Hugi600 blogja

A vak leány <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt. Mondta egyszer a barátjának: <o></o>
- Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül. <o></o>
Egy napon valaki ajándékozott neki egy szempárt. Amikor levették szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is. <o></o>
A fiú megkérdezte: <o></o>
- Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül? <o></o>
A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak látványa szinte sokkolta. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az élete hátralévő részében ezt kell nézze, arra a döntésre vezette, hogy visszautasítsa a fiút. <o></o>
A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva írt néhány sort: 'Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tied lettek, előtte az enyémek voltak.' <o></o>
Valahogy így működik az emberi agy, amikor megváltozik a helyzetünk. Csak kevesen emlékeznek arra, milyen volt az életük azelőtt és ki az, aki mindig mellettük volt a nehéz időkben. <o></o>
Az élet ajándék. <o></o>

• Ma, mielőtt kimondasz egy bántó szót, gondolj azokra, akik nem tudnak beszélni. <o></o>
• Mielőtt panaszkodsz az ételed íze miatt, gondolj azokra, akiknek nincs mit enni. <o></o>
• Mielőtt panaszkodsz a férjedre vagy a feleségedre, gondolj azokra, akik Istenhez fohászkodnak, hogy legyen társuk. <o></o>
• Ma, mielőtt panaszkodsz az életre, gondolj azokra, akik túl hamar mentek el a másvilágra. <o></o>
• Mielőtt siránkoznál amiatt, hogy túl nagy távolságon kell vezetned, gondolj azokra, akik ugyanezt a távolságot gyalog kell megtegyék. <o></o>
• És amikor fáradt vagy és panaszkodsz a munkádra, gondolj azokra a munkanélküliekre, akik szívesen végeznék a Te munkádat. <o></o>

És amikor gyötrő gondolatok rosszkedvűvé tesznek, mosolyogj egyet és gondolj arra, hogy élsz és csodálatos, ami körülvesz.

Álljon itt egy igaz történetet - egy Alex nevezetű, angol pasiról - ami mostanában kering a neten. Fontosnak tartom, ezért elküldöm Nektek. Ha csak egy csamos is elgondolkodik rajta és magáévá teszi ezt a szemléletet, már megérte.
Jó szórakozást mindenkinek!!!
"Alex olyan srác volt, aki pozitivitásával eleinte az agyamra ment. Mindig jókedvű volt, és mindig tudott valami pozitívat mondani. Ha valaki megkérdezte tőle: "hogy vagy?", ő azt felelte: "ha ennél is jobban lennék, ketten lennék". Született optimista volt. Ha valamelyik ismerősének rossz napja adódott, Alex azt javasolta, nézze a helyzete pozitív oldalát. Annyira kíváncsivá tett a szokatlan hozzáállása, hogy egy nap így szóltam:
- Nem értelek! Mitől gondolkozol ennyire pozitívan?
- Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: két lehetőséged van. Választhatsz, hogy most jó- vagy rosszkedvű akarsz-e lenni. Valahányszor történik valami, magam választhatok, hogy elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle. Valahányszor panaszkodni kezd egy ismerősöm, végighallgathatom a panaszkodását, vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a pozitív oldalt választottam.
- Értelek, de ez akkor sem ilyen egyszerű!
- De igen, ilyen egyszerű. Az élet a választási lehetőségek sorozata. Te döntöd el, hogy az adott helyzetre vagy emberre hogyan reagálsz. Választhatsz, hogy a történtek hogyan befolyásolják a hangulatodat. A mottóm: te döntöd el, hogy hogyan éled az életedet.
Egy idő múlva munkahelyet változtattam, s így sokáig nem találkoztunk. Évekkel később valaki azt mesélte Alexről, hogy súlyos balesete történt. Csaknem 20 méter magasról zuhant le. 18 órás műtét és sok hetes intenzívosztályi ápolás után engedték haza, a gerincében csavarokkal és fémrudakkal. Fölkerestem.
- Hogy vagy, Alex?
- Ha ennél is jobban lennék, ketten lennék! Megmutassam a gyógyult sebeimet?
- Erről a lehetőségről inkább lemondanék. De az nagyon érdekel, hogy mi játszódott le benned a baleset pillanatában!
- Nos, az első, ami átsuhant az agyamon, hogy vajon jól van-e a hamarosan megszületendő kislányom. A földön fekve pedig arra gondoltam: két lehetőségem van. Választhatok, hogy élni akarok vagy meghalni.
- Féltél? Elvesztetted az emlékezetedet?
- A mentősökre emlékszem, akik remek munkát végeztek. De amikor begurítottak a baleseti sebészetre, láttam az orvosok és a nővérek arcán, hogy ők már leírtak. Tudtam, hogy át kell vennem az irányítást.
- Mit csináltál?
- Amikor rutinszerűen megkérdezték tőlem, hogy allergiás vagyok-e valamire, igennel feleltem. Az orvosok és nővérek elhallgattak, és várták, hogy kinyögjem, mire vagyok allergiás. Mély levegőt véve felkiáltottam: "a gravitációra!" Az egész csapat felnevetett. Elmagyaráztam nekik, hogy mindig választunk, és én az életet választottam. Emiatt aztán úgy operáltak meg, mintha élő lennék és nem hullajelölt. Mindent megtettek, hogy újra talpra állhassak.
Alex felépült."