen vagy a gyerekek vannak rajta. Amúgy már őket sem fotózom annyit, mint amikor kicsik voltak. Meg utálok telegfonnal fényképezni. Sajnálom a jó kis Nikonomat. Az olyan szép, éles képeket csinált. Amúgy ezena héten voltam a Marketing Fesztiválon is, és amikor meg nem, akkor annyi időm sem volt, hogy főzzek, szóval a kínaiban ebédeltem. Nyilván macskát...
Amikor mindent egyszerre csinálok épp, akkor így néz ki az íróasztalom. Szegény Zsanci alig talált egy kis helyet magának a radiátor fölött...
Gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a tavalyi csamclubos blogversenyt immár harmadik éve zsinórban @Vickancs nyerte. Ő volt az (rajtam kívül), aki az év mind az 52 hetében feltöltött egy-egy fényképet a hét eseményeiről egy rövid magyarázattal. Mivel nem volt versenytársa, én meg versenyen kívül blogolok mindig, ismét övé a főnyeremény, a 20.000 Ft-os vásárlási utalvány, amit a CsamShop-ban tud majd levásárolni. Azt hiszem, idén nem hirdetek versenyt, mert úgy tűnik, senki mást nem motivál a nyeremény a posztolásra... azért remélem továbbra is olvasahatjuk majd az élményeiteket itt a CsamClub blogon.Én itt leszek, hiszen 2013 óta minden évben hetente töltöm fel az aktuális privát és motoros történéseket. @Vickancsnak gratulálok, hamarosan küldöm a kuponkódot.
Na ez is elérkezett, elkezdődött az új év. Ilyenkor gondoommindenki tesz fogadalmakat, de aki nem, az is átgondolja azért az előző évet, levonja a tapasztalatokat és újult erővel indul tovább az új évre. Én is sok mindent csinálokilyenkor... pl. újévkor ettem lencsét. az nem maradhat ki. Azon már ne múljon. Ésszoktam írni yearcompasst (idén mondjuk kimaradt, mert annyi minden más van, de majd lehet, hogy még megcsinálom, ha lesz egy percem). Viszontmár évek óta szoktam generálni szót az új évre. A tavalyiak (mert akkor már nem csak egyet generálok, tavaly pl.hármat: Forgive (bocsáss meg), Unblock (olddfel a blokkot), Serve (szolgálj). Ha nagyon akarom, mindhárom szót rá tudom húzni a tavalyi évemre. Idén már négyet genrltam. Egy főfőszót és három kísérőt. Így talán jobban kirajzolódik egy irány. Enhance = fokzz (növelj, emelj) Generate = generálj (alkoss, fejlessz) Sing= énekelj Forgive = bocsáss meg (ez úgy látszik mindig aktuális) Szóval hogy ebből mi lesz, azt majd meglátjuk, de remélem valami jó fog kisülni belőle. Ha te is szeretnél egy inspiráló szót bármilyen alkalomra, akkor itt találod meg a generátort.
A két ünnep köze nyilván jövés-menéssel telt náluk is. Nemcsak a rokonokat, hanem néhány barátot is meglátogattunk. Így aztán még motort is láttam, ami nem volt letakarva és elásva a garázsban. Talán a szezonramár ez is menni fog... talán.
Ez a hét nyilván a készülődéssel (majd az ünnepléssel) telt. Nehezített pálya, ugyanis a gyerekek már dec. 22-től itthon lábatlankodtak, így igen nehéz dolga volt a "Jézuskának", hogy megmaradjon a varázslat. Azért szerencsére volt segítségem...
Briginek köszönhetően karácsonyi pletykapartit tartottunk az And Ride Garázsban. Látszik, hogy idén nem voltak Jancsizások, mindenki ki van éhezve egy kis csajos programra. Amúgy nem is voltolyan hideg. A fűtés tökéletes, és a forró tea meg rengeteg süti szinén adott egy kis kalóriát. Remélem lesz még ilyen!
El sem hiszem, de egy év barlangban üldögélés után visszakaptam végre az irodámat. Újra fehér a fal! Az úgy volt, hogy tavaly októberben már nem bírtam tovább, hogy a salétromtól lehullott a vakolat, és megkértem az uramat, hogy csináljon vele valamit. Ő nagy lelkesen - a gyerekek harthatós segítségével - le is verte a vakolatot, majd közölte, hogy meg kell várni, amíg kiszárad. Erre egy év kellett. Azóta olyan volt, az irodám, mintha egy barlangban ülnék, tégláig csupasz és hömpölygött a pinceszag. Ja, a bútorok mind a szoba közepére voltak betolvam ezért ha a könyvespolcról vagy a másik asztal fiókjából kellett valami, netán takarítottam volna, át kellett vergődnöm a bútorokon. Aztán valamikor októberben, az egy éves évforduló környékén kifurkálta és kinyomta Sikamurral, ami megakadályozza,hogy újra felázzon a fal, és nagy vonalakban felvakolta. Nem merte készre, mert azt akarta, hogy szép sima legyen a fal és nem bízott magában. Aztán hívtam egy kőművest, aki visszavakolta. De most végre eljött a pillanat, és az uram - aki valahányszor szóba jött a dolog, mindig elmondta, hogy utál festeni - nekiveselkedett és kiglettelte majd lefestette a felvakolt falat. Igaz, csak egy rétegben, és csak ezt az egy falat, mert közben ismét eszébe jutott, hogy utál festeni, úgyogy a megvásárolt festő felszerelést azonnal ki is dobta a kukába, nehogy még egyszer eszébe jusson festeni. Jó, hát kicsit foltos, na... de úgyis a hátam mögött van. És az összefirkált meg tégláig levert verzióhoz képest ég és föld, szóval most élvezem az "új" irodámat. Meg az, hogy újra rend van és fris festékszag.
