Gabsic blogja

ETZ 251: az itthon forgalmazott legmodernebb szocialista motorkerékpár. A jó öreg 250-es ETZ utódja: 12V-os elektromos rendszer, elektronikus gyújtásrendszer, tárcsafék, némileg átdolgozott futómű, motorblokk, és korszerűbb design jellemezte.

A gép kifejlesztésekor a 125/150-es és a 250-es ETZ lett alapul véve. A váz nagyban hasonlít a kis ETZ-hez, de a híresztelésekkel ellentétben nem ugyanaz! Tehát egy átdolgozott, rövidebb, és kellően erősített vázba került bele a 250-es blokk, ami szintén számos módosításon esett át: más a motortartó, a henger, hengerfej, karburátor, és a teljes kipufogórendszer. A megszakító helyett Hal-jeladós elektronikus gyújtásrendszert kapott.

A design nagyban hasonlít a 125-ösök designjához, a legfőbb eltérés a tankban mutatkozik meg: a 251-es nagyobb, 17.5 literes tartályt kapott, de a főbb külső jegyek azonosak. A 251-es új villamos elemeket kapott: a lámpa és irányjelzők a Simson Rollerével azonosak. Alkatrész ügyileg tehát szinte minden beszerezhető hozzá, csak ismerni kell melyik alkatrész melyik típuséval azonos. Ezek alól kivételek a típusspecifikus alkatrészek: henger, kipufogó könyök csak 251-es használható, kipufogó esztétikai okból szintén a 251-es gyári ajánlott. Egyedi a műszertartó is, de helyettesíthető bármelyik típusú ETZ tartóval.

Műszakilag egyszerű, könnyen javítható típus, és ez a legfőbb gyengéje: mindenki azt hiszi hogy ért hozzá, csak aztán ez nem egészen van így. Ennek eredményeként mindenki kókányol rajtuk valamit, amitől aztán megbízhatatlanná válnak ezek a gépek. Pedig alapvetően kiforrott, megbízható típusról van szó, a konstrukció a 251-essel már fejleszthetősége határait érte el.

Gyakori hibaokok:

teleszkópszimering: elöregszik, megadja magát, és az olaj szivárogni kezd. (Az enyémben még gyári szimering volt, 21 évesen kellett kicserélni – az újak nem bírnak ennyi időt)

kuplungleforgás: a kuplung kúpon van a főtengelyen, szakszerűtlen szerelésnél elforog, tönkretéve a kuplungagyat és a főtengelyt is. Hangsúlyozottan csak a kókányolás, a szakszerűtlen szerelés okozza ezt a hibát!!!
tárcsafék gondok: szivárgás, levegősödés, stb. Bár filléresek (50-100Ft) a szükséges utángyártott alkatrészek, de igen gyatra minőségűek is. Oda kell figyelni milyen alkatrészt rak be az ember, sok felesleges munkától menthet meg.

Mint mindennél, a 251-esnél is igaz, hogy ha megfelelő gazdától való a gép, aki odafigyelt rá, és nem gyilkolta, akkor megbízható, örök, elpusztíthatalan motort lehet kifogni.

Menettulajdonságok:
Súlya 152kg, ehhez képest meglepően kézreálló, könnyen mozgatható. 21 lóerő, végsebesség 125-130 körül (ez valós sebesség, nem olyan mint a kínai fosoknál, mint a keeway 125ös megy óra szerint 120-al, valójában meg 80-al ) Utazó 100 körül kényelmesen, az áttételt érdemes lehet megváltoztatni. Fogyasztás: 3 és 6 liter között. Egy jó állapotú gép 4l körül fogyaszt, de Tátra túrán volt olyan is akinek 3.5L/100km jött ki a még a hegyes szakaszokon is. Nekem 4 és 5 között van, attól függően hogy mennyire húzom neki (5 liter utassal 110). A négy átömlő miatt motorja 3000 alatt erőtlen, 3500nál kezd ébredezni, 4000től pedig elkezd húzni. 5500-nál van teljesítménymaximum, 6000 fölé nem érdemes pörgetni.

Kezelhetőség: csajoknak problémás lehet a berúgó, bár visszarúgásra szerencsére nem nagyon hajlamos. Kuplungja az általam eddig próbált motorok közül talán a 250-es MZ-nek a legkönnyebben kezelhető, városban is nagyon kényelmes. Váltója a szocimotorokhoz képest pontos, precíz, a mai japán gépekhez nyilván nem szabad hasonlítani. Az első fék meglepően jó tud lenni, de a hátsó dob is megbízható. (Pl. egy Keeway-nél fényévekkel jobb fékjei vannak az MZ-nek!) Jó gumival nyugodtan lábtartóig dönthető a 251-es. A régi 250-hez képest fordulékonyabb, szerpentineken jobban érzi magát. Váza a mai motorokhoz képest nem túl merev, de utcai használatnál nem lehet átlépni a határait. Üzemi fordulaton rezgés nem tapasztalható, a motor csupán 1300-1400 körül hajlamos rezegni. Ülése kényelmes, hosszú távon is. Egy Klauzer csomagtartót, esetleg dobozokat felrakva nagyon jól pakolható, akár hosszabb túrákra is.

Tuning: sok értelmét nem látom, mivel egy hagyományos felépítésű, kiforrott erőforrásról van szó, sok extrát nem lehet kihozni tetemes fogyasztásnövekedés nélkül. Amit viszont érdemes: felfúratni 300-asra (Bambinál). Érezhető nyomatéknövekedés érhető el ezáltal, dombokat, emelkedőket sokkal jobban bírja, nem kell visszaváltani. Akár a fogyasztás is csökken némileg a tapasztalatok szerint. Érdemes elektronikus feszültségszabályzót, elektronikus indexet beszerelni (kb. 2000Ft költség összvissz). Ha valaki sokat motorozik, megérheti egy Bing karburátor beszerzése. Ezt a nálunk már nem forgalmazott utolsó szériákra szerelték gyárilag, kb. 1 literrel kevesebb fogyasztást eredményez mint egy régi kopottabb BVF karburátor.

Alkatrészárai mai viszonylatban nevetségesek: kuplungszett 1400Ft, komplett minőségi láncszett (első, hátsó lánckerék, erősített RK lánc, 2db láncvédő) 14000Ft cakkpakk mindenestül. Fékbetét szett 700Ft, fékpofa szett 1200Ft. Üléshuzat 1000Ft, Klauzer csomagtartó 5000Ft. Kompett hátsó lámpa 1500Ft, index 1000Ft. Bowdenek 300Ft/db. A gyári alkatrészek meglepően jó minőségűek, időtállók. (pl. a 21 éves gyári indexeim nincsenek nagyon megfakulva, míg ismerős 6 éves keeway vacakján már cserélni kellett, és már újra fakó) Vásárláskor persze nem árt figyelembe venni, hogy legyen valaki ismerős, aki legalább a kisebb karbantartásokat meg tudja csinálni, hiszen rendszeres karbantartást, gondozást igényel a típus.

Nekem már 8 éve áll legalább egy MZ a garázsban, és bár már sok motor megfordult nálam, MZ-m mindig maradt, mert olcsón fenntartható, megbízható gépek. Aki azt mondja hogy nem azok, az egyszerűen nem ért hozzá. Pont.

A Tátra egyik szerpentinjén húzom tövig a gázt, éppen három faszállító kamiont előzök, a fordulatmérő 6000-nél, a km-óra 120-nál bólogat, a fejemben már leszállt a vörös köd. Nem érdekel már sebességkorlátozás, hajtűkanyar, vagy akár a dupla záróvonal sem. Egy cél van: haladni, haladni, haladni a többiek után…

MZ-vel Lengyelországba menni… Micsoda ötlet már… De megcsináltuk, a sok gond és műszaki hiba ellenére is felejthetetlen élmény volt.

Na de miről is van szó pontosan?

Sajnos képekkel együtt nem tudom átmásolni a beszámoló tartalmát, úgyhogy akit érdekel 1427km kaland, az klikkeljen ide: http://motorosblog.blogspot.com/2010/08/tatra-tura-2010-irany-krakko.html
Hozzászólni se szégyen ám!

Igen, ez is lehetseges , ugyanis epp Krakkobol irok
Persze ez nem lenne nagy szam, de az mar igen hogy szlovakiaban Besztercebanya utan a fotengelycsapagyam szepen megadta magat, ugyhogy tura kozben egy udvaron csinaltunk blokkgeneralt egy termeskovel meg egy disznoperzselovel

Amugy minden nagyon franko, a Tatra utjai egyszeruen csodasak, Krakko belvarosa is nagyon hangulatos ejjel, a Zubrowka pedig meg mindig ut

Kepek meg reszletesebb beszamolo majd otthonrol, addig is udv mindenkinek

Ha valami nehezen kezdődik el, az nehezen is ér véget.
Szombaton elhoztuk a vasat. Odaértünk a megbeszélt időre, az emberünk sehol. Hívtam telefonon, nem vette fel. Az anyjával sikerült beszélni, aki közölte hogy a csóka elment motorozni, majd jön. Na kafa... Hát vártunk, negyedóra múlva megjött az ember az új R6-osával. Annyira új volt neki, hogy én, aki gyakorlatilag csak szocmotorokhoz értek, nekem kellett kitalálni hogy miért ég a yamahán a lámpa folyamatosan...
Ilyen zűrök után lerendeztük a papírokat, felcuccoltuk a motort, és elindultunk haza.
Este gyors próbakörök, majd pihi, másnap némi kis szerelések, és bemotoroztam a géppel a városban lévő garázsig (műszaki nélkül) hogy másnap eredetvizsgára vihessem a vasat.
Az eredetvizsgával nem volt gond, de utána vártam 3 órát hogy sorra kerüljek az ocsmányirodában.
A jobb megértés érdekében idézem az elhangzott párbeszédet:
G:- Jó napot kívánok, egy motorkerékpárt szeretnék átíratni.
Ü:- Jó napot, rendben kérném a papírokat! Forgalmi?
G:- Tessék, itt van
Ü:- Adásvételi?
G:- Tessék, itt van
Ü:- Eredetvizsga igazolás?
G:- Tessék, itt van
Ü:- Törzskönyv?
G:- ??? (nem szól semmit, igen bután, nagy elkerekedett szemekkel nézi az üres törzskönyvtokot...)
Ü:- Törzskönyv? Nincs magánál? Nem kapott?
Gmég mindig bután néz, próbál magához térni): Őőő... Hűűűű... Hááát.... Őőőőő... Szóval az van, hogy ott maradt az asztalon sopronban az eladónál mikor megírtuk a szerződést...

Eredmény: holnap megyek vissza sopronba a törzskönyvért. Aztán megpróbálom az átiratást itt a győri ocsmányirodában letudni, ami az eddigi sikerek után gondolom nem fog menni, mert majd a képembe vágják hogy csak a lakóhely szerint illetékes ocsmányirodában lehet... Akkor viszont marad az átírás jövő hétre, hétfőn úgyis megyek pestre, majd onnan elmegyek haza lerendezni a motort is...

Kíváncsi leszek még mi lesz ami nem fog sikerülni ezzel a motorral? Ezek után kapásból az első úton esni fogok vele, vagy nem tudom...

Tegnap elmentünk motort nézni!
Kb 4 órás huzavona után úgy döntöttünk hogy elhozzuk!
Ezalatt a eladó elszívott kb 2 doboz cigit idegességében, mi pedig egyszer elmentünk, otthagytuk hogy nem kell a motor!
De félúton hazafelé meggondoltam magam és visszamentünk érte!
A srác a végén otthagyott minket hogy ne haragudjunk majd legközelebb folytassuk de ő elmegy lefekszik mert szétmegy a feje!
Lényeg hogy le lett foglalózva, szóval lesz motor!!!!
Mindez kb 10 órát vett igénybe!
De jóóóóóóóóóóó buli volt!!!!!! Ennyit egy hónap alatt sem szoktam röhögni mint amennyit tegnap!
Szóval motort venni jóóóó!

UPDATE: akit érdekel egy részletesebb beszámoló az estéről, itt elolvashatja: LINK

És íme, a szappanopera befejező része (ugye örülsz, Zépé???)

Az éjszakai piálás után hajnali fél tíz körül ébredtünk. Annyira nem is voltam másnapos mint amilyenre számítottam A nap további részében elvoltam Smileéknál, kajáltunk, dumálgattunk (elhintettem a magot, már ő is motorozni akar), megnéztük a motogp futamot, aztán útra keltem hazafelé. Fehérvár-Veszprém-Tapolca útvonalat már jól ismertem, semmi újdonság nem volt. Itthon már nagyon vártak, aznap volt anyu névnapi bulija, a végére még sikerült becsöppennem, aztán csak meséltem, meséltem, meséltem….

A túra összegzése:
1 motor, 2 kerék, 6 nap, 1420km

Benzin: ~11000Ft + olaj: 1000Ft
Szállás: 7000 Ft
Beugrók: ~ 3500 Ft (mindenhol diákjegy)
Kaja / pia: 4000Ft (az előre otthon összecsomagolt kaján kívül)
És az élmény: megfizethetetlen (minden másra meg ott a Mastercard )

Összességében tehát nagyjából 25 ropiból elvoltam egy hétig, és mondhatom, hogy tényleg felejthetetlen élményekkel lettem gazdagabb. Örülök, hogy belevágtam és megcsináltam, mert tényleg jó kaland volt. A tapasztalatok alapján viszont már tudom hogy a jövőben mit kell másképp csinálni: pl felesleges ennyit belesűríteni egy-egy napba, sokszor este már úgy estem le a mociról. Ha hasonló hosszú túráról van szó, érdemes pihenőnapot közbeiktatni amikor az ember csak elvan valahol, és pihen, esetleg a környékben nézegelődik. Az MZ-vel való elindulást nem bántam meg, jól bírta a kis 125-ös, bár a Mecsekben azért szenvedett kicsit. Nyugodtan elindulnák vele ismét, bár azért talán ekkora túrára már érdemes nagyobb vassal elindulni. Jövőre remélem már lesz nagyvas, de akinek kis MZ-je, vagy hasonló kategóriájú mocija van, szerintem hozzám hasonlóan nyugodtan belevághat hasonlóba, mert MEGÉRI! NEMKICSIT, NAGYON! Az ilyen élményekre tényleg szüksége van az embernek, nekem is nagyban megváltoztatta a világnézetemet. Eddig motorral kb 150km-es körön belül mozogtam, egy-egy találkozóra elmentem, de ez így nagyon más volt!
Ha valakinek tanács vagy bátorítás kell, mert hasonlóban gondolkodik ,forduljon hozzám bátran, amiben tudok, segítek, és ami a legfontosabb:
ELKEZDTEM TERVEZNI EGY (ILLETVE TÖBB) JÖVŐ ÉVI TÚRÁT, VÁROK JELENTKEZŐKET AKIK SZÍVESEN CSATLAKOZNÁNAK! A DOLOG RÉSZLETEI (MIKOR, MERRE, STB) MÉG ELÉG KÉPLÉKENYEK, ÍGY MAJD ÖTLETEK, TANÁCSOK IS JÖHETNEK!

Köszönöm mindenkinek aki végigolvasta (esetleg végigizgulta) a napi beszámolóimat, remélem én is minél több hasonlót olvasok majd tőletek!!!

Az esti, a túra vége, az elindulás miatt érzett szomorúság kicsit még reggelre is bennem maradt, de az indulás óta látott legszebb napsütéses reggel ezt el is űzte. Bőséges reggeli után (minden kajámat meg kellett enni, mivel kellett a hely a Bikavérnek) átnéztem a napi útvonalat, amin csodálkozva láttam a térképen hogy „Magyarország földrajzi középpontja” mellett fogok elmotorozni. Ez eddig föl sem tűnt, gondoltam majd megnézem magamnak, biztos van valami oszlop, tábla, miegymás. Felcuccoltam az MZ-re, aztán fájó búcsút vettem Tiszafüredtől. Nem baj, jövőre újra jövök!!! :csa

Előrebocsátom, hogy ez a nap nem a múzeumokról, meg a látványosságokról fog szólni…

Elindulás után valahogy olyan furcsán ment a motor… Kimondottan szokatlan volt az úttartása, kanyarodása…. De először betudtam a dobozba pakolt bikavérnek. Jó 70km után egy rosszabb minőségű útszakaszon már sokadszorra hallottam lekoppanni a motor hátulját. Miközben erre gondoltam, beugrott a megoldás: baaaasszzzus, nem állítottam át a rugóstagokat! Szerencsétlen motor meg végig húzta a seggét, csomószor lekoppantak a telók. Megállás az első adandó benzinkútnál Hevesen, és…. És az ÖSSZES csomag, és táska lebontása, mert máskülönben nem fértem oda a telókhoz

Mentem tovább Jászapáti – Jászberény útvonalon, az első pihenőm Nagykátán volt, itt tízórai, közben a további útvonal elemzése következett. Találtam egy kis összekötőutat, amivel közvetlen Albertirsára értem volna, Cegléd elkerülésével. Térképen legalábbis megvolt az út. Nem találtam. Elővettem a pda-t, beizzítottam a gps-t (eddig egész úton nem volt rá szükség), de azzal sem sikerült elsőre rátalálni, úgyhogy negyedórás bócorgás után inkább elraktam a pda-t, és inkább elindultam Ceglédre.

Onnan már nem jelentett gondot Albertirsára átmenni, ahonnan Dánszentmiklós felé vezetett az út, de aztán hiába sasoltam, semmilyen táblát nem láttam, hogy bizony Magyarország közepe mellett mennék el. Söpörtem tehát tovább Örkény – Kunpeszér – Tass útvonalon, aztán Dunaújváros a Pentele-hídon tértem vissza a Dunántúlra. Ekkorra már minden bajom volt, egy seggel MZ-n ennyit menni nem normális dolog… Perkáta – Seregélyes vonalon értem be Székesfehérvárra, az aznapi célállomásra. Eddigre már nagyon, mondom NAGYON fájt a seggem a motorozástól…

A délután nagybátyáméknál telt rokonlátogatóban, aztán átpöffentem Smile szaktársamhoz akiknél az éjszaka (egy kis része) telt. Egy kis dumálás, lepakolás után mentünk is bevetésre A "mitigyunk" kérdés vége a Hubi lett, aminek nálam csúnya vége szokott lenni… Most szerencsére nem volt olyan drasztikus vége, csak hazafelé sétálva a játszótéren állatkodtunk „kicsit”… Próbáltunk bemenni a Mekibe kajálni, de már zárva volt, úgyhogy mellette a játékvár lett betámadva. Sajnos túl kicsik voltak rajta a járatok, Smile pedig még (már) túl józan volt ahhoz, hogy beszoruljon, inkább hátrafelé kiaraszolt belőle Aztán jöttek az én hülyeségeim…. Ennyi pia után ugye brunyálni kellett…. Hát…. Aki rajtam kívül már mászott fel kajak részegen kivilágított reklámtáblára 3 méter magasra, hogy a táblán a ford fókuszt lebrunyálja, miközben az autók mennek el alatta, na az jelentkezzen itt és most. Cammogtunk tovább hazafelé, és jött az isteni szikra miközben elmentünk a sebességmérő trafis tábla előtt: TEEE? HA SZEMBEFUTUNK VELE, AKKOR MÉR? Hát igen, persze, a következő fél óra azzal telt, hogy futkostunk a tábla felé, ahol kiderült a nagy igazság: motoroscsizmában nem lehet olyan gyorsan futni mint sportcipőben Smile 23-at futott, én 21-et, lehet döntögetni a csúcsokat!!!
Hazaérve Smile-ékhoz persze amint vízszintes helyzetbe kerültem, már aludtam is mint a bunda :alszik: (talán már előtte is?!)


/folyt köv/

Ééés igen, a szappanopera folytatódik! Zépé kedvéért meg sem állok legalább 34619 epizódig!
De most reklám helyett inkább folytatom a sztorit:

Az éjszakai eső után reggel kicsit bátortalanul bújtam elő a sátorból, nem tudva hogy az időjárás hogy fogja alakítani az aznapi programot. Felhőknek azonban nyoma sem volt, szikrázó napsütés fogadott, csak a sátorajtó felhajtásakor kaptam a nyakamba egy adag vizet

Gyors készülődés után reggeli közben már volt társaságom is, egy srác érdeklődött, és teljesen begerjedt mikor mondtam neki, hogy mekkora úton vagyok. A már szokásos kérdésekre válaszolva némi büszkeséggel gondoltam át, hogy egész szép teljesítmény van mögöttem. (főleg ha azt is nézzük, hogy MZ-vel mentem) Mindemellett ez volt az a pont, amikor úgy döntöttem, hogy eltérek az eredeti útitervtől. A tervek szerint a napi program Eger lett volna, az éjszaka pedig Parádfürdőn egy kempingben telt volna. Ez változott annyiban, hogy Egerben a vár megnézése után visszafordultam Tiszafüredre. Legfőbb oka az volt, hogy még egyszer ki akartam használni, hogy ott vagyok a Tisza-tó mellett.

Reggeli után tehát elmentem várat nézni Egerbe. Mielőtt valaki a fejemhez vágná, hogy nem a méret a lényeg, azért elmondom hogy itt is csalódtam. Bár látványosabb volt mint a szigetvári vár, de valami komolyabbra számítottam. Az egri csillagokban legalábbis nagyobbnak tűnt :szédül:
Bár az időm jól elment a várban, de szerettem volna még más nevezetességet is megnézni Egerben, csakhogy az időjárás közbeszólt. Felnémet felől ocsmány felhők közelítettek, dörgött az ég, meg el is kezdett esni az eső, úgyhogy gyorsan elindultam tiszafüred felé, hogy még eső előtt visszaérjek. Maklárnál aztán úgy döntöttem, hogy mivel a farmerom már átázott, ideje felvenni az esőruhát. Félre is álltam, magamra cibáltam az esőruhát, ami nagyon ijesztő lehetett, mert ennek hatására az eső is elállt. Most már minden mindegy alapon nem fordultam vissza, hanem mentem tovább füred felé, persze ebben már az éhség is szerepet játszott.
(Mivel már mindenki baszogatott itthon ezzel, elmondom, hogy a Szépasszony-völgyét nem véletlenül hagytam ki, hanem azt majd jövőre tervezem be úgy, hogy nem egyedül leszek, lehetőleg Egerben alszunk, és akkor lehet majd iszogatni is)

A délutánom végül pihenéssel, és strandolással telt, ami már rám is fért 3 napi motorozás után. A Tisza-tó bár kissé hideg, de kellemes volt, nekem egyébként jobban tetszett mint a Balaton. Este végül fájó szívvel sétáltam vissza a kempingbe, tudva, hogy a következő nap már hazafelé fordítom a kormányt, és bár még nem otthon, de már újra a dunántúlon fogok aludni…:bömböl:

Reggel már korán ébredtem, mivel tudtam hogy sok múlik azon, hogy mit sikerül alakítanom a technikával. Gyors reggeli után előszedtem a szerszámokat, és ami hirtelen eszembe jutott, azt megcsináltam: gyertyacsere, fontosabb csatlakozások ellenőrzése, karburátor-tisztítás, megszakítóellenőrzés. Igazából ki is akartam cserélni a megszakítót, és a kondenzátort, de a dekni levétele után megtaláltam a probléma vélhető okát: a megszakítóra menő vezeték csatlakozója lazán illeszkedett a kondenzátornál, és szerintem adott fordulatnál a rezgéstől már nem volt állandó érintkezés.

A feltevés ellenőrzésére gyors próbaút a környékben, és mivel minden rendben volt, bevásárlás (kaja, pia), és villámgyors összepakolás következett. 10 óra után kicsivel már útnak is indultam Szolnok felé, ahol a Repülőmúzeumot néztem meg. Volt sok madár, olyan is, amibe be lehetett menni, de családi vonatkozások miatt a roncsmúzeum volt igazán érdekes látnivaló (legalábbis nekem). Itt mókás momentum volt, hogy amint odaértem szandaszőlősre a múzeumhoz, még a fényképezőt pakoltam elő a dobozból, mikor megállt mellettem egy kisbusz, tele németekkel, akik kiugráltak és egyből körbevettek minket (engem és az MZ-t). Nagy hangos karattyolás amiből semmit sem értettem (angolul tudok "jól", németül kb semmit...), közben bólogattam és mikor úgy tűnt hogy kérdeztek valamit, akkor nagy német tudással kifejtettem, hogy já, já, emcett gút motorrád, já, já, dédéerr, gút motor. Meg hozzátettem hogy "ájm án ö túr öráund hángöri" amit szerintem nem értettek, mert angolul utána sem szólalt meg egyik sem, úgyhogy hajtogattam tovább hogy emcett gút motor, ők meg csináltak pár fényképet aztán visszamásztak a buszba és elporoltak Bár a teszkó meg lídl parkolóban is meg szokott állni mellette néha pár német, de ez a csoportosulós dolog nagyon jólesett.

Az utat Szolnoktól tovább folytatva a 4-es út hozott hasonló izgalmakat, mint korábban a 6-os, szerencsére itt hamar több sávra bővült az út, úgyhogy nekem sem kellett széthajtani a moccost, meg a rohanó idióták is gyorsan elhúzhattak a belső sávban.

A túrám során mióta átléptem a Dunát, már láttam az utakon közlekedni mindenféle, mifelénk szokatlan „járművet”, (pl özönvíz előtti traktorok a legkülönbözőbb vontatmányokkal, 1000 féle különös lovaskocsi, targonca hatalmas konténerrel az úton), de Kunmadaras után történt az eddigi legkülönösebb dolog. Szép kényelmesen, 80-90 között poroszkáltam a nem túl jó minőségű úton, mikor jellegzetes kupacokra lettem figyelmes az úton. Áhá, gondoltam lovaskocsi járt előttem. Különösebb fékezés nélkül beledöntöttem az MZ-t a következő, 60-as táblás kanyarba, aztán… aztán akkorát satultam mint a ház, meg döntöttem akkorákat szegény MZ-n, hogy ihajj, de szerencsére szembejövő nem volt, mert akkor összeütköztem volna… igen, összeütköztem volna, méghozzá az út közepén gazdátlanul álldogáló TEHÉNNEL! :szédül:Három boci legelészett az út mentén, aztán szerintem az egyik úgy gondolta, hogy ő aztán mégsem akar az árokban álldogálni, szépen kibattyogott az útra, befordult merőlegesen az árokra, és úgy rágcsálta az út menti füvet, teljesen lezárva a jobb oldali sávot.

Ilyen izgalmak után értem be Tiszafüredre, ahol három napi rutin után kapásból megtaláltam az előre kinézett kempinget. Bár tényleg kulturált hely volt, elfogadható árakkal, de igazán mégsem ilyenre számítottam. Bár előny volt, hogy egy kis, nyugodt, csendes hely volt, de közvetlenül a termálfürdő mellett, a Tisza-tótól viszonylag távol. No azért csak viszonylag, mert kb 10 perc séta volt a távolság, de a „Fürdő utca”-i címet olvasva a neten én kis naiv nem erre számítottam. Mindenesetre nem véletlenül terveztem Tiszafüredre az aznapi szállást, úgyhogy gyors sátorállítást követően felmértem a környező boltokat, némi vásárlás és villámgyors uzsonna után mentem is a Tisza-tóra fürödni, lévén még nem volt szerencsém korábban ide eljutni. Egyetlen negatívum volt, hogy a 10 perc séta alatt az új papucsom elég durván feltörte a lábam, még visszatipegni is nehéz volt a kempingbe.

(Zárójelben jegyzem meg, hogy erre a napra az eredeti tervben szerepelt volna még Gyomaendrődön motormúzeum megnézése, de mivel közben kiderült hogy az már megszűnt, ki is került a napirendről az a kerülő, de nem is volt baj, mert a javítás azért így is elég jó csúszást okozott. Este már csak épp annyi időm volt, hogy tudtam egy fél órát strandolni és kész…)

Ilyen események után mentem aludni, és eddigi legjobb éjszakám volt, köszönhetően annak, hogy végre tényleg körültekintően választottam sátorhelyet. Bár éjszaka elkezdett az eső is esni, de olyan fáradt voltam, hogy épp csak felfogtam hogy mi ez a zaj, aztán aludtam is tovább…


/folyt köv.../

Második nap reggel fél nyolc körül a békés madárcsicsergést hallgattam a sátorban fekve, mikor megint valami szpídmotor visítása verte fel az addig békés kis völgyet. Ettől aztán teljesen felébredtem, és éreztem hogy FÁJ a hátam. Az a fagyökér amin aludtam, úgy látszik nagyobb volt mint az este hittem…

Álmosan lebattyogtam a fürdőbe, útközben a már szintén ébredező, este még utánam érkező motorosok barátságosan intettek a sátorból. Borotválkozás után visszafelé sétálva szóba elegyedtem velük. Két cseh srác volt, akik mint mondták most csak egy „kis” túrán vannak, Csehország-Szlovákia-Ausztria-Horvátország-Bosznia-Horvátország-Magyarorság-Szlovákia-Csehország útvonalon. Korábban már bejárták egész Európát, legközelebb Indiába készülnek… Itt dobtam hátast… Where? India??? Hey man, it’s fucking far away! Are you sure it’s india? Kiderült hogy jól értettem, és jövőre tényleg oda mennek. Bátor gyerekek, én nem biztos hogy be merném vállalni, de az már aztán tényleg hatalmas kaland lehet… Jót dumáltunk még, megmosolyogták az MZ-met, gratuláltak, hogy el mertem vele indulni, majd búcsút vettünk, mert nekem már el kellett indulnom. Még mindig a fülembe cseng az utolsó mondatuk… Ride careful man, and watch for the cars! Good bye, and take it easy my boy, take it easy! :csa

Induláskor aztán kiderült hogy az egyébként tényleg kulturált és szép kemping egész túrám legdrágább szállása volt. 2900Ft-ot hagytam ott az egy éjszakás sátorhelyért+ egy jegesteáért. De megérte, nem mindennap találkozok olyan emberekkel, mint a cseh gyerekek voltak. Remélem sikerül rendben megjárnotok az indiai túrát srácok!

Útnak indulva aznapi első célom Sátorhely határában a Mohácsi Történelmi Emlékhely volt. Itt néhány fénykép készítése, majd az emlékhely megtekintése volt a program, aztán indultam is tovább, Bátaszék – Baja útvonalon átmentem az épp felújítás alatt álló Duna-hídon, kicsit megálltam közben nézelődni a gemenci erdőben, tízórai mellett sétáltam ott egyet, aztán folytattam az utat Kecelre, ahol aznapi második állomásként a Haditechnikai Parkot néztem meg. Itt sokáig elvoltam, sok fényképet csináltam, és egy darázscsípést is sikerült összeszednem. Akit érdekel a haditechnika, mindenképpen nézze meg!

A további út némi eltévedés után Csengelére vezetett (kicsi eltévedés volt csak, kb 2 km után rájöttem hogy valami nem jó, mert nem volt meg az út ahova be kellett volna fordulnom…), ahol egy gyors rokonlátogatást ejtettem meg, évek óta nem látott távoli rokonoknál, aztán indultam tovább az aznapi célállomásra, Mártélyra, a Tiszapart Campingbe.

Az útnak ez a szakasza már tartogatott némi meglepetéseket és problémákat. Kezdve ott, hogy a rokonlátogatás elhúzódott, ezért megkésve indultam már el. Ópusztaszer környékén aztán egy kanyar után kigyorsítva furcsán kezdett viselkedni az MZ…5500-nál ugrándozni kezdett, gyújtáskimaradás tüneteit produkálva. 4-edikbe felváltva a jelenség megszűnt, szépen darált tovább a kis kétütemű. Sajnos visszaváltásoknál a jelenség újra jelentkezett, egyre erősebben, míg végül már 70 körülre limitálódott a sebességem, mert már 4000 körül is ledadogott. Megállni persze nem volt időm, lévén már nagyon közeledett az este… Már kezdtem ideges lenni, mikor eszembe jutottak a srácok a sikondai kempingből, és a bátorítás: Take it easy my boy, take it easy! Ez tartotta bennem a lelket, mikor az egyik kereszteződés után kigyorsítva a rossz minőségű úton hirtelen satufékkel meg kellett állnom, mert előttem valami egészen váratlan dolog terjeszkedett: a Tisza… Na itt már tényleg kezdtem aggódni, este volt, a motor haldoklott alattam, és még el is tévedek…. Mi jöhet még????

A térképet előkapva rájöttem, hogy eltévedésről nincs szó, egyszerűen felületes voltam az útvonal tervezésekor, és nem néztem hogy a kemping a Tisza túlpartján van, és itt bizony komp jár… Amiből szerencsére az aznapi utolsót sikerült még éppen elcsípnem, így némi késéssel 65-ös égrengető tempóval, ugrándozó, néha-néha visszadurrogó motorral berobogtam Mártélyra.

A kempinget egyből megtaláltam, a sátor felverése után neki is akartam kezdeni a motorjavításnak, de az éhség győzött, helyette inkább megkajáltam. Kaja után meg már kezdett sötétedni, így maradtam kétségek közt az éjszakára. Úgy képzeltem, hogy ha sikerül megcsinálni, akkor másnap folytatom az utat, ha nem, akkor egy napot ott töltök, és aztán csigatempóban elindulok hazafelé, hátha eljutok hazáig.

Az elalvás az aggódás miatt nehezen ment, de legalább gyökér most nem volt a sátram alatt, és míg elaludtam, próbáltam megnyugtatni magam, hogy nem lesz gáz a dadogásból, miközben még mindig a srácok szövege csengett a fülemben: Take it easy my boy, take it easy…

Az első napon az előző esti elalvási nehézségek után reggel újabb gondok jelentkeztek: elaludtam… 9 óra körüli indulást terveztem, de fél kilenc körül ébredtem arra, hogy a szomszédban sír a gyerek. Másfél órás csúszás után érzékeny búcsút vettem anyutól, majd a közben ismét eleredő esőben nekiindultam az útnak. Keszthely környékén az eső szerencsére elállt, de addig szidtam magam rendesen: Normális vagyok? Egy hétre elindulni egy 28 éves motorral, ami elég konkrétan főtengelyes? Ráadásul mindezt a szakadó esőben?! Ezek a gondolatok aztán elmúltak az esővel együtt, és élveztem a MOTOROZÁST.

Az első ijedtség Nagybajomban történt: megálltam inni, meg térképre ránézni, és induláskor mikor kettesbe raktam a gépet valami nagyon szokatlan, rendellenes hangot hallottam. Mondom mi a fene??? Megadja magát a váltó? Vagy a kuplung vacakol? Kicsit megijedtem mi lehet ez. Bosszankodva csóváltam meg a fejem, így vettem észre a mellettem futó ROHADTNAGY kutyát, illetve konkrétan a RETTENTŐNAGY FEJÉT ami az én fejemmel egy magasságban volt. Na ennek az ugatását hittem én rendellenes motorhangnak…

Ezután nagyobb kaland nélkül értem el az első állomást: Taszár, Helytörténeti és repülőmúzeum. A honlapon található telefonszámon nem sikerült beszélnem az emberrel aki megmutatta volna, de gondoltam majd megoldom valahogy. Odaérve aztán nem találtam senkit. A tanácstalan portás az önkormányzaton odaadta a polgármester telefonszámát aki közölte hogy ilyen múzeum nincs. Majd egyszer lesz, de még nincs. Épp most rendezik be. Az mondjuk külön klassz, hogy a neten csomó helyen szerepel, hogy ilyen VAN, de gondolom nem sokakat érdekel a dolog, ha a portás sem tudott róla.

Kis időveszteséggel indultam hát tovább Szigetvár felé, ahol a várat akartam megnézni. Közben volt egy gyors tízóraim, amit a 67-es út mellett, az árokparton ülve ejtettem meg. (Igen, közben stílszerűen a republic szám szólt az mp4-en)

Szigetvárra érve gyors fényképezkedés után megkerestem a várat, ami némi csámborgás után sikerült, mivel táblát nem láttam, de a térkép alapján a kis utcákat bejárva végül sikerült megtalálni. Némileg nagyobb dologra számítottam, de így is kellemes séta és látnivaló volt. Néhány apró emléktárgy vásárlása következett (aki nem tudná, Szigetvári Gábor a becses nevem, szóval poénképpen a családnak hoztam pár szigetvári emléktárgyat), utána pedig sietve újra motorra ültem mert elég aggasztó felhők közelítettek.

Erre a napra ennyi is lett volna a tervem, tehát a 6-oson Pécs felé indultam, ami talán az egész túra legrosszabb szakasza volt. Nagyon agyatlan módon, erőszakosan ment mindenki, hasonló kategóriájú motorral senkinek nem ajánlom hogy odamerészkedjen.

Pécsre érve elég könnyen sikerült is megtalálni a kempinget amit előre kinéztem: Família Kemping, Pécs, Gyöngyösi I. u. 6. Ezt azért írom le, mert oda NE MENJEN SENKI! Messziről el kell kerülni a helyet! Tudni kell, hogy minden napi szálláshelyemet előre felhívtam még indulás előtt hogy minden rendben legyen. A Família kempinges nő a telefonban is elég tahó volt, de gondoltam egy fél perces telefonbeszélgetés alapján nem ítélek meg senkit, lehet épp azért sietett letenni a telefont mert hasmenése volt Hát odaérve kiderült hogy tényleg egy h**ye b@rom. Elküldött a fenébe merthogy tele vannak, nincs hely. Közöltem hogy de én szombaton telefonáltam és lefoglaltam a helyet, azt mondta hogy minden rendben. Erre válasz: JA, HÁT AZ MÉG SZOMBATON VOLT! Hát itt elszakadt nálam a cérna. Mert hogy van az, hogy le van beszélve a hely, és mikor odaér a vendég akkor elküldjük a francba??? Meg most mégis mekkora helyet foglaltam volna el a kis sátrammal meg az MZ-vel? Közöltem is a véleményemet a nővel, aki közben még 2 érkező autót elküldött. Ezután elővettem a pda-t, és örülve a mobilnetnek gúgléval gyorsan kerestem egy közeli szállást. Ez a sikondai Mediano kemping volt.

Itt mondjuk el voltam akadva… A térképemen sehol nem láttam olyat hogy sikonda. Korábban nem is hallottam róla. Mondom mi a franc az a sikonda? Valami furcsa kígyónak el tudtam volna képzelni, keresztezve a sikló meg az anakonda. Nagyon apró betűvel végül Komló mellett megtaláltam a helyet, ahova bizony némi kemény mecseki úton kellett magam felküzdeni. Eddig is jártam már hegyekben, meg szerpentinen, de ami ott volt… ÓÓÓÓ TE JÓÓÓÓ ÉÉÉÉÉG! Már értem miért beszélnek sokat a mecseki szerpentinekről egyesek. Egy erősebb motorral tényleg utánozhatatlan élmény lenne. Bár az igazsághoz tartozik az is, hogy az esti szürkületben benéztem én is egy kanyart Komló előtt, és csak a szakadék szélén lévő kavicsos bukótérszerűségen tudtam összeszedni a vasat kb fél méterre a szalagkorláttól. Pedig max 60-at mehettem a kanyarban…

Sikondára megérkezve gond nélkül megtaláltam a kempinget, ahol végre kedvesen fogadtak, barátságos, kultúrált hely volt, a természet közelségével (magas fák, sok mókus, amik állítólag a nyitva hagyott sátrakba is beugrálnak :kac-kac

Fáradt lévén gyors letelepedés után mentem is fürödni és aludni. Már félálomban hallottam meg a közeledő motorhangot, amire kikandikálva a sátorból örömmel vettem tudomásul, hogy nem vagyok egyedül, 2 másik motoros is érkezett. Utána az elalvás nem volt olyan egyszerű, mert speedmotorok nem is olyan távoli visítása, meg a szomszéd sátorban a gyerekek kiabálása nem tette könnyűvé a dolgot. Arról nem is beszélve, hogy pont sikerült valami rejtett fagyökér felett felütnöm a sátrat, ami rettentően törte az oldalam..

Összességében az első napom tehát nagyobb gond nélkül, jól zárult, örültem hogy célba értem, és egyáltalán volt hol aludnom. :hurá:

Na most aztán már elég volt... elszakadt a cérna... ennyi, kész elmegyek... - valami hasonló játszódott le bennem. Ehhez Szandra blogja volt az utolsó csepp a pohárban. És amiket még külön elmondott a dologról....
Döntöttem, én is megyek. Ha egyszer egy csaj belevágott és megcsinálta, akkor én miért is ne???
Őszintén megvallva már hosszú évek óta érlelődött bennem egy ilyen túra gondolata. Mindig tervezgettem, hogy milyen jó lenne csak elindulni és menni, menni, menni. Voltak évek, hogy konkrétabban nekikezdtem a tervezésnek, kerestem még embereket akik belevágtak volna. A vicces az volt a dologban, hogy mikor tavasszal felvázoltam az ötletet, akkor mindenki lelkesedett a dologért, hogy menjünk. De mikor konkrétan arról lett volna már szó, hogy akkor induljunk, egytől egyig mindenki visszalépett. Egyedül meg nem akartam / mertem elindulni, ezzel aztán minden évben le lett fújva a dolog.

Idén a nyaram elment a fősulis gyakorlattal, meg a Jawa-m életre keltésével, úgyhogy meg sem fordult a fejemben, hogy el kellene menni valahova is. De ekkor jött az isteni szikra Szandrának köszönhetően.

Elkezdtem számolgatni, tervezgetni, időjárás-előrejelzéseket nézni, szállásokat, útvonalakat, látnivalókat keresni. Augusztusra három kötött időpontom volt: 17.-e tárgyfelvétel, 20.-a siófok, 30.-a költözködés. Emiatt két lehetőségem volt: úgy elindulni, hogy 17-ére hazaérjek, vagy 20.-a és 29.-edike között menni. A költözködés előtti várható kavarodások miatt inkább az előbbi mellett döntöttem. Mivel szerettem volna legalább egy hétre elmenni, volt 1, azaz egy napom a pakolásra, tervezésre, készülődésre.
Szerencsére sikerült felmérni, hogy ez így egy kicsit szűkös, úgyhogy módosultak a tervek, és végül 6 napra terveztem. Így is gyors felkészülés, bevásárlás, pakolás kellett, de még kivitelezhető volt a dolog két nap alatt.

Közben persze voltak komplikációk is: a tavalyi találkozó után nem pakoltam vissza a sátorvasakat a táskába, és sehol nem találtam őket. Tapolcán persze fél nap rohangálás után sem lehetett sátrat kapni. Ez aztán végülis kapóra jött, mert elindultam Veszprémbe, hogy 2 legyet üssek egy csapásra: vegyek új sátrat, és egy kicsit megbarátkozzak a Jawa-val hosszabb távon. Ahogy ezt a gumiszobában már akkor megírtam, kemény 3km után törött dugattyúval vissza kellett fordulnom. Ez nagyon betett a dolognak, azt hittem nem is tudok elindulni, de végül sikerült megbarátkozni a gondolattal, hogy a 125-ös MZ-vel vágjak neki az útnak. Babonából aztán már nem Veszprémben vettem sátrat, hanem Keszthelyre mentem le. Az MZ-t egy délután felkészítettem az útra, gyújtásállítás, a már régóta aktuális kuplungbowden-csere után úgy éreztem, készen állunk az útra. (a bowdent kicseréltem, mert nem akartam úgy járni, mint Szandra a gázbowdennel, de aztán mint a később jelentkező problmákból kiderült, nem kellett volna annyira kapkodni a cserénél....)

A túra nagy terveiről néhány baráttól eltekintve nem szóltam senkinek, nem tudva hogy egyáltalán hogyan, meddig fogok jutni, bírni fogja-e az MZ is, meg az én kedvem is, és hát tipikusan ilyennel tudnak kötekedni az emberek: hahaha, nem sikerült neki, sokat akart a szarka, de nem bírta a farka, stb... Ez általában nagyon megy olyan emberek részéről, akik egyébként soha az életben nem vágnának bele hasonlóba. Emiatt inkább szép csendben készülődtem össze, felkészülve arra az esetre, hogy ha mégsem tetszik valami, akkor gond nélkül hazafelé fordítom az MZ kormányát, és akár egy nap alatt itthon vagyok, bárhol is unom meg a dolgot.

A felkészülés nyűgjei után aztán, 10.-én este eljutottam oda, hogy a motor felmálházva pihent a garázsban, én pedig izgatottan forgolódva próbáltam elaludni, - ami, teszem hozzá halkan, nem igazán akart sikerülni.

/folyt. köv..../​

Aki figyelemmel kísérte az elmúlt napok eseményit velem és a motorommal kapcsolatban, tudja, hogy mekkorát szívtam, végre összeállt a motor 1.5 hónap munka után, erre kiderült hogy CSAK Veszprémben vizsgáztathatom, ahol 1 hónap várakozási idő van.
Jelentem, az akadályokat elhárítottam! Csütörtökön munka után beszéltem a főnökömmel, és elsírtam neki a problémámat. Mondta, hogy pénteken hozzam be a motort a céghez, és megpróbálunk kitalálni valamit. Hááááát... tényleg kitaláltunk
Pénteken délelőtt fél tízkor már sikeres műszaki után, új rendszámmal a kezemben, és a világ legszélesebb mosolyával az arcomon sétáltam ki az okmányiroda ajtaján
Ehhez a következő fontos tényezők kellettek: műszakin én voltam az első, a sorbanálló autósok meg morcosan néztek, hogy már fél órája ott állnak miért ez a hülye motoros kerül sorra, mikor csak most érkezett??? Utána gyors lebonyolítás a KÖKIR rendszerben, utána kaja, aztán gyors okmányirodai ügyintézés ahol sorszám nélkül, szintén protekcióval azonnal bekerültem. Közben hatan itt is sorba álltak. Na ha ők a tekintetükkel ölni tudtak volna...
Tehát megvan a műszakim, ez a jó hír.
Ami pedig a rossz: bejáratós a motor. Óvatosan kellene vele menni. Próbálok is. De tegnap egyszer kicsit jobban meghúztam neki, 500 méter után valami furcsa volt, nyúltam a kuplungért, de mire elkezdtem behúzni, már hallottam is a Pannóniáról oly ismerős sivító, csikorgó hangot, mikor a dugattyú megszorul a hengerben
Ma tehát délelőtt újra motorszerelés, délután pedig végre motorozás

Az egész még ’98-ban kezdődött. Egy napos augusztusi délután faterom elcserélte a 15 éve őrzött Jawa 250-esét egy robogóra. Persze, engem is megkérdezett róla, de az egész nem érdekelt. Akkor még nem ültem motoron. Soha. Tehát elvitték a Jawát. Egy helyi srác vitte el, a lőtérbe kellett neki egy motor amit nyugodtan lehet gyilkolni. Nos, utólag megvallva, tényleg gyilkolta rendesen. Törtek a fogaskerekek, szakadtak a láncok… Én pedig közben a kis robogóval megkezdtem motoros pályafutásomat.
De talán ugorjunk is 10 évet. 2008 augusztusában visszavásároltam a Jawát. A papírjai nálunk voltak, kézenfekvőnek tűnt, hogy a blokkot kicserélve, a váltót megjavítva leműszakiztassuk a vasat. Azt hittük olcsóbban kijön majd, mint ha vettünk volna egy másik Jawát, vagy egy MZ-t. A problémák ekkor kezdődtek igazán. Kiderült, hogy a vázon és a blokkfeleken kívül szinte semmit nem lehet belőle használni. Azokat pedig muszáj a váz és motorszám miatt. Kellett tehát venni még egy motort alkatrésznek. Gyors keresés a neten, és találtam is egyet Zánkán. Szép volt, jó volt, elhoztuk. Ennyi volt tavaly.
Ugorjunk szintén egy évet. 2009 június. Végeztem a vizsgákkal, az autót nagyjából helyrepofoztam, jöhet a Jawa. Nekiálltam. Gondoltam gyorsan 1 hét alatt összedobom, és mire kezdődik a nyári gyakorlatom, addigra kész is lesz. Mindez 6 hete történt, a héten már végzek is a gyakolattal, a Jawa pedig épphogy csak elkészül.
Tehát rendeltem csomó alkatrészt netről, és nekiálltam. Aztán jöttek is a gondok: lábtartó le van törve a vázról, első villa kopott, lengővilla csapágy kopott, sztender ágyazása kopott, váz görbe. Kezdődött a rohangálás az esztergályoshoz, alkatrészek gyártatása, rohangálás csapágyboltba, autósboltba, festékboltba, motorosboltba… Aztán meglettek az alkatrészek és nekiálltunk a váznak. A görbeségét kiütöttük, fel lettek perselyezve a kopott dolgok, meg szereztem egy minősített hegesztőt aki felhegesztette a lábtartót a vázra.
Próbáltam mindenből normálisat beszerezni, csapágyakat Koyo-t, láncot RK-t vettem. Új Heidenau gumi elől, Mitas hátul, új foncsor, primerlánc, hajtólánckerék, hátsólámpa, index, új dinamó és feszszabályzó, új fékpofák, kábelköteg, fúrt henger, új dugó, gyűrű került rá. Új az akksi, ki lett cserélve az összes csapágy, új a kilométer-spirál. A km-óra szét lett szedve, kipucolva, és kinullázva. Új üveg került rá, gravírozott számokkal.
Jöhetett a felújított villák beszerelése, majd a többi dolog felpakolása.
Itt került be a villa:
Csatolás megtekintése 13266

Közben összeállt a blokk, de azért volt ami boldogítson: borzasztóan gagyi, méret hibás utángyártott alkatrészek, és rengeteg szétbarmolt gyári alkatrész. Így belegondolva olyan alkatrész, amit 1:1ben csak fel kellett volna rakni, bármilyen alakítás vagy javítás nélkül… talán a váltófogaskerekek és a karburátort takaró kis öntvény volt.
Csatolás megtekintése 13268
A tank újabb örömök forrása volt, hiába volt belőle 2db. Az egyik kívülről volt ronda, a másik belülről. Némi tanakodás után úgy döntöttünk, hogy a belül ronda fog felkerülni, felújítása pedig ilyen technológiával történt:
Csatolás megtekintése 13267
A kipufogók kipucolásáról készült képek környezetvédők számára bizonyára nagy örömet fognak okozni:
Csatolás megtekintése 13269
Ezután már villámgyorsan ment a dolog, kipufogók felrakása, vezetékezés, tank, lámpa összerakása és kész. Indítás. Megszívattam, gyújtás rá, megrúgom… semmi. Minden sötét…
Óóóóó de jó, zárlatos valahol. Kb 10x összeraktam mire sikerült megtalálni a hibát (kiégettem a hibát: aki ezt nem tudja mit jelent, annak szívesen elmondom).

Eddig 10km-t mentem vele, míg rendszám és műszaki nem lesz rá addig nem merem nagyon próbálgatni. Mindenesetre nagyon örülök neki hogy végre kész van. Nagyon sok szívás volt vele, és rettentő sok pénzben van már. Fele összegből kaphattam volna egy műszakis motort amivel csak menni kell. De ebben legalább tudom hogy minden rendben van, és ÉN CSINÁLTAM MEG! Az ehhez vezető út kissé rögös volt, pár dolgot sikerült földhözvágni, meg elég sokan foroghattak miattam a sírjukban a cseheknél, mivel igencsak emlegettem néha a motornak a meggyártóját, a konstruktőrt, sőt mindezeknek a legváltozatosabb nőrokonait is.
Mindezek ellenére az eredmény magáért beszél, szerintem megérte a fáradozást.
Csatolás megtekintése 13270
Na és végül, de nem utolsó sorban köszönet illeti meg azokat akik közreműködtek abban, hogy ezt a motort újra kerékre állítsuk.
Tehát köszönetet mondok: Józsi bának a hegesztésért, Laci bának és Zoli bának az esztergálásért, Pista bának a szétszerelésért, Apunak a segítségért, a türelemért, a 30 éve megvett és megőrzött alkatrészekért, Vidéknek a dokumentációkért és a tanácsokért, Edinának a gravírozásért, Chen Wenhuinak a matricáért.

ELINDULT! MEGY! PÖFÖG! HÚÚÚÚÚ! EEEELIINDUUUULT!!!!
Kb hasonló ordítozástól volt hangos ma az egyik udvar Sáskán, miközben régóta szokatlan géphangok hallatszottak és kékes füst lepte el az udvart.

Most már lenyugodva mondom, igen, kész, elindult. Ehhez kellett 1,5 hónap kemény munka, SOK idegeskedés, és még több türelem, és kitartás. De az eredménye megvan! Megy! 25 év után újra!

Ami sajnos nem rajtam múlik, az még hátra van. A papíroztatás, eredetvizsga, műszaki...
Holnap azt is elkezdem, viszem eredetvizsgára.

DE a lényeg! MEGY! Saját lábán jöttem be vele tapolcára! Nagyon szépen ment! Igaz, hogy a délután rohammunkában felrakott irányjelzők közül az egyikről elhagytam a búrát, de az legyen a legkevesebb! Szerencsére rendőrbe sem botlottunk, igaz hogy nálam volt a régi szürkeforgalmi, meg raktam rá egy rendszámot is szigetelőszalaggal

Képeket még nem tudom csatolni, sajnos nincs nálam a fényképező, de majd holnap, meg csinálok majd róla egy videót is, de ezt be kellett jelentenem! Szóval MEEEEGY!

A kiindulási állapot ilyen volt: Csatolás megtekintése 13264
Csatolás megtekintése 13265

Holnapra megpróbálok filmet csinálni a dologból! Vagy legalább képekkel illusztrált sztorit írni a kezdetektől mostanáig!

És tessék legalább olyan boldognak lenni, mint most én vagyok!