A neveket vesszővel válaszd el
Sokan átérzik szerintem, hogy milyen érzés akár csak pár órára is (okos) telefon nélkül lenni. Bevallom, én rászoktam, és nem is szándékozom lejönni a cuccról egyenlőre. Persze nem én döntöm ezt el... történt ugyanis, hogy tegnap este lemerült a telefonom, felraktam a töltőre, és soha többet nem tudtam bekapcsolni. Kb. két hete vettem bele vadi új aksit, aztán megjött 3 db új fólia az ebayről, újratelepítették a szovtvert, mert nem kaptam meg az SMS-eket három napig, aztán kicserélték a hangszóróját is, mert a szervizes úgy hallotta, hogy szar. Na ehhez képest ma közölték, hogy alaplap hiba, és kb 40-50 000 Ft a javítás... magyarul kuka, mert ennyiért már újat is lehet kapni. Szóval ha valakinek szüksége van 2 hetes Samsung Galaxy S 4 mini aksira (meg még 2 db használtra), 2 db képernyőfóliára és 2 db szilikon tokra (az egyik a képen látható rózsaszín, a másik fekete és rózsaszín), vagy akár az egész telefonra, amiben vadiúj hangszóró is van, akkor írjon privát üzenetet! Ugyanitt egy HTC Desire is szomorkodik, ha valakinek épp arra lenne szüksége.
Ugyanis nem csak az a kérdés, hogy ki hív, hanem az is, hogy vajon hol. Ez különösen érdekes kihívás, ha a telefonom le van némítva. ...és a tettes még nem tud beszélni.
Alapvetően bírom a szakállas pasikat. Valószínűleg van ebben némi apakomplexus, mert apámnak is szakálla volt. Sosem felejtem el, hogy apai nagymamám folyamatosan azt mondogatta apámnak, hogy "Kisfiam, vágd már le azt a csúnya szakállat! Had lássam még egyszer a szép pofikádat!" De életének utolsó húsz évében egész biztos nem láthatta apám "szép pofikáját". Szóval szerintem a szakáll férfias, vagány, dögös, szexi, nekem tetszik. Persze akkor, ha nem loncsos, ápolatlan, nem büdös, és nem lóg belőle kajamaradék. Viszont ami most az utóbbi időben megy szakáll témában, már nekem is sok. Amikor az utazási iroda reklámjában is ilyen jól fésült, kigyúrt, illatos, vaxos hajú, borbéllyal vágatott szakállú pasi szerepel, az egy kicsit túlzás. Most mondhatjátok, hogy nekem semmi sem jó... pedig de. Még mindig jobb, hogy ma már minden pasinak szakálla van, bár furcsa, hogy most hirtelen mindenki szakállas lett, még az is erőlteti, akinek amúgy alapból nincs is elég szőrzet az arcán. Sokkal jobb ez a divat, mint a sima képű, lányos arcú, androgün kinézetű, nemtelen lények. Ebben az új irányzatban az zavar legjobban, hogy ezek a pasik szerintem több időt töltenek a tükör előtt, mint én.
Érzem már, hogy közeledik a tavasz. Jó lenne, ha minden kétkerekű járművünk szuper állapotban lenne addigra. Most a Piaggion van a sor. Egyébként még mindig eladó.
Igazából ez a csepptöltő azért jó, mert nem lehet vele túltölteni az aksikat, így ha egész télen rajta van a töltő, akkor sem megy tönkre az akkumulátor.
Mit is csinálhatnánk ilyen hidegben, a lakásba taknyosan bezárva... Unalmunkban kivarrtuk a gyereket.
Mivel úgy tűnik, van másik vállalkozó is, aki részt vesz a heti fotóblog kihívásban, hát vágjunk bele! Értelemszerűen az év első hetében megint nem motoroztunk, sőt még csak arra utaló dolgot sem csináltunk. Végre leesett a hó, úgyhogy raktunk ki magot a madaraknak. De hova lettek a madarak?
2015-ben már egyhuzamban harmadik éve ment folyamatosan a heti fotóblog, aminek a szabálya annyi volt, hogy minden héten fel kell tenni egy képet egy-két magyarázó mondat társaságában, ami arra a hétre a legjellemzőbb volt. A tavalyi évben már jelentősen csökkent a lelkesedés - nagyrészt egyedül én posztoltam, és mivel én meg jelenleg még főműsoridőben babázom, kevéssé sikerült motorosra formálni a posztokat. A kérdésem az, hogy folytassuk-e a heti blogot ebben a formában? Lenne-e, aki csatlakozna hozzám? Valószínűleg tovább fogom folytatni a blogolást minden héten, csak legfeljebb nem számozom majd be őket, ha másnak nincs hozzá kedve. Semmi nem kötelező! Persze továbbra is kíváncsi vagyok (és gondolom nem csak én), hogy kivel mi történt az utóbbi időben, milyen motoros ajándék került a karácsonyfa alá és mit terveztek nyárra, merre indul majd az első motoros túra? Hajrá 2016! Vigyázz, jövünk, és sokkal többen vagyunk, mint korábban! Na meg 2016-ban 10 éves a Csajokamotoron.hu...
Miután az első recepttel nem voltam 100%-ig elégedett, kerestem másikat. az internet azért jó ilyen szempontból, mert egyből el is tudod olvasni a hozzászólásoknál, hogy kinek hogy sikerült, mennyire egyszerű vagy használható a recept. Na ez, amit Limara oldalán találtam, teljesen megfelel az elképzeléseimnek. Ebből most hat rúd lett, és ezúttal a diós töltelék is nagyon finom. Egy-kettőnek kirepedt az oldala. Nem tudom, hogy a töltelék volt sok, vagy túl sokáig pihentettem a meleg szobában. Az éjszakát a hideg padláson töltötték, és ahogy a recept is írja, csak reggel sütöttem meg őket. Most légkeveréssel sütöttem, és nem lett kemény az alja, szóval ezt a receptet megtartom... bár lehet hogy a másikkal sincs baj, csak én voltam a béna. Neked van jó bejgli recepted? Lehet, hogy azt is kipróbálom.
Mivel a hét hátralévő része már úgyis a karácsony jegyében telik, megosztom az eheti utolsó csamos vonatkozású képemet (és a galériát). Még több kép a galériában. Vasárnap Budapesten, a Bosnyák téren adventi vásár, programok, korcsolyázás, és lézershow volt. Mivel ez utóbbit @Mina alkotta, és meghívta az ismerőseit is, gondoltam jó program lesz a gyerekekkel, és még a fórumtagok közül is találkozhatunk néhánnyal. (Ott volt @Mina, @Katas, @Tenshi és @Zöld Piszok a kis ZP-vel, @Babulu, @Nikóca és @PapírCica ... talán nem felejtettem ki senkit.) Nem is tévedtem. Örültem, hogy láttam azt a pár embert ennyi idő után, és köszönet Minának a csodás fényekért. Ezekkel a nem túl jól sikerült képekkel kívánok minden fórumtagnak és -olvasónak, valamint minden motorosnak Boldog karácsonyt, kellemes, szeretetteli, békés ünnepeket!
Talán tíz éve nem sütöttem bejglit. Akkor olyan "jól" sikerült, hogy még a kutyák sem ették meg olyan kemény lett. Ez most más. Kicsit inkább kalácshoz hasonló, és a négy rúdból már a fele elfogyott. Az első próbálkozás az új sütőmmel (előtte már sütöttem sütőtököt is), de nem vagyok 100%-ig elégedett. Azt hiszem, karácsonyig van még idő próbálkozni. Kárba nem vész. A diós-mákos bejgli receptje a mindmegettéről Nem lett rossz, csak az aljuk nagyon keményre sült. Legközelebb máshogy kell beállítanom a sütőt. Most alsó-felső sütéssel sütöttem, kicsit rövidebb ideig, mint meg volt adva. A diósnak a tölteléke nem ízlik. Olyan, mintha kristálycukorral lenne összekeverve.
Végre eljött ez a pillanat is. Kedden haza indultunk. Azért délelőtt még volt idő kimenni a tengerpartra, és elbúcsúzni az idei nyártól. Ez itt a Pier 60, a móló Clearwater Beachen. Pontosabban az alja.
Húha! Szezon végén még nem gondoltam volna, hogy idén decemberben többet fogok motorozni, mint egész szezonban. Szóval még mindig nem vagyunk otthon. Hogy mi történt, azt már csak otthonról fogom megírni. Kedden indulunk. See you soon!
El sem akarom hinni, hogy ilyen volt eredetileg. És már arra sem emlékszem, hogy mióta hordom, és mennyi idő alatt lett ilyen. Persze arról is készült kép, úgyhogy vissza tudom keresni. Mivel egyenlőre nem találtam jobbat, ismét Joe Rocket Heratbreaker kesztyűt vettem. A régit kicsit már meggyötörte az idő.
Még csak jövő hét csütörtökön lesz thanksgiving (hálaadás), de már az üzletek és az utcák karácsonyi fényekben úsznak. Ez pl. a Destination Daytona Harley-kereskedés karácsonyfája... És közben 25 fok van. Bár a nagyja még csak most következik, az eddigi legdurvább giccs egy két ember nagyságú, mikulás-sisakos kivilágított csikóhal volt Daytonában. Sajnos a fénykép nem sikerült róla. Kíváncsian várom, ezek után mi jöhet még.
