Brigó blogja

és nagyon feszeget belülről ez a blog dolog. Nem tudom, mit akarok mondani, de a Főnöknek odabenn közlendője van, meglátjuk, mi sül ki belőle. Tavaly lezárult életemben a 7x7. ciklus, és kezdődött az új életfázis. Elmorfondíroztam,hogy sikerült az újrakezdés, mi is változott? Új életemben lettem-e megértő, el- és befogadó? Egységként vagy egyedüllétként élem-e mindennapjaim? Elfogadok-e másokat olyannak, amilyenek? Szeretem-e a családtagjaimat önmagukként, vagy még mindig az eszmeképeket szeretem, akiknek látni akarom őket? Tudom-e toleránsan szemlélni a világot, az embereket, ítélkezem-e, vagy rámondom: „ő dolga”? Elfogadom-e, hogy számára ez az legjobb megoldás, amire képes? Megbocsátottam-e az „ellenem vétkezőknek”, és magamnak, amiért haragudtam rájuk, vagy mert bántottam mást? Bosszant-e még, hogy hazudnak nekem, átvernek, kihasználnak, erőszakosak velem, vagy oda tudom már tartani a másik orcámat? Megengedem-e magamnak, hogy legyenek gyarlóságaim, hibáim, és tudom-e, hogy mindezekkel együtt szeret engem a Teremtőm, aki bennem él és én Őbenne (és talán embertársaim némelyike is)? Tiszta-e már az örömöm, amikor segíthetek másnak, vagy még mindig szennyezi a spirituális gőg? Vágyom-e még mások elismerésére,jóváhagyására, vagy ismerem már a saját értékeimet, képességeimet, hiszek-e már szilárdan magamban? Tudom-e már a világ minden történését csodaként megélni? Rá kellett jönnöm, hogy legtöbbször nem. Viszont már felismerem, mikor éledt fel megint a régi program, amint változtatni akartam. Tehát még maradok egy kicsit, és tovább dolgozom magamon! Ti hogy vagytok mindezzel?

Nem írtam már jó ideje a kedvenc netes közösségem blogjába /van több is, de ez a kedvenc/, gondolataim már a nemsokára elérkező adventi időszak befelé fordulásán jártak. Rakosgattam a könyveket, fontolgattam a molyolni való témákat, amivel a sötét, csendes estéken egy árva mécses lángja mellett elmélkedhetem, de hirtelen azt vettem észre, hogy erősödő impulzusok érik békevágyamat. Először is ott volt a fotózás. Drámai esemény indította útnak a jótékonysági kezdeményezést, melyről olvashattok a magazinban, és biztos születik néhány blog is: szeretnénk egy EKG/defibrillátor megvásárlásával támogatni a sürgősségi helyszínekre legkönnyebben kiérő mentőmotorosok munkáját. Aztán kaptam egy körlevelet, amit hirtelen felindulásból felraktam a Fecsegő topikba. De hamar el is szégyelltem magam, azt hiszem, ez annál többet érdemel! Az én rangsoromban legalábbis igen előkelő helyre került az alábbi kezdeményezés. Nem tudom, ki indította útjára a felhívást, de talán mindegy is. Összefogunk mi magyarok, ha baj van. Segítettünk árvízben, vörös iszapban, életmentő készülék vásárlásában ( ugye? Én remélem!). Most a következő levél közzétételével azt kérem: ne várjuk meg, amíg baj lesz! Fogjunk össze - NE VALAMI ELLEN, HANEM VALAMIÉRT! – a békességért a szívünkben, a nyugalomért az elménkben, a fényért a hétköznapokban, az Egység élményéért! Ime:"Felhívás mindenki számára, aki ebben az országban él, s a szívében szeretet lakozik, kérlek oszd meg ezt az információt! Gyűljünk össze mindannyian, s kapcsolódjunk 11 percig, így létrehozva a PARLAMENT körül 2011. NOVEMBER 11-én azt a szeretetteljes kört, amelyre az egész országnak szüksége van! Mutassuk meg, hogy a megosztottság csak illúzió, s az Egység az, mi valódi! A CSEND legyen az erőnk, s FÉNY az útmutatónk melyekkel a változást létrehozzuk! S a Flashmob jelensége, mellyel az egész eseményt megvalósítjuk
Mivel arra kérünk, hogy lehetőség szerint végig CSENDben légy, kérlek pontosan olvasd el a lenti tájékoztatót!
AMIT HOZZÁL MAGADDAL:- Egy olyan mécsest, amelyben a gyertya szeles idő esetén is tud égni, az sem baj, ha nem hozol, hiszen a fény Te magad vagy
- Önmagad és a barátaid
- Hideg vagy esős idő esetén meleg ruha és esernyő
A PROGRAM:
- Nem gyülekezünk, hanem 18h-ig a környező utcákon sétálgat mindenki,külön-külön, vagy kisebb csoportokban
- Pontban 18h-kor, amikor az első gyertya meggyullad, mindenki egyszerre odalép és beállunk egymás mellé, egy hosszú sort, vagy láncot alkotva a Parlament előtt
- Mindenki előveszi a gyertyáját, meggyújtja és a lába elé helyezi
- Megfogjuk egymás kezét és innentől kezdve 11 percig állunk TELJES CSENDBEN, csukott szemmel, fényt és szeretetet küldve az Országháznak,minden politikusnak és az országban, majd a világban lévő minden embernek! Az, hogy ezt hogyan képzeled el, rád van bízva, a szeretetteljes szándék
legyen a lényeg.
- 11 perc elteltével elengedjük egymás kezét, ez végigvonul a körön, s mikor mindenki megkapta a jelzést, elfújjuk a gyertyáinkat és CSENDben szétoszlunk a szélrózsa minden irányába
LÉNYEGES INFORMÁCIÓ:
- Ez az összejövetel politikai, vallási, etnikai, identitásbeli, bármiféle hovatartozástól független, mindenki számára nyitott.
- Akkor gyere el, ha tényleg a szíved mélyéből tudod végigvinni ezt a 11 perces folyamatot! A cél NEM az ELLENÁLLÁS, NEM a LÁZONGÁS, hanem annak a kísérleti próbája, hogy az úgynevezett mélyről jövő és valódi SZERETET mire képes!
- Ha valamely rendvédelmi szerv megpróbálná megakadályozni az eseményt, szeretettel mosolyogj rá és hívd meg, hogy csatlakozzon a körhöz, amennyiben nem akarnak és ellenállásba ütköznénk, úgy elfújjuk a gyertyát és szótlanul elmegyünk.
- Nem a médianyilvánosság a lényeg, hanem az a fókuszált, tiszta szándékból felépülő erő, melyet létrehozunk közösen.
NAGYON FONTOS:Ha azért jönnél, hogy a benned évek alatt felgyülemlett agressziót és dühöt
levezesd, akkor KÉRLEK MARADJ OTTHON, ez a rendezvény NEM erről szól!
Ez egy országméretű megmozdulás, s minden jelenlévő számít, egyedi lényével színesíti és erősíti a létrehozni kívánt hatást, kérünk minden csoportot, aki a szeretet nevében a változásért akar tenni, hogy csatlakozzon a kezdeményezéshez, mutassuk meg, hogy ITT vagyunk, JELEN vagyunk és EGYÜTT vagyunk!

elsötétült a gps képernyője. Nézem kérdőn a férjem hátát – akkor már ő vezetett, mert én teljesen lefáradtam az izgalomtól -, látom, vonogatja a vállát. Felkocogtunk a hegyre, a völgymenetben érzem, egyre húzódunk az út széle felé. Arany ember! – gondoltam-, utat ad a csapat még nálunk is jobban lemaradt tagjainak, mikor hallom, hogy nem hallom a motor hangot! Miért állítottad le? Ő aztán nem, leállt. Anyám borogass, gurulunk az ötszáz kilós döggel lefelé, a motor meg nem indul be. Röpke fohászok mackósajtok előtt, próbálgatás, csattogás, durrogás, egy-egy henger néha dolgozik. Átgurultunk a cseh határon, motor megint leáll, de az őrangyal még néhány szárnylegyintéssel behessentett egy benzinkúthoz. Telefon a többiek után – Hilfe!Help stb.-, persze mindenki a néhányadik sör és Becherovka után van. Mi van? Hát, talán aksi!? Ottani motorból akku kiszed, safety car elhoz, út mentén szamárbőgéstől kísérve beszerel, , mehetünk! Szép tájak elsuhannak, flancos szállóhoz érkezés, index balra, fordulás a parkolóba, puff, Terka leáll, és többet el sem indul. Anyázás, betolás, rohadtnagy akkuleszívó bendő és segg szídás,:düh: leponyvázás, vacsora. Holnap indulna a túra, de nem nekünk. Eső persze zuhog, mintha dézsából öntenék, de ezek a fazonok ide motorozni jöttek, tehát el fognak indulni, vagyis gyorsan kell intézkedni. Szerencsére nagyon-nagyon sok segítőkész új és régi ismerős volt ott, és a szervező előtt is le a kalappal! Van-e és merre autóvillamossági szerelő, ki vezet el oda, mivel, hogy jut oda a motor, kinek van autója, vontató kötele? Parádés volt, amint lasszóvégre kaptuk a trájkot, és elvontattuk a helyi tsz (fiatalabbak kedvéért: termelő szövetkezet) fészerre hajazó műhelybe. Szerelő meregeti a szemét, de hozza a műszert, és bár csípte a szemét a szája sarkából felszálló cigifüst, száz százalékra állította, hogy nem tölt a generátor. Megcsinálná-e? Egy Hondáét???? Áááá, dehogy, majd berendeli a 60 km-re levő márka szervizből – hétfőn. Köszöntük nagyon, pányva vissza, hazahúzás. Mivel kb. 1000 km-t tettünk meg elkészülte óta, meginterjúvoltuk a madzag bekötögető emberkét, van-e ötlete. Volt. Nem vizibusz ő, hogy szakadó esőben, parkolóban zsinór kuszálódást, zárlatot firtasson! Iziben felaggatja az utánfutót, és hazahozza a cédát! Másnap reggel indul is, csak nincs vonóhorog az autóján. :traktoros2:Vonszoló autó kerítés, szárazra törölközés, kivételesen pikoló barna sör, már csak a hagyomány kedvéért is, elvégre cseheknél vagyunk (most sem ízlik), alvás. Megtört, bánatos tekintet indulásnál, két jószívű klubtárs –Na, gyertek, elviszünk hátul!-, és részt vehettünk az aznapi túrán. Csodásan felújított kisvároskák, várak, gondozott utak stb., nagyon jó volt. Eső persze esett, miért is ne esett volna, esőcucc ide-oda, délutánra igencsak vizesek voltunk. Drágámék előbb hazairamodtak, mert esedékes volt a szerelő érkezése, mire a várnézegetésből hazakeveredtem, már feltuszkolták Terkát a trélerre, és elindultak vele haza. Én este átvehettem a túra szervezőitől a totál lúzereknek járó Hoppá!- díjat, ami legbénább résztvevőt illeti, és már alig-alig kaptam agylobot, mikor megláttam, hogy bár a Zuram kocsival ment haza, szinte az összes összekészített cuccunkat otthagyta a szobánkban.
Egy hazafuvar ígéretével és a reménnyel, hogy a fuvaros motorjában tudunk helyet préselni a mi holminknak is álomra hajtottam gondterhelt fejem. A mai út eseménymentesen telt, a férjem is átvett Pest határában egy benzinkútnál, és még félúton az is eszembe jutott, hogy anyám szülinapja van, még ajándékot is kell vennünk… És mire jöttem haza? A gyerek már nagyon vagány, és hiába mondta az anyja, mint a verkli, hogy „vizes úton ne nagyon döntögess, lassabban menj bla-bla-bla”, persze, hogy eső után kell motorozni a haverral, és – naná! – kicsúszott a körforgalomból Kicsigával, mint, ha taknyon járt volna! Szerencsére a kabát rajta volt – a hiánya miatt már többször életveszélyesen megfenyegettem!-, így csak a csípőjét ütötte meg. Meg a motor egész bal oldalát végignyúzta, de még a kormányvég is félig lekopott.
Szóval, mozgalmas napok voltak, és most aztán agyalhatok, miről is szólt ez a hétvége.

Úgy, de úgy tudtam, hogy CsaM-os sálban veletek kellett volna motoroznom a hétvégén! De nem, én engedtem az unszolásnak, és elmentem a cseh túrára. Pedig eskü’ nem akartam, de megígértem a férjemnek, barátoknak, így csillogós-villogós szépre glancoltam Terkát, felültettem hátra az Embert, és csütörtök reggel elindultunk. Annyira lekötött a vezetés élménye, hogy nem figyeltem fel az intő jelekre, pedig már induláskor jöttek: 5 km után szólt a férjem, otthon hagyta a térdvédőjét. A tervezett táv 480 km körül volt, a napi túra tervek is kétszáz körül mozogtak, fordulás vissza. Protektor csattan hátul, kezdődik a gyakorlás: kormány tolás nagyobb ív, rádőlés kisebb ív, gázelvétellel vagy anélkül, tanulgatom a trájk vezetését. Jó volt, na! Találka pont, üdvözlés, ismerkedés, puszi, pacsi, puff, eltűnt a vadiúj motoros füldugóm egyik darabja. Basszuskulcsoztam egy sort, aztán indulás a konvojjal, meg sem álltunk Ausztriában egy pofás út menti étkezdéig. Furán zörög az egyik oldalad – mondja a márka társ megállás után. Nézzük a formás hátulját, háááát, csupa olaj a jobb hátsó kerék. Kardánolaj-hümmögnek a hozzáértők-, meg kéne emelni, hogy alánézzen valaki. Na remek, piti egy kölcsön gps-ért (mert csapatban megyünk ugye, minek nekünk elektrongyos térkép), falka el, mi hátra arc, irány szerelőt keresni. Íves balos a helyi autóklubbhoz, maradék szókészlet összeszed, kérés előadatik, áá, az ő aknájukra ugyan rá nem tudunk állni, meg különben is, a munkarend. Tanácsolt kis szervizig el, tulaj sajnálkozva közli, hogy Mechaniker ma nem dolgozik. Segédet kurjant, fiúka szeme a motort látva elkerekedik, és heves fejrázásba kezd, ő aztán nem! Szerencsére trécselő kuncsafttól jó címet kaptunk, megtaláltuk a helyi motorszalont/szervízt, márkaspecialista is hamarosan visszaért az ebédszünetről, így kapta az emelőt, Terka fara felemel, szerelő derékig eltűnik, majd közli, hogy nem oly’ rossz a helyzet, mint kívülről látszik, csak valamit, amit bőszen mutogatott, de 1. nem láttam semmit 2. ha láttam volna, sem tudom, hogy mi az 3. mindezt németül pláne!,szóval AZT elhagytuk, és így a menetszél kevés olajat hátravitt, macht’s nichts! Kerék vissza, alváz lemos, mehetünk Isten hírével, munkadíjul hívjuk meg egy kávéra. Hálától párás szemmel eredtünk a csapat nyomába, mígnem egyszer csak

Nikóca azt írta az egyik fórumon, hogy ők már menekülnek a húsvét elől, mert nem olyan már, mint régen. Igaz - gondoltam, - mi is inkább zárjuk már a kaput húsvétkor, nemhogy hívogatóra tárnánk a barátok, ismerősök előtt. Emlékszem, lánykoromban már hetekkel azelőtt izgatottan azt tervezgettem, melyik felsőt vegyem fel, időben felkeljek, mert Feri bácsi, apu barátja nagyon korán érkezik, vajon melyik srác jön el meglocsolni stb. Most pedig boldog-boldogtalan becsenget idegenekhez, na nem jó egészséget, termékeny jövőt kívánva, hanem inkább zsebpénzt gyűjteni, nem is titkoltan fitymálva a nagy gonddal készített piros tojásokat. (Amit legtöbbször el sem visznek, legfeljebb, ha "csokiból" készült.) Gyerekkoromban volt néhány "sátoros" ünnep, amikor valamelyik rokonnál összegyűlt a család, és ha máskor nem, de karácsonykor, húsvétkor és búcsúkor találkoztunk, megosztottuk a híreket, eseményeket az életünk alakulásáról. Nem emlékszem, hogy ajándékokkal halmoztak volna el szüleim a húsvét "tiszteletére", ellentétben azzal, ami már akkor dívott, mire az én gyerekeim megszülettek. Bár vallásos sváb faluban nevelkedtem, hamar csalódást okozott a katolicizmus, egészen pontosan akkor, amikor - mentális testem ébredezésének hajnalán - az első kínos kérdéseket feltettem a hittanórán. (Mely' válaszokkal azóta is adósom a vallás, de ezt az írást nem hitvitának szánom, tehát legyen mindenkinek a vélekedése szerint!)
Elkezdtem tehát utána járni szűk családommal közös első ünnepünk közeledtén, miről is szól tulajdonképpen ez a hagyomány, mit jelképez a tojás, a nyuszi, mi is történt az "ács" fiával, miért ünnep az ünnep? Az értelmezés előrehaladtával jelentek meg a tojásfa jelképek a bejáratnál, születtek a fészkek nagyszombat éjjel a kert bokrai alatt, ennek következtében élvezhették a korán kelő szomszédok minden húsvét vasárnap reggelén a kertben izgatottan keresgélő gyerekeim látványát. (És a vicces történetek emléke is a miénk, amikor pld. a szomszéd kutyája jóízűen elfogyasztotta éjjel a fészkek tartalmát, és én fejvesztve igyekeztem gyorsan pótolni, míg a férjem az udvar másik vége felé terelgette a srácokat, hogy ne lássák meg, nem a nyuszinak kell köszönniük a fészekrakást, vagy a "mit csináljunk, ha a húsvéti nyúl foga túlnőtt a száján, hiába adunk kukoricát rágni?" c . dilemma stb.) Ahogy idősödtek a gyerekek, úgy hosszabbodott az elmesélt bibliai történet hossza, és annak értelmezése, bizony belekerült a feltámadás elé már a megfeszíttetés története is, hisz' valljuk be elég sokszor tapasztaljuk az érzést életünk során. Szerencsére a vendégvárás izgalma, a tojások festése, sütik készítése, lakás csinosítása mindig ellensúlyozta a szomorú-nyomasztó érzést, amit a kereplők hangja kiváltott, így évről évre átélhettük a létezés kettősségének misztériumát. Aztán azt vettük észre, hogy a "baráti" látogatások száma egyre ritkul, az ismerősök wellness hétvégére utaznak, a rokon gyerekek már nem tudják, hogy rokonok vagyunk, ellenben megjelentek a szomszéd utca kölykei a haverokkal "begyűjteni a lóvét". És mi is elkezdtünk kinézni, kinyissuk-e a - már - csukott kaput, majd mi is kirándulni kezdtünk húsvét hétfőnként. Most mégis azt gondolom, nincs ez így rendjén! Nem jó, ha hagyjuk, hogy ezt a hagyományt, ezeket a jelképeket is elvegyék tőlünk, ezt az ünnepet is lealacsonyítsák a "vegyél-fel-még-egy-személyi-kölcsönt-mert-húsvétkor-ajándékot-kell-adni" szintjére! Én most fogadalmat teszek: ha megélem, az én unokáim sem fognak ajándékot kapni egyetlen húsvétkor sem, viszont fognak szaladgálni a kertben, keresve az újjászületés csodáját, együtt lesz a család a finom ebédnél, együtt festjük majd a piros tojást vagy tanuljuk a locsoló vers jó kívánságait, hogy megtapasztaljuk a szó-mágiát (no, persze nem a jópofának kikiáltott, profán, obszcén mai verziókra gondolok), megszenvedjük a tisztulást és megünnepeljük az új kezdetek lehetőségét. Én nem hagyom elveszni a jelképek jelentését és értékét. Ugye csatlakoztok?

Hátha nagyon unatkoztok húsvétkor. Vagy - ami kizárt - sokat ettetek volna.
Eukaliptuszolaj kúra
Eszközök: valódi ausztrál eukaliptuszolaj
a.) Reggel és este egy mokkáskanál mézbe vagy juharszirupba eukaliptuszolajat teszünk; első nap három cseppet, második nap négy cseppet, naponta növeljük egy cseppel az ötödik napig (hét csepp), onnantól csökkentsük cseppenként (6. napon 6 csepp) három cseppig.
b.) Akut vagy krónikus légúti problémák esetén az eukaliptuszolaj hatása felerősíthető citrusfélékkel.
Első nap éhgyomorra egy deci meleg vízbe öt csepp eukaliptuszolaj, este egy csésze frissen facsart citrom- vagy narancslé. A második naptól egy cseppel növekszik a reggeli adag, naponta egészen kilenc cseppig (ötödik nap), majd visszacsökken öt cseppre (kilencedik nap).
Párhuzamosan fontos külsőleg is használni az olajat: inhalálás eukaliptuszolajos vízzel, vagy bedörzsölés mandulaolajjal, melybe egy-két csepp eukaliptuszolajat kevertünk, vagy a fürdővízbe csepegtetni az eukaliptuszolajat.
Mely betegségek esetén ajánlott? Asztma, hurutos megbetegedések, megfázás, cukorbetegség, láz, reuma (bedörzsölni vele a fájó testrészt), vese- és hólyagfertőzés, TBC, férgesedés. Mikor érdemes végezni a kúrát? Egész évben, de legjobb tavasszal és ősszel.
Citromkúra
Eszközök: Frissen csavart citromlé átszűrve (lehetőleg üvegfacsarót és műanyag szűrőt használjunk). A citromlevet higítatlanul kortyolgatva fogyasszuk! Ha töményen nem bírjuk, lehet pár napig higítva inni; ha rosszak a fogaink, épségük érdekében használhatunk szívószálat. A kúrát Mantovani olasz természetgyógyász ajánlotta a betegeinek, éhgyomorra ebéd előtt fél órával vacsora előtt fél órával
1. nap 1
2. nap 1 1
3. nap 1 1 1
4-8 nap 2 1 1
9–15 vagy 18. napig 3 3 3
16. vagy 19. nap 3 3 2
17. vagy 20. nap 3 2 2
23. vagy 26. nap 1 0 0
A kúra mellett növényi étrend ajánlott. Tisztulási tünetek így is előfordulhatnak: pl. fejfájás, hányinger, szédülés, bőrkiütések, korábbi, gyógyszerekkel elnyomott betegségek tünetei, de vegyes étrend mellett ezek sokszorosára fokozódnának.
Mely betegségek esetén ajánlott? Vérszegénység, túlsúly, ízületi gyulladás, vese- és májbetegségek, ödéma, meszesedés, kövek, krónikus gyulladás, fertőzések.Mikor érdemes végezni a kúrát? Tavasszal és ősszel a leghatékonyabb, maximum évente kétszer.
Desztillált víz kúra
Eszközök: desztillált víz. A desztillált vízhez fokozatosan szoktatjuk hozzá a szervezetet: 1. nap 1 dl, 2. nap 2 dl stb.Maga a kúra napi 3,6 liter desztillált víz elfogyasztását jelenti huszonegy napig. Csak sómentes étrend mellett ajánlott. Sós ételek fogyasztása mellett nagyon erős tisztulási tünetek jelentkeznek: vérnyomásesés, ájulás, rosszullét.Betegség esetén a kúrát huszonegy nap szünet kövesse, majd újra huszonegy nap kúra. Súlyos betegség esetén tizenkét hétig lehet folyamatosan kúrázni (pl. rosszindulatú daganatnál, amikor a beteg nem képes böjtölni). A 3,6 liter desztillált vizet négy deciliterenként igyuk kilenc alkalomra elosztva: éhgyomorra, két óra múlva, két óra múlva, két óra múlva, ebéd után két órával, két óra múlva, két óra múlva, vacsora után két órával, illetve lefekvés előtt.
Dr. Hanish a böjt után a legjobbnak ezt a kúrát tartotta.
Milyen betegség esetén ajánlott? Emésztési zavarok, gyomor- és bélproblémák, vese- és hólyagbetegségek, szívproblémák, érszűkület, érelmeszesedés, reuma, köszvény, ödéma, nemi szervek betegségei.
Mikor érdemes végezni a kúrát? Bármikor, de legjobb tavasszal és ősszel.
Szódabikarbóna kúra
Eszközök: étkezési szódabikarbóna.
A kúra során huszonegy napig napi háromszor veszünk be szódabikarbónát feloldva egy deciliter meleg vízben. Éhgyomorra egy csapott mokkáskanálnyit, ebéd és vacsora előtt negyed órával egy-két csipetnyit használjunk!
Mellette lúgos étrend ajánlott, a kúra erősen lúgosít.
Külsőleg: forró szódabikarbónás lábáztatás esténként.
Milyen betegség esetén ajánlott? Immungyengeség, fekélyesedés, gyulladások.
Mikor érdemes végezni a kúrát? Bármikor, de legjobb tavasszal és ősszel.
Fahéjolaj kúra
Eszközök: fahéjolaj, citromolaj, valamilyen hidegen sajtolt olaj (pl. mandula, avokádó) A kúra tíz napig tart, melynek során minden reggel és este hideg, illetve langyos vízzel frottírozunk (vizes frottírtörülközővel átdörzsöljük a testünk). Az esti frottírozás után bekenjük magunkat egy evőkanál hidegen sajtolt olajjal, melybe öt csepp fahéjolajat és tíz csepp citromolajat tettünk. Éhgyomorra első nap fogyasszunk el egy kiskanál mézet, melybe egy csepp fahéjolajat kevertünk! Második nap két cseppet, harmadik nap három cseppet tegyünk bele! A negyedik naptól a tizedikig egy csepp fahéjolajat tegyünk egy deciliter meleg vízbe, és kortyolva igyuk meg! A kúra mellett növényi étrend ajánlott.
Mely betegségek esetén ajánlott? Különféle bőrbetegségek (akne, ekcéma stb.), emésztési zavarok, fertőzések, görcsök, férgesedés, szívgyengeség.
Mikor érdemes végezni a kúrát? Inkább hideg időszakban, mert fűtő hatású.
A tisztítókúrák közül a legjobb a böjtkúra, amiről részletesen a Manifesztum második és huszonötödik számában lehet olvasni. A gyümölcskúrák során egyféle gyümölcsöt fogyasztunk pár hétig, napi másfél-két kilogrammot négy-öt alkalomra elosztva. A nyerskúra általános méregtelenítő, ilyenkor több hétig csak nyers növényi ételeket fogyasztunk (gyümölcs, zöldség, gabona, olajos magvak). További tisztítókúrák találhatóak: Ferencsik István: Kúrák könyve I–II. című műveiben.

Forrás: Váradi Tibor

„Csak egyetlen betegség létezik: a méreglerakódás.” R. Mantovani
A mérgek a civilizációs életmód következtében jutnak a szervezetbe. A lerakódás több fázisban történik, egyre súlyosabb betegségeket okozva. Minél korábbi fázisban kezdjük a szervezet tisztítását, annál hamarabb gyógyulunk. Az első három fázisban még könnyű visszafordítani a folyamatokat, a saját védekezés még jól működik. Ezt a szakaszt humorális fázisnak is hívják, mert a mérgek a testnedvekben találhatóak.
A második három fázisnál – összefoglaló néven: celluláris fázis – a mérgek a sejten belüli térben rakódnak le, ekkor már csak külső segítséggel nyerhető vissza az egészség.
A szervezet a gyógyulás során visszafelé halad a fázisokon.
1. fázis: exkréció – normál kiválasztás: Verejtékezés, könny, légzés útján, széklet, vizelet, menstruáció.
2. fázis: reakció – rendellenes kiválasztás: pl. hasmenés, hányás, túlzott izzadás, túl sok vizelet, láz, köhögés, orrfolyás, tüsszentés, heveny gyulladás.
3. fázis: depozíció – megkezdődik a mérgek lerakódása: leggyakrabban a kötőszövetekbe, üregekbe, mellbe, bélcsatornába, nemi szervekbe rakódnak le. Kövek, ciszták, ödémák, mióma, lipómák, polipok, súlytöbblet keletkezik. A székrekedés is ide tartozik.
4. fázis: impregnáció – a mérgek a sejten belüli térbe: hatolnak Pl. vesekárosodás, májkárosodás, allergia, asztma, fejfájás, migrén, gyomorfekély, szív- és érrendszeri problémák.
5. fázis: degeneráció – sejtek leépülése, sorvadása indul meg: Pl. csontritkulás, infarktus, agyvérzés, cukorbetegség, reuma, köszvény, sclerosis multiplex, TBC, Bechterew-kór
6. fázis: neoplazma – rosszindulatú elfajulások: pl. leukémia, szarkóma, tüdő-, máj-, veserák
„A betegségek alapvető oka a mérgeződés.” dr. Bieler
A szervezet a kiválasztószerveken keresztül igyekszik megszabadulni a méreganyagoktól. A fő kiválasztószerveink, a máj és a vese erősítése a tisztítókúrák lényege.
A vese fő ellensége: a szervetlen só (konyhasó). A növényekben található szerves só hőkezelés hatására átalakul szervetlen sóvá. A vese napi 2–3 g szervetlen sót képes kiválasztani. Az élelmiszeripar ennél jóval több sót használ egy bolti kenyér elkészítéséhez. A többlet só lerakódik, és kőképződéshez, (érel)meszesedéshez vezet. A tengeri só csupán egy fokkal jobb a konyhasónál, kb. 90 %-ban káros, míg a konyhasó 100 %-ban. A vese segítése érdekében kerüljük a sót, és fogyasszunk sok folyadékot! Kifejezetten vesetisztító, vizelethajtó tea az aranyvessző, a nyírfalevél és a zsurló teája. A szervetlen só vizet köt meg, akadályozza a húgysav kiürülését, rabolja a kálciumot, károsítja az idegrendszert és a szívet. Az alábbi betegségeket idézi még elő: zöldhályog, magas vérnyomás, bőrkeményedés, időskori elbutulás.
„A só szervetlen anyag, izgató és mérgező hatású.” Dr. Shelton
A vesét segítő tisztítókúrák: citromkúra, desztillált víz kúra, tejsavókúra, káposztalé kúra, dinnyekúra és körtekúra.
A máj fő ellensége: a fehér cukor
A fehér cukorból alkohol képződik, ez utóbbi károsítja a májat, gyulladást és/vagy megnagyobbodást okoz nála. Ilyen esetekben a májat hűteni kell pl. nyers uborkával, káposztával, céklával, szőlővel, ananásszal vagy citrusfélékkel. A máj működését a keserű ízű teák segítik: zsálya, fehér üröm, ezerjófű, gyermekláncfű és ezek keveréke.
A cukor elrabolja a B vitaminokat és a kálciumot a szervezettől. A következmény: hajhullás, idegesség, ingerlékenység, hiperaktivitás, agresszivitás stb. Az emésztési zavarok 40–50%-a megszűnik, ha kivonják a fehér cukrot az étrendből.
A többletfehérje mind a májat, mind a vesét károsítja. (pl. a vesecsatornácskákat „eltömítik” a rothadás során keletkezett fehérje lebomlási termékek.
Amikor a máj és a vese túlterhelődik, nem bírja a méreganyag mennyiséget kiválasztani, a szervezet bekapcsolja a másodlagos kiválasztószerveket: a bőrt és a tüdőt.
A bőr fő ellenségei: a fehér cukor, a fehér liszt, a hús, a tej és a tejtermékek
A kívülről és a belülről bevitt mérgek egyaránt támadják a bőrt. A zsíros krémek, állati szappanok, vegyszeres tusfürdők eltömítik a bőrpórusokat, megváltoztatják a bőr felületének kémhatását és baktériumflóráját, megszüntetik a bőr természetes védelmét. A vérkeringés viszi a bőrbe a mérgeket, ezért a vértisztítás a legfontosabb (pl. csalántea kúra, böjt). Közvetlenül a bőrre ható segítő módszerek: izzasztás, frottírozás, friss levegő, napfény. A fahéjolaj kúra kívülről és belülről is tisztítja a bőrt.
A tüdő fő ellenségei: a hurutképző ételek
Ezek az élelmiszerek csökkentik a tüdőkapacitást és a tüdő tisztító funkcióját. A hurutképződés előidézői közül a leghatékonyabbak a tej és a tejtermékek (sajt, túró). Utána következnek a húsfélék, halak és a tojás, majd a szója, a proteinkészítmények, élesztő végül a hüvelyesek.
Hurutoldók: hagyma, gyümölcsök, zöldségek, héjában sült krumpli, hársfavirágtea, bodzavirágtea, kakukkfűtea, édesgyökértea, eukaliptuszolaj kúra, fokhagyma kúra.

Váradi Tibor előadása alapján írta: Szili Zsuzsanna

A küra leírások a következő blogban

[FONT=&quot]Ezt a blogot azért írom, hogy sikerüljön végre szembenézni magammal. Erős oldalam a kifogás keresés és önmagam felmentése, de úgy tűnik, ennek véget kell vetnem. Már-már határán állok annak, hogy halálra zabáljam magam -. és ezt kéretik szó szerint érteni. Azt mondják, minden terápia alapja az, hogy az érintett beismerje függőségét és segítséget kérjen. Én tehát most szeretnélek megkérni Titeket, legyetek a segítségemre abban, hogy ne legyen több „majd holnap, majd a következő fogyó holdnál, majd böjtidőszakban, majd, ha….”. Mesterfokon ámítom magam immáron (na jó, nem 49, de mondjuk) 40 éve, és nehezemre esik erőfeszítéseket tenni a céljaim elérése érdekében. Mondjuk jó ideig örültem, hogy könnyű, jó életem van, mára kiderült, hogy pont ez a legnagyobb buktató benne: elvagyok, mint maci a málnásban. Tehát, ha nem akarom, hogy iszonyatosan pofán vágjon a sors, ideje összekapnom magam, elébe menni az elemi csapásnak és szembenézni két fő bűnnel: a lustasággal és a falánksággal. Mazoista nem vagyok, ezért az egyikkel kezdem, bár titkon remélem, hogy az egyikben való haladásom javít majd a másikon is. (Mondtam már, hogy a dolgoknak mindig a könnyebb oldalát keresem?) No, vissza a testsúly-kérdéshez. Kövér gyereknek szült édesanyám (aki maga 40 kg mindössze), számolhatóan három-három hurkával a combomon, méretes tokával meredek az első Mosoly album-fotómon. Szeretett engem az én családom, aki megélte egy háború nélkülözéseit, tehát puszta jó szándékból etettek folyton. Óvodás koromban anyám dolgozott, így a dédmamám vigyázott rám. Mivel édes szájú voltam, és mivel szeretett, csupa olyan kaját kaptam az óvodai ebéd után (azt gondolom sokan ismeritek), amit szerettem: a szilvás gombócot nem ettem, tehát csak pirított prézlit csinált porcukorral, meg minden délután egy vejling (kb 3 literes) linzert. Igen, azt a finit, amit kristálycukorba mártanak sütés előtt. De tényleg minden délután, nem volt rest az én ómamám, hogy a kedvemben járjon. Édesanyámat a nagyszülei (említett dédmama) nevelték, azzal a főzési kultúrával, amit egy 4 gyerekes bányászcsalád a háború alatt végrehajtani tudott, vagyis: sóval-borssal fűszerezve, disznózsírral. Tehát mi is így ettünk. Mondhatom, hogy zsírsejtekkel bővel ellátottan vágtam neki felnőtt életemnek, és aki ismer, az láthatta, hogy a csontozatom sem akart alul maradni a „versenyben”, pld. térdkalácsom zsír/bőr nélküli mérete megvan van 20 cm. Ezek tehát a kiindulási alapok, a „szokásjog”. Hamar elköltöztem, és mivel lábra állásom sok munkával járt, ettem a munkahelyi menza kaját, majd este – ki a francnak van kedve hazacipelni a sok cuccot és még főzőcskézni is egy személyre – leginkább kenyeret, sajtot, menses előtt csokit táblaszám. Reggelire boltban vett pogit, Hópehely parfét (óh, boldog retro idők ! Emlékszik még rá valaki?) . És így a családi összejöveteleken való sütiből történő betegre evéstől kezdve tovább végtelen végig. Ez így ment 30 évig. Első házasságomba 60 kg-osan léptem, amihez 160 cm voltam. „Magasságom” is megvan, azt hiszem ez az egyetlen adatom, ami talán lefelé mozdult. [/FONT] [FONT=&quot]Nem volt telitalálat az első frigy, de ez pár évig nem derült ki. Csak az, hogy a „megállapodás” hatására hamar 65 kg lettem. Nem hallottam még lélektanról, védekezésről (pedig Isten látja lelkemet, akkor is, most is van mi ellen), nem láttam összefüggést a két dolog között. Aztán jött a nagy Ő, viharosan drámai összeszokási időszak (a mai napig tart), a két gyerek +10-10 kg rajtam maradt súllyal, és mivel későn kezdtem családot alapítani, hamarosan a menopausa, ill. a totál vénasszonnyá válás (Remélem banyává válásomat a bölcsülésem is segítette [/FONT][FONT=&quot]) Mára már sokat változtattam főzési-étkezési szokásainkon, de megdöbbenve jöttem rá nemrégen, hogy még mindig nem eleget. Már friss ételeket főzök, otthon őrölt gabonából sütök, eszünk csírát, nyers zöldséget, gyümölcsöt, a cukrokat előbb mézre váltottam, mostanra folyamatosan csökkentem az adagokat, igyekszem ügyelni a szénhidrát-fehérje párosítás kerülésére, fermentált tejterméket fogyasztok (a család sajna még nem), nem iszom alkoholt és nem eszem húst (ez utóbbinak ideológiai okai vannak). Hetente 3x1 órát sportolok, minden nap gyalogolok legalább fél órát.[/FONT]
[FONT=&quot]ÉÉÉÉS most jutottam el arra a pontra, amikor rá kellett jönnöm, hogy ez bizony az én renyhe anyagcserémmel nem elég. Első harminc évem felemésztette az enzimkészletem jó részét, a testem savas, salakos, megszoktam a nagy mennyiségű, lisztes ételeket, nem lakom jól a salátáktól, a magvakkal dúsított viszont szintén hizlal. Nem tudok 2 dkg-os adagokat enni, mert nem elég, viszont, ha éhes vagyok ölni tudnék, és ez szó szerint értendő. Mindent tudok a helyes táplálkozásról, bár még nem alakult ki a nekem megfelelő hibrid. Cserébe viszont tele vagyok rossz beidegződésekkel. Amit minimum 6 hét alatt lehet felülírni, hisz ennyi idő kell, amíg egy új szokás kialakul. [/FONT]
[FONT=&quot]Nyafoghatnék, hogy engem soha senki nem szeretett (illetve az, aki igen, az Pilóta keksszel és kakaóval fejezte ki), a másik pedig sehogyan sem tudta kifejezni – mindketten odaát lógatják már a lábukat a 3. asztrál síkon. Anyám a mai napig nem fogad el, bár ő azt hiszi, hogy szeret és jól nevelt, a férjem külön blogot érdemelne, hiszen jó szándékú, és szeret, a maga módján, csak ezt én még abban a formában…, na jó, ezt majd legközelebb.[/FONT]
[FONT=&quot]Vagyis a legteljesebb káosz van most, amit sürgősen le kell tisztáznom, és elindulni valamerre, ugyanis 49 éves és 90 kg vagyok. Ez már a disznónál is vágósúly, nem hiszem, hogy a szerveim sokáig bírják már a terhelést.[/FONT]
[FONT=&quot]Vagyis a mérleg: nem megy a délig gyümölcs, mert már 10-kor kopog a szemem. Nem megy a Kolláth-reggeli ugyanilyen okból: 8-kor majd kidurranok, 10-kor már hangosan korog a gyomrom.[/FONT]
[FONT=&quot]Leginkább járhatónak a reggelizz királyként variáció tűnik, azzal a megkötéssel, hogy kenyér helyett puffasztott ezt-azt, vagy fűrészporos izét eszem sajttal, kenőcékkel, zöldséggel stb.(Még jó, hogy mindkettőt szeretem[/FONT][FONT=&quot].) Délben zöld turmix, este saláta, minden nap 30 perc mozgás. Édesség nuku. Ez a terv, ami ellen a megszokás és a lustaság fog feszülni. Nagy segítség lenne, ha leírhatnám valahová a kínjaimat/eredményeimet, szerintem nincs olyan lelki erőm, mint Lizinek,Nagrának, Nanának és nektek, többieknek, akik csendben megküzdöttetek a saját sárkányaitokkal. Talán az jó lesz, ha le kell majd írnom, hogy hááát, ma is fagyit ettem, ma is becsokiztam stb. Majd csak elszégyellem magam, és erőt veszek a gyengeségemen. Remélem! Vállalnátok? És hol tehetném ezt meg? Ki lenne az a (néhány) angyal, aki elvállalja, hogy virtuálisan zokoghatnék a vállán a sütikéim után? [/FONT]

[FONT=&quot]Muszáj írnom egy új blogot, annyira nyomja a begyemet a téma Nem szeretnék meggyőzni senkit semmiről. Azokhoz írok, akik hasonlóan gondolkodnak az emberi szabadság-jogokról, az egészséghez való jogról, a választás szabadságáról, mint én. Jó ideje, hogy a családomról való gondoskodással tölthetem az időm. Tudom, ez sokak számára értéktelen „cselédsors”, én azt gondoltam akkor és most is, hogy inkább az általam szeretett személyek szolgája leszek, mint vadidegen ügyfelek-vásárlók-kollégák-csoportvezetők-osztályvezetők-igazgatók-vezérigazgatók-európai anyavállalatnál ugyanezen hierarchiáé végtelen végig. Így 3 ember szolgálok, úgy 30 vagy 300 néz a rabszolgájának (tisztelet a kivételnek). Sütöttem is rendesen az otthon őrölt gabonából készült sütiket, főztem a lekvárt, kentem az sk. készült tízóraikat, ahogy kell. Ennek okán meglehetősen berzenkedtem, amikor először azt mondták, hogy vitamin- és ásványi anyag pótlásra lenne szükségünk. Hö-hö!-hördültem, hiszen én aztán sem zacsiból, sem fagyasztóból, amit én teszek eléjük, az gondosan összeállított, minőségi cucc, tele szeretet energiával stb. Aztán megismertem a statisztikákat, amelyek azt taglalták, hogyan változott a „friss” élelmiszerek tápanyag tartalma az elmúlt ötven évben, amióta a mezőgazdasági termelést gondos szárnyai alá vette az élelmiszeripar. Aki már kóstolt egyetlen szál nagymama kertjéből kihúzott répát, leszedett almát, majd beleharapott a nagyáruházban vásároltba, az pontosan tudja, miről beszélek. Belegondoltam azok helyzetébe is, akik napi 8-14 órát töltenek a munkahelyükön, és egyszerűen nincs más lehetőségük, mint megvenni az estig nyitva tartó helyeken a készételt, ami már régen nem nevezhető tápláléknak.(Egyébként tudtátok, hogy az A-val, C-vel és T-vel kezdődő hiper-szuper áruházak mind banki tulajdonban vannak? Így az a pénz is ott landol, ami nem került volna folyó- vagy befektetési számlákra, miközben a beszállítóik megalázó körülmények között szinte éhbérért dolgoznak?) Ezek után azt mondtam, ok, lehet, hogy van létjogosultsága némi pótlásnak, mint ahogyan azt vallom, vannak körülmények, amikor elengedhetetlen, hogy gyógyszert szedjünk, vagy kés alá feküdjünk. Amikor a belinkelt videót először láttam, azt gondoltam, ez hülyeség, ez néhány üldözési mániás újabb összeesküvés elmélete! Miután láttam a kimutatásokat, mekkora darabot szakítottak a gyógyszeripar bevételéből a táplálék kiegészítőket gyártó cégek, kezdtem elhinni, hogy megbántódtak ezek a drága, teréz-anyai lekületű emberek, akik kizárólag a mi érdekeinket, egészségünket és jóllétünket tartják szem előtt, és megelégszenek azzal a bevétellel, amely a valóban szükséges gyógyszer fogyasztásából származik. Tegnap egy élő étel készitésről szóló bemutatót néztem meg. Vali nemrég érkezett haza Amerikából, ahol a szenátus megszavazta a törvényt, miszerint a gyógynövények a drogok kategóriájába tartoznak, és mint ilyenek, rendkívül veszélyesek, csak gyógyszertári körülmények között, és annak megfelelő szabályozással árusíthatóak (már azok a készítmények, amelyek hatóanyag tartalma egy általuk meghatározott érték felett van = ér is valamit, hat, és nemcsak a pénzt adod ki rá abban a hitben, hogy tettél az egészségedért). Ez a szabályozás azt jelenti, hogy eltűnnek a drogériák, kisboltok, piacok polcairól a gyógynövények, hiszen ezeket a szigorú feltételeknek sem a kistermelők, sem a kisboltok nem képesek megfelelni. Ja, otthon, a kertedben ültethetsz mentát, citromfüvet, zsályát vagy kamillát, esetleg hársfát, külön engedély alapján, amiért természetesen fizetned kell! No, most mi közünk nekünk ehhez? Az, hogy április végén ez a szabályozás EURÓPÁBAN IS BEVEZETÉSRE KERÜL! Hacsak nem teszünk ellene. Én ragaszkodom ahhoz, hogy azzal a droggal legyek öngyilkos, amit Mari nénitől veszek, vagy én szedek a cserepemből! Nem akarok 24 órában oldódó patikai csodaszert enni, csipkebogyót akarok szedni! És ehhez a választáshoz minden jogom megvan – elméletben. Ma még. De májustól már nem, mert majd mások megmondják, hogy mi a jó nekem, hogy mit KELL választanom! Akit érdekel a téma, netán azt gondolja, hogy ő sem szereti, ha lenyomják a torkán azt, amit nem szeretne (lásd az EU-s kötelező érvényű rendelet, mely szerint a takarmány 10 %-a már származhat génmanipulált terményekből -ÉS EBBE AZ EGYES ORSZÁGOKNAK NINCS BELESZÓLÁSI, ESETLEG TILTÁSI JOGUK! Márpedig amit az állat megevett, megeszed te is) itt olvashat utána:[/FONT] [FONT=&quot]http://vitaminszabadsag.com/[/FONT]

A CBF egyesület portálján találtam Natan összefoglalóját a "Motorozz ésszel" c. kiadványból. Nagyon hasznosnak találtam újra olvasni, talán ti is leltek újdonságot! (Kiemelések tőlem!)
Bár a statisztikák szerint kissé csökkent a motoros balesetek száma, talán néhány autós már figyel ránk, azért
"Ne bízzuk el magunkat! Mindig lesznek figyelmetlen és agresszív vezetők!
A statisztikák alapján a lakott területen inkább az autósok, míg azon kívül inkább a motorosok okozzák a bajt. Vagyis még mindig nem figyelnek elegen a motorosokra és még mindig sok motoros becsüli túl képességeit, vezetői tudását.
A statisztikák alapján megállapítható, hogy az esetek kb. felében hibázik a motoros és másik felében külső tényező okozza a bajt.
A motoros által elkövetett hibák közt első helyen áll a relatív gyorshajtás!
Ruházat
A ruházatról részletesen beszél a füzet, mindnyájan tudjuk, hogy mit. A lényeg, hogy mindig öltözzünk megfelelően (biztonságosan).

Fékezés
Egy fontos gondolat a helyes fékezésről:A legjobb fékhatást úgy érhetjük el, ha az első és hátsó féket egyaránt használjuk. A hátsó féket azonban mindig egy pillanattal előbb aktiváljuk, mint az elsőt! Ez segít a motor stabilizálásában és az első kerékre jutó, megfelelő terhelés elosztásában.
Reakcióidő: (észleléstől a reagálásig eltelt idő) Én (autó)vezetőként is tapasztalom, hogy rengeteg embernél már a veszély észleléséig is rengeteg idő telik el. Másodpercek telnek el, mire egyáltalán felfogják, hogy baj van.
A leggyorsabbaké 0,5 mp, leglassabbaké 2,5, az átlag 1mp.
Az 1 másodperccel számolva a megálláshoz szükséges út (reakcióidő alatt megtett út+fékút):
50 km/h: 14+9,8= 23,8 méter!!(Négy-öt autó hossza!)
90 km/h: 25+31,8= 56,8 méter
130 km/h: 36+66,4= 104,4 méter
200 km/h: 55+157,2= 212,2 méter (száraz úton, tapasztalt motorost feltételezve!!! Ideális esetben ennyi, gyakorlatban több)

Kanyarodás
Beállítási trükkök:
Ha túl nagy a gázkar holtjátéka, erősebben ránt a motor, amikor zárt állapotból ráadjuk a gázt.
Beállítás járó motornál, álló helyzetben: kormányt elfordítani mindkét irányba, ütközésig. Ha a fordulatszám nem emelkedik és a holtjáték is rendben, akkor OK. Sok motoron a rövidre húzott bowden megfeszül, ha elfordítjuk a kormányt – rendkívül balesetveszélyes.

Ha nehezen fordul a gép:
Ha érezhetően nehézkesebben fordul a motor, nagy valószínűséggel túl alacsony a guminyomás.
Oka lehet, hogy a kormánycsapágy hibás vagy szoros
Túl feszes a kormányteló. (Elöregedett vagy a hideg miatt az olaj viszkozitása túl nagy.)

A gumik tapadása nemcsak a kopással csökken, hanem az élettartammal is. 4-8 év elteltével már nem tapadnak olyan jól, mint újkorukban.
A gyártás dátumát minden gumiba beleégetik. Ez régebben 3 szám volt (év utolsó száma+a hónap 2 számmal), az újakon 4 szám (év utolsó 2 szána+nónap 2 számmal) egy kis téglalapban a gumi oldalán valahol. Vásárláskor érdemes megkeresni, mert sokan a régi, elfekvő készleteikkel akcióznak. Tehát néha a márkás, de olcsó gumi = régi, állott gumi.

Gumimelegítés
Nyilvánvaló, hogy a meleg gumi jobban tapad, mint a hideg. Márkától, úttípustól, időjárástól, igénybevételtől függően kb. 1-5 km-es táv közt változik a bemelegedés ideje.

Kanyarba inkább lassan menjünk be és gyorsan jöjjünk ki. Legyünk felkészülve, hogy fékezés közben nehezebb bedönteni a motort. Ennek oka az un. felegyenesedési hajlam, ami annyit tesz, hogy a fékezés közben a ráható erők miatt a motor igyekszik visszatérni a függőleges helyzetbe. Ezért fontos a megfelelő tempó és az ellenkormányzás.
A motorfék fontos, mert segíti a lassulást és stabilizálja a motort. Kanyar előtt kapcsoljunk vissza!
Jó tudni, hogy kanyarodásnál magától is fékeződik a motor, mert a kerekek síkja ilyenkor nem párhuzamos.
Kanyar kijáratnál ne adjunk hirtelen nagy gázt, mert könnyen kicsúszhat a hátsó kerék. (Na, ezt a nyáron személyesen is kipróbáltuk) Ha ilyenkor pánikszerűen elzárjuk a gázkart, az oldalra csúszó kerék hirtelen megtapad, és szinte kilövi a pilótát az ülésből (ez a highside – motorversenyeken szoktuk látni).

Ha besokalltunk egy kanyarban, mit tehetünk az ijedtségen túl: Ilyenkor tudatosan bízni kell a gumikban és csakis oda nézni, ahova menni akarunk. (Ez amúgy máskor is igaz!) Mindig a menekülő utat figyeljük és próbáljuk még jobban ledönteni a motort. Elcsúszni még mindig jobb, mint frontálisan ütközni."
Érdekes, hogy egy ilyen színvonalú kiadványban sem említik azt, amit a Safety-nél tanítottak nekünk. Nevezetesen azt, hogy ilyen szituban az első fék felállítja a motort (tehát használata bizonyos határok között tilos), a finoman adagolt (!) hátsó fék viszont lassítja és bedönti a kanyarba a gépet.
Tehát ha kanyarban baj van: bízni a gumikban – jó helyre nézni – bedönteni hátsó fékkel.

Előzés
A dinamika miatt egyszerűnek tűnik, de ne felejtsük: a hátulról érkező motor nehezen vehető észre, a ráélőzés kockázata is nagyobb! (Na, ettől is kaptam már párszor frászt, főleg robeszon.)
Előzéskor mindig legyen alacsony a sebességkülönbség. Így akkor is több lehetőségünk van korrigálni, ha az autó vezetője hibázik.
Bizonyosodjunk meg arról, hogy az előttünk haladó jármű nem akar balra fordulni!
Ugyanígy figyeljünk arra is, hogy nem fordul ki valaki elénk a környező utcákból, parkolóból stb.
Ez sajnos sokszor előfordul. A kanyarodó pilóta csak balra néz be és jobbra nem, hiszen úgy gondolja, azokkal nincsen forgalmi viszonyban. Pedig DE! A motor távolsága sebessége ráadásul nehezebben mérhető fel.
Egy idetartozó gondolat: Néha van olyan érzésem, hogy egy másik motoros nagyobb veszélyt jelent, mint az autósok. Pl. ha normálisan, kis sebességkülönbséggel előzöl, de melletted 200-zal húz el egy speedmotoros. Vagy valaki utoléri konvojunkat, és elkezd türelmetlenül nyomulni közöttünk, mielőtt elengednénk. Voltam már olyan szituban, ahol egy hülye gyerek utolérte az 5-ös konvojunkat és nem leelőzött minket balról, hanem a zipp-zárral ellentétes ütemben ment előre közöttünk. No comment!

Éjszakai motorozás
Világos helyről indulva hagyjuk időt szemünknek, hogy megszokja a sötétet. Ez kb. 10-20 mp.
Sose nézzünk a szembejövő járművek fényszóróit.
Az erdei állatok ilyenkor a legaktívabbak.
Amúgy is előnyös, de ilyenkor kifejezetten az, a "kukás" mellény használata.

Városi motorozás
Különösen lassú haladáskor és átláthatatlan járműsorok között minden esetben számítani kell hirtelen felbukkanó gyalogosokra.

Ha zöldre vált a lámpa, ne lőjünk ki azonnal, mert egy keresztben érkező jármű még úgy gondolhatja, átfér a „sárgán”. Vessünk egy pillantást oldalra!

Városban figyeljük a tükröket! Figyeljük a saját tükreinket és figyeljük az előttünk haladó autók tükreit. Ha nem látjuk a vezető arcát (szemét! – mármint a szemeit) akkor ő sem lát minket.
Sokszor csinálom, ha nem tudok előzni, hogy kicsit kilépek az előzendő autó bal hátsó sarkánál és megvárom, amíg rám néz. Ez egyébként nagyon jól látszik. Onnantól tudom, Ő is tudja, hogy ott vagyok és ha lehúzódik, akkor ezt tudatosan csinálja és nem csak kacskaringózik.
Figyeljük a tükrökben, nincs-e mögöttünk másik motoros!

Városban figyeljük a szembejövőket, nem szándékoznak-e balra fordulni! Ez a szituáció az egyik leggyakoribb, motorosokat érintő baleset! Ha a szembejövő a felezővonalhoz húzódik, netán lassít, akkor is gyanús, ha nem is indexel.

Párhuzamos közlekedésnél figyeljük a velünk együtt haladókat. Ha valamelyik jármű fékezni kezd, lehet, hogy észrevett valamit, amit mi még nem is látunk. (Szemből balra forduló jármű, átszaladó gyalogos) Ilyenkor lassítsunk mi is.

Figyeljük a körülöttünk haladókat. A rutintalan sofőrt ki lehet szúrni és jobb messziről elkerülni (otthagyni).

Soha nem előzzünk jobbról!

Ha agresszív vezetővel találkozunk, aki szánt szándékkal nem akar elengedni, kérdezzük udvariasan, de határozottan kérdezzük meg, miért tesz így? Miért bántja, ha elhaladunk mellette és 5 mp múlva már nem is lát miket? A sofőrök általában ilyenkor (az udvarias stílustól megzavarodva) elnézést kérnek és arrébb húzódnak.
Fontos az, hogy ne álljunk le erősködni. Az agresszív vezető még agresszívebb lesz, de ellenszenvet váltunk ki, az amúgy motorosokkal szimpatizáló sofőrökből is. Volt már, hogy robogón ülve Én kértem elnézést egy autóstól, az előttem haladó, anyázó, mutogató speedmotoros miatt.

Motorozás esőben
Jól záró ruha kell, meg csúszik az út, stb.
Esőzéskor nem a víz jelenti a legnagyobb problémát, hanem a szennyeződés, amit az eső feláztat. Ezért az esőzés kezdetekor kell a legóvatosabbnak lenni. Minél jobban esik, az út annál jobban tapad.

Esőben kiemelten csúsznak:
csatorna fedelek
villamos és vasúti sínek
dilatációs hézagokat kitöltő fémbetétek
poros útszakaszok
felfestések
macska kő

Egy érdekesség a végére, amit szerintem kevesen tudnak és nem is értem, viszont tapasztaltam, hogy ezt kivételesen mind tudják: Teherautóval nem kötelező követési távolságot tartani a motorkerékpár mögött!"

A hétvégén kiruccantunk Bosznia-Hercegovinába egy ismerőssel, aki hosszabb időn át dolgozott ott, együtt a helyiekkel. Szarajevoban szálltunk meg, onnan jártuk a várost, a környéket egészen Mostarig. Idehaza fájón éljük meg szeretteink elvesztését, bár azt hiszem leginkább önmagunkat, a minket ért veszteséget siratjuk. Nem értjük a miérteket, pereljük a sorsot, az istent - kinek-kinek hite szerint. Sajnáljuk a kedvest, aki szép kort ért meg, és sok-sok közös boldog percre emlékezhetünk, és még jobban az ifjút, aki előtt még ott állhatott volna egy örömteli élet.
Amikor szarajevói bérelt lakásunk első reggelén elhúztuk a függönyt, pillantásunk rögtön egy- a domboldalban végtelen hosszan elhúzódónak tűnő - temetőre esett. Megdöbbentő látványt nyújt a napfényben csillogó fehér fejfák tengere. A ház másik oldalra eső ajtaján kilépve a másik temetőt láttuk. A feketét. A muzulmán síremlékek fehér, a szerb-horvát sírok fekete kővel "ékesek". A város négy évig állt ostrom alatt, az állóháború stratégiai célja a pszichikai megtörés volt. Ennek eredményeként a halottak is inkább nők, gyermekek, akik mindennapi életüket élték, hiszen négy évig nem lehet óvóhelyre bújni. Játszottak az utcán, elmentek az iskolába, sorban álltak kenyérért. Megdöbbentő látvány a rengeteg sír a házak között, a halottak száma jóval tízezer fölött volt. Csak a függetlenséget kívánták, a szabad vallásgyakorlást, a döntés lehetőségét. Aztán egy reggel arra ébredtek, hogy tankok és lövegek veszik körbe a várost, és minden mozdulatra, fény felvillanásra lőnek rájuk. Nincs áram, étel, fűtés - igaz, ablakok és falak sincsenek. Beszélgetnek a gimnázium udvarán, próbálnak krumplit venni a piacon vagy várják a buszt, és helyette szilánkokat ontó gyilkos lövedék érkezik. Nyomaik a mai napig láthatóak az utcákon piros betonnal kiöntve: Sarajevo rózsáinak nevezik őket. A város feletti kilátóról letekintve legalább 8 nagy temetőt látunk, és az utcák között számtalan kisebbet. Nincs család a városban, akinek ne lenne nem katona halottja (is).
Mindez 1992-96 között történt, tőlünk alig 500 km-re, a "felvilágosult nyugat" rezzenéstelen tekintete előtt. Halottak napjára készülve virágtengerbe öltözött a vidék. Mindenütt gyönyörű koszorúkat, hatalmas krizantém bokrokat vittek a sírokra, virágba-gyertya fénybe borult a város. Mégsem hallottam sírást, nem érzékeltem nyomott hangulatot - igaz, flancot sem láttam. Az emberek családosul zarándokolnak ott is a temetőkbe, szívükben békével emlékeznek, majd leül a család egy kávézóban/teázóban vagy az otthonuk teraszán, beszélgetnek, emlékeznek - együtt vannak! Nem láttam reményvesztett, rossz kedélyű, morcos arcokat. Ezek az emberek megjárták a hadak útját, a hangulatuk mégis békés, mondhatni derűs. Azt gondolom, tanulhatnánk tőlük, átgondolhatnánk, igazán olyan nagy-e a gondjaink többsége, amiért a mindennapjainkban rutinszerűen nyafogunk!

Remélem így igaz! Ma kaptam, megosztom.
"


"Kérlek benneteket, küldjétek ahogyan csak lehet!!!!!!!!!!!!



Reménykeltő jelentés Devecserből!

A katasztrófával sújtott térségben élő, gazdálkodó és volt kistérségi tájgondnok koordinátor vagyok. Kérem, az alábbi írást ne tekintsék sem reklámnak vagy ügynöki tevékenységnek, a tanácstalan, elkeseredett, reményvesztett lakosság megnyugtatására és a katasztrófa sújtott területek regenerálására készülő embereknek szól elsősorban. Célom e levéllel, hogy minél többen tudjanak arról, hogy a jelenleg alkalmazott vegyi anyagok mellett létezik egy teljeskörű, természetes, gyors és egyszerű megoldás a problémára. Sokszor a legegyszerűbb megoldást nem látjuk az orrunk előtt!

Létezik nagyon egyszerű és hatékony megoldás a területek újjáélesztésére természetes alapanyagú szerekkel. Ebben nyújt segítséget Dr. Csicsor János vegyész, aki által fejlesztett szert számos helyen alkalmazzák növénytermesztésben, növény- és állategészségügyi termékek előállításában, környezetvédelemben, az intenzív állattartásban, az állatgyógyászat és takarmányozás valamint humán egészségügyi termékek területén.

Devecser polgármesterével, Toldi Tamással és a katasztrófavédelem valamint megyei ÁNTSZ embereivel együttműködve a devecseri iszapöntött parkban végrehajtott kísérlet bizonyította, hogy a vörösiszappal szennyezett 13 pHjú talajkeverék fél óra alatt 7 pHra csökkent a Dudarittal beszórt területen. A felügyelt mintaterületen 5-15 cm között változott a vörösiszap vastagsága. A tegnapi (okt. 7.) kísérlet után, elkezdték a kertek és csatornák beszórását, hogy a patakba bemosott iszap tovább ne károsítson. A módszert remélhetőleg elterjedtebben is alkalmazni fogják, a gipszterítés helyett.

A világon egyedülállóan magas huminsav hatóanyagú természetes szer (nem vegyipari melléktermék) faszén és tőzeg alapanyagú, engedélyezett magyar termék (Dudarit) és az erősen sújtott katasztrófa helytől (Kolontár, Devecser, Somlóvásárhely) kb. 50 km-ről szállítható a szükséges mennyiségben. A mintaterületen elvégzett kísérlet alapján, számítások és becslés szerint 5 tonna/hektár mennyiségre lenne szükség az élőhely helyreállításához, a szakemberek az adatok pontosításán még dolgoznak. A fenti településeken érintett terület a becslések szerint 800 hektár.

A Torna, Marcal és Rába folyókon kiégett partmenti területek és az élővizek állapota is helyrehozható ezzel a módszerrel. Az állatok és növények méregtelenítése oldható meg.

A huminsav hatóanyagú és koncentrált humusz tartalmú szert évente több ezer tonnányi mennyiségben exportálják Spanyolországba, Olaszországba, Egyiptomba, stb. silány, lepusztult talajok javítására. Az eredmények megdöbbentőek, az öntözött sivatagi homokos helyeken is jelentős a jó minőségű bőséges termés, ellenálló, egészséges növény. Magyarországon is alkalmazzák (elsősorban az állategészségügyben, takarmányozásban), de a gazdálkodók inkább a petrokémiai termékeket preferálják. A termék előnyös tulajdonságait nem sorolnám föl, mindössze azokat említeném amelyek jelen esetben figyelembe veendők:

- talaj pH pufferálása: a huminsavak ioncserélő képessége és redox kapacitása folytán extrém savas ill. lúgos körülményeket is képes pufferálni. A vörösiszap mintáknál perceken belül 13-ról 7 pH ra változik a kémhatás;
- a huminsavak a talajban, a növény- és állatvilágban, az emberben mindenütt természetesen is jelen vannak;
- megköti a nehézfémeket, növények számára felvehetetlen formájú vegyületeket kialakítva;
- a talaj és élőlények regenerálódását teszi lehetővé;
- olcsóbb, mint a műtrágya;
- 50 km- nél közelebbről szállítható a katasztrófával sújtott területre;
- természetes anyag révén könnyen és 100%-osan beépül a szervezetbe, természetbe;
- nincs mellékhatása;
- kis menyiségben is azonnal hatásos, szilárd (por és granulátum formában) és szuszpenzió formában, szórással és permetezéssel is teríthető;
- részletesebben itt: www.organit.hu ill. www.hymato.hu
- híradó: videotar.mtv.hu/Videok/...Van_<wbr>megoldas_a_vorosiszap_<wbr>semlegesitesere

Kérem, amennyiben fontosnak találja jelen írást, továbbítsa. Ha nem érinti, és zaklatásnak veszi, törölje ki, és elnézést, hogy önnek is elküldtem.

Köszönettel, Takács Edvárd"

Tegnap a gardrób rendezgetése közben nem tudtam nem látni a tükörben fenéktáji kiteljesedésem. Mivel jó ideje próbálom az életem lelki-szellemi szubsztanciának tekinteni,elgondolkodtam a "lovaglóizmom" megnövekedésének analógiáján. Vajon mely' valóságrész nem teljesedik ki bennem, hogy külsőmben kell megjelennie? Mivel kértem, ma reggel, a soros olvasmányomban megadatott a válasz.Egyikünk nemrég elkeseredetten kérdezte, szereti-e a párja egyáltalán, ha így bánik vele, gondoltam beidézem a részt, hátha másban is ébreszt gondolatokat. Tudom, hogy a legtöbben közülünk munkahelyen dolgoznak, nehéznek érzik a terheket. Mégis azt gondolom. MUSZÁJ megbarátkoznunk a benne rejlő feladattal, bármily' nehéznek tűnik is. Életünk minősége függhet attól rabszolga sorsnak fogod-e fel, vagy a másikon való segítésnek?: "Az asszony vacsorával várja haza férjét. Párja szája íze szerint készíti az ételt, mert tudja, amit a férj megkap otthon, azt nem keresi máshol. A férj egész nap küzdött, harcolt a világban. Ma történetesen megkérdőjelezhető végeredménnyel. Ettől aztán hideg lesz a leves, sós a köret és rágós a hús. A gyerek a világ legneveletlenebbike. A bölcs asszony, aki hordozza szívében a mindent megértő jupiteri szeretetet és képes elvonatkoztatni férje konkrét zsörtölődésétől, tudja, a kitörés nem neki szól. Mindazoknak üzen most a férje, akiknek napközben nem tudta megmondani a véleményét (a férfiak jelen inkarnációjukban gyakorolják a Nap és a Mars energiáját, a kiegyensúlyozott én-védelmet és harcot). A bölcs asszony magatartása a férfi természetéhez igazodik. Belső látásának erejére támaszkodva hivatásának tekinti, hogy villámhárító legyen (mi lányok ezzel a Hold, a Jupiter és a Vénusz energiák megélését tanuljuk.) A nap eseményeiről kérdezgeti férjét, mintegy kinyitogatva egyik lelki ablakocskát a másik után a felgyülemlett energia levezetésére. Semmi sem könnyít úgy a gondterhelt lelken, mint a beszéd. A feldúltság lassan oldódni kezd, a vihar lecsendesedik. Az okos asszony az eszére és nem a szívére hallgat. Férje első megjegyzésénél nyomban sértve érzi saját határait, azon tépelődik, mennyit fáradozott a vacsorával, s hogy igazán megérdemelne egy-két simogató szót. Esetleg elköveti a legnagyobb butaságot is: valami igazságot vág férje fejéhez. Ettől aztán a férfi végképp kiborul, mert van, hogy mindent elviselünk, csak az igazságot nem. Ha a férfi még egyszer szóvá tesz valamit, már hullanak is az asszony könnyei, s alig várja, hogy a vacsora után telefonon jól kipanaszkodhassa magát a barátnőjének. Egy feldúltságból kettő lesz, egymástól lehatárolva. A kommunikációhoz legalább egyiküknek nyitnia kellene, ám ez valamelyikük én-védő sorompójának felemelését feltételezné. Hogy saját házasságunk miről szól? Csak annyit kérdezzünk meg önmagunktól: csupán egymás mellett élünk vagy valóban egymással? Mert az okos asszonynak gyakran van igaza. A bölcset viszont szeretik."

Tudományos körökben ma már egyáltalán nem vitatják a fehérjék kalciumcsökkentő hatását. Az elmúlt ötven év kutatásai egyértelműen bebizonyították, hogy a szilárd csontokat biztosító pozitív kalciummérleg elérésének legegyszerűbb és leglátványosabb eredményeket hozó étrendi módja a napi fehérjefogyasztás visszafogása! A tejüzemeknek természetesen más a véleménye, de ez érthető.
– A tej vitamin- és ásványi anyag tartalma lényegesen eltér az ember számára ideálistól. Túl sok nátriumot tartalmaz, túl kevés C-vitamint és vasat. A tej bomlástermékei versengenek a vassal a felszívódásért. Így a más táplálékokból származó felszívódása elégtelen lesz. A keletkezett vashiány fejfájást, idegességet, hajhullást, körömrepedezést eredményez - figyelmeztet dr. D. H. Calloway.
Biztos feltűnt már, hogy a boltban kapható dobozos tejeket nemigen lehet megaltatni, sőt, nem is savanyodnak meg. Ez szintén a pasztörizálás miatt van, hiszen nem savanyodási, hanem rothadási folyamatok indulnak be, már jóval azelőtt, hogy megéreznénk a romlott szagot. A pasztörizált tejet az állatok nagy része sem fogyasztja szívesen, sőt, több állatfajnál tapasztalták, hogyha pasztörizált tejen nevelik fel az utódokat, akkor azok néhány hónap alatt elhullanak, esetleg néhány generáció után meddővé válnak.
A házilag készített aludttejjel, joghurttal szemben az ipari joghurt nem friss és nyers tejből készül, hanem a nagy hőmérsékletingadozásnak többszörösen kitett (pasztörizált és homogenizált) tejet utólag még egyszer annyira felfőzik (ca. 5 percig 90-96°C-on), hogy a savóprotein tönkre megy. Ezáltal jó vízmegkötő gél készül. Vagyis a magas hőmérsékleten a fehérjeburok felszakad, és ezáltal felveszi azt a savót, ami különben visszamaradna. Ennek a technológiának az az előnye, hogy az egyébként hulladékként való megsemmisítés helyett a savó a joghurtban megkötve eladásra kerül. A fogyasztók egészsége harmadrendű dolog. Az ipar a fogyasztók félrevezetésében tovább megy, és különböző gyümölcsös joghurtot is előállít. Például epres, vagy málnás joghurt kapható, jóllehet az egész világ eper és málna termése nem lenne elég előállításukra. Nincs is rá szükség, mert az ipari joghurt sohasem „látott” sem epret, sem málnát. Mesterséges aromával és színezéssel előállított joghurtot a fogyasztó abban a hiszemben fogyasztja, hogy valami természetes és egészséges élelmet vesz magához.
A tej a megköti a cinket, ezáltal csökkenti annak felhasználódását a szervezetben. Emellett tej nagyon alacsony cinktartalmú, következésképp nem pótolja, amit elvesz. Az okozott cinkhiány fáradékonyságban, bőr pigmentációban, sterilitásban és májmegnagyobbodásban nyilvánul meg. A csecsemőknél a hajhullás, a hasmenés, a súlyvesztés, a végtagokon, arcon, testnyílások körüli vörös bőrkiütéssel társítva cinkhiányra utal. Az anyatej tartalmazza a cink felszívódását segítő enzimet. A tehéntej magas kalciumtartalma - főként folsav jelenlétében - gátolja a cink felszívódását. Összefoglalva elmondható a teljesség igénye nélkül, hogy a tejfogyasztás növeli az A-vitamin és a B12- vitamin, a cink, a vas és a kalcium szükségletet.
A rák
Ázsiában, ahol gyakorlatilag nem fogyasztanak tejet, a mellrák ötször ritkább, mint az USA-ban. Európában, a legtöbb tejet fogyasztó Skandináviában és Hollandiában a leggyakoribb a mellrák. Hasonló a helyzet a prosztatarákkal, ez is szoros kapcsolatot mutat a tejfogyasztással.
Miért okoz a tej mell- és prosztatarákot?
A tehéntejben egy sejtosztódást serkentő hormon van, hogy a boci gyorsan fejlődjön. Ez a hormon azonos az emberben termelődő hasonló hormonnal, és a rákos, elfajuló szövetek igen szeretik őt. Egy pohár tej megduplázhatja a szervezetben keringő, osztódást serkentő hormon szintjét. A pasztörizálás során ez a hormon nem károsodik, és az emésztés során egy része felszívódik. Ez a hormon tejtől függetlenül is kulcsszerepet játszik a prosztatarák és a mellrák kialakulásában. A 40-50 év közötti nők körében egy százalékra tehető a diagnosztizált mellrák, de kb. 40 %-ban vannak „ugrásra kész” elfajult sejtek. A mellszövet különösen hajlamos a kóros burjánzásra, és így a sok tejet fogyasztó nők fokozott mellrák kockázatnak vannak kitéve.
Csontritkulás
A csontritkulás a világ azon helyein a leggyakoribb, ahol a tej és tejtermékek fogyasztás a legmagasabb, például Nagy-Britanniában, Svédországban, Finnországban és az USA-ban. A csontritkulás mára korunk egyik népbetegségé vált. Nevezhetjük civilizációs betegségnek is, mivel a nyugati társadalmakban sokkal gyakoribb, mint azokban a fejlődő országokban, ahol mások a táplálkozási szokások, és a fehérje bevitel és a finomított élelmiszerek fogyasztása sokkal kevesebb. De nem újkori betegség, mert már az őskorból származó leltek között is találtak csontritkulásra utaló maradványokat. Mindkét nemet érinti, de a nőknél sokkal nagyobb számban fordul elő. Az amerikai, 35 év feletti nők csaknem egyharmadát érinti! Egyesült Államokból származó adatok szerint évente 1,2 millió csonttörést regisztráltak, amely közvetlenül osteoporosis következtében jött létre.
Az orvostudomány vívmányainak köszönhetően egyre többen érik meg azt a kort, amikor a csontritkulás fellép. Viszont az is igaz, hogy az élelmiszeriparnak köszönhetően mára foszforfogyasztásunk a korábbi sokszorosát érte el. Joggal kérdezhetik: a foszfor nem a csontok egyik építőeleme? De sajnos csak egy bizonyos mennyiségig hasznos. A fölött gátolja a kalcium felszívódását és beépülését a csontokba.
Készítése során tej kalciumtartalmának harmadát tartalmazó tejsavót lecsapolják majd az érlelés során a baktériumok hatására az alkotóelemek bomlásnak indulnak. A fermentálás (rothadás) során többek között ammónia (koncentrációs zavarok, fáradékonyság okozója) és aminok (pl. : tiramin, mely migrénes fejfáját okozhat, vagy más aminok, melyek a gyomorban lévő nitritekkel rákkeltő vegyületeket képeznek) keletkeznek. A sajtkészítés folyamán a C- és a B3-vitaminok több mint 90%-a, a B2-vitamin 75%-a és a B1-vitamin 85%-a vész el.
…és a sajt?
A sajt (mely tulajdonképpen „rothadt tej”), a belekben tovább rohad és ennek során toxinok szabadulnak fel. A tejben lévő kórokozók, nehézfémek, antibiotikum-maradványok szintén megtalálhatók a sajtban. A rendszeres sajtfogyasztás akár magas vérnyomáshoz, fejfájáshoz, szívpanaszokhoz is vezethet, de egyes kutatók szerint a gyomor- és bélhurut és a köszvények kialakulása is visszavezethető a sajtokra.
A tejben előfordulhatnak az emberre igen veszélyes rovarirtó szerek is (DDT, dioxin, atrazin) melyeket a mezőgazdaságban használnak. A tehén a szénával együtt elfogyasztja ezeket, és jó részét a tejzsírral választja ki. A tej elfogyasztása után ezek a zsírban oldódó, genetikai károsodást okozó, alig bomló mérgek az emberi zsírszövetekben, így pl. a mellben halmozódnak fel. Mellrákos nőkben a rovarirtó szerek maradványainak többszörösét mutatták ki mind a mellszövetben, mind a vérben. Ezek a mérgek nem csupán sejtelfajulást okoznak, hanem a mellszövet burjánzását serkentő női nemi hormonok hatását utánozzák. Mi több, egy 14 000 fős vizsgálatban azt is kimutatták, hogy a rovarirtók az anyatejjel a csecsemőkbe is átkerülnek.
Magnézium PMS, inkontinencia
Fontos megemlíteni a magnézium szerepét a kalciumfelszívódásban. Segítségével tudja a szervezet a kalciumot a csontokhoz szállítani. Viszont a magnézium felszívódását gátolja a nagymennyiségű kalcium, az ideális arány a kettő az egyhez, a kalcium javára. Kiderült, hogy a magnézium lényegesen jobban tudja végezni a feladatát kevesebb kalcium jelenlétében. A magnéziumhiány többek között gátolja a vese működését és a vizelet visszatartás zavarához vezet. Gyakori oka a premenstruációs szindrómának. Megállapították, hogy akár vetélést is eredményezhet!
Újabb kutatások szerint a tej és a tejtermékek, mint a magas fehérjetartalmú ételek általában lerövidítik a menstruációs ciklust huszonnyolc nap alá. Menstruációs görcsöket és túlzott vérzést okoznak. Dr. B. Amstrong és Dr. R. Doll kutatásaik során összefüggést találtak a fehérjefogyasztás és az endometrium rákja, továbbá a fehérje és gyümölcs együttes fogyasztása például: gyümölcsjoghurt és a méhnyakrák között. A tejtermékek nyákképző hatásúak. Megfázás esetén, petefészek, méhgyulladásban kerülendők.
A hurutképződés csupán védekezés a szervezet részéről, így próbál szabadulni a felesleges, emésztetlen tejfehérjéktől. Sajnos a hurut nem csupán a légutakra korlátozódik. A gyomor- és béltraktusban előforduló hurut is számos betegség forrása. A hurut bevonja a bélfal nyálkahártyáját, ezzel gátolva a felszívódást. A vitamin- és nyomelem-hiányok okai között nagyon sűrűn fordul elő a bélhurut. Hiába eszik az ember elegendő mennyiségű vitamint és nyomelemet, ha azokat - felszívódás hiányában - nem tudja hasznosítani. Ez esetben nem többet (!), hanem pont kevesebbet kellene fogyasztani a felszívódást gátló anyagokból, mint például a tejből!!! Forrás: zoldujsag.hu)

<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:Wingdings; panose-1:5 0 0 0 0 0 0 0 0 0; mso-font-charset:2; mso-generic-font-family:auto; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:0 268435456 0 0 -2147483648 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Olvasgattam Yama és Baraboszi és Kisvirág blogját, no meg a „kiborítanak” fórumokon folyó, szexuális töltettel indult, de egyre élesebb hangú csipkelődést. Úgy gondolom, hogy nem rondítok bele más irásaiba, így – ha lúd, legyen kövér – leírom a saját, remélem átgondolásra késztető nézeteimet. Tudom, hogy lányok-fiúk vegyesen fogtok nekem ugrani, de hát én ilyen kamikáze vagyok.
Kezdetnek néhány megállapítás:
MINDEN EMBER SZABAD, annak született. Szabad akarata van. Persze más kérdés, hogy a kozmikus és emberi törvények szerint ezzel a jogával nem élhet más kárára. Viszont elnyomásban, szolgasorsban sem tartható.(Ez egyébként benne is foglaltatik a Pusztaszeren, a honfoglaláskor a tíz törzs vezetője által aláírt első alkotmányban. Úgyhogy sürgősen el kéne felejteni a nemesek/kisnemesek jogait firtató Aranybullát, ahol szó sem esik a közemberekről!) Ha nem így van, az baj. Nagy baj. Ezt mindenkinek tudnia kell – és el is hinnie !
Ez vonatkozik minden emberi kapcsolatra, nemcsak a párkapcsolatokra. Ennek változata lett a Yama által is írt érdekházasság, ahol valóban ész-alapon kötődött a szövetség. Mondhatjuk, hogy anyagi érdekek mentén, meg hol volt a szerelem, a vonzódás stb. Rossz hír: 1. a szerelem elmúlik, és jó esetben szeretet, a társ megbecsülése lesz belőle. 2. a szexuális vágy pusztán kémia, és csak azt jelzi, hogy genetikailag megfelelő a két ember az erős, egészséges utód nemzésére. Tudom, sokszor hivatkoznak arra, hogy az elképesztően erős vágynak nem lehet ellenállni (elvesztettem a fejem stb), meg, hogy a férfi arra teremtetett, hogy a magját szórva biztosítsa a faj fennmaradását. Ez mondjuk igaz volt a történelem bizonyos szakaszaiban (a hun törzsszövetségben is létezett a szaporodás nyolcas szabálya), amikor a háborúk, az időjárási viszonyok vagy a járványok miatt nagy volt a halandóság, valamint létezik egy bizonyos tudatszint alatt. De kérdem én: mi különbözteti meg az embert az állattól a beszéden és eszközhasználaton kívül? Nem az, hogy a vágy-szenvedély természete helyett az elméje vezeti?
A magyar társadalmakban jobbára FELE-SÉG rendszer volt. Az együttélés során a családban adódó feladatokat fele-fele arányban osztották meg, ki-ki képességei szerint vett részt benne. (Nyilván a vagyon és feleződött, sőt a gyermek nevelése is: 7-14 között az anya, 14-21 között az apa nevelte őket. A lányokat is! Így tudott helytállni pld. Zrinyi Ilona ostromkor vezérként stb.) A személyiség fejlődését 21 éves korában tekinthetjük lezártnak, hiszen akkorra veszi birtokába a lélek a mentális tudathordozóját is.)
A másik „rossz” hír, hogy a Bara által említett „őskori”, archetipikus feladatok az ősidőktől kezdve a mai napig élnek belénk kódolva, és a lélek testesülésekor pont azért választja az adott nemet, hogy az abban rejlő kihívásokkal megküzdve, tapasztalatok és megélések által kiteljesedhessen, és ne legyen többé szükség nemre, vagyis egységes lehessen. Ezért lehet az, hogy nagyon sok nő nagyon fasza férfi, csak nő! Vagyis a férfi feladatkörrel kiválóan megbirkózik (jól harcol, elejti a vadat –értsd kiáll önmagáért, karriert épít stb) de vannak gondjai a női lét alapját képező egyes aspektusokkal.
Mi a női szerep az én értelmezésemben: humus, humilis, humidus, humanus.
Elfogadás, befogadás minden szinten. Elfogadlak, lehetsz olyan, amilyen vagy. Namaste – mondják keleten, vagyis tisztelem a benned élő Istent. Tudom, hogy a fejlődés útján vagy, elfogadom ennek állomásait. Ennek a befogadási folyamatnak csak beteljesítése a fizikai szexuális együttlét. Sokáig éreztem ezt kiszolgáltatott, teljesíthetetlen feladatnak, hiszen az emberek többsége visszaél, azzal, ha ilyen hozzáállást tapasztal, de a „Tartsd oda a másik orcád is!”, a „Merj gyenge lenni!” felhívásokon való elmélkedés sok mindenre rávezetett.
Elsősorban bennem ébredt tartás, ez pedig sosem marad hatástalan másokra. Persze nem azt mondom, hogy hagyd, hogy bárki beléd törölje a lábát. Hogyan is tehetné, hiszen vele egyenrangú vagy! De a bánásmódot a belőled sugárzó erő fogja meghatározni!
<o> </o>
Könnyű szeretni azt, aki jó. Elfogadni a hibákat, adott esetben szeretettel csiszolgatni a jellemet, türelemmel szemlélni és segíteni a fejlődést sokkalta nehezebb.
Írtátok többen, hogy a nagy Ő nem létezik a szerelem múltával. Szerintem az a nagy eredmény, ha meglátod a jót benne ekkor is. Ha tudod szeretni őt a mindennapokban is, és ez nem úgy értelmezendő, hogy nézd el, ha széthányja a büdös zokniját, vagy egyéb, szabadon minősített „disznóságokat” követ el. Állj mellette, támogasd, segítsd a lényegi dolgokban. Uraim! Ennek fordítva is működnie kell (hiszti, nyafi, bénázás stb.)
A nő feladata volt a családi tűzhely őrzése, a táplálás. Célszerű ezt is a fizikai sík fölé emelni, és tudni, milyen munkát végzünk, amikor előbb testünkből, majd szeretetünk, gondoskodásunk energiájával „tuningolt” táplálékkal biztosítjuk az optimális életfeltételeket. Ugye milyen messze áll ez a gyorséttermek leginkább adalékanyagokból előállított, mikrózott élelmiszeripari termékeitől?
Az otthon tüzén pedig jó, ha a szellemi tüzet is értjük, hiszen az anya mentalitása és világnézete fogja áthatni a családot (szó szerint értem!), majd a gyermekek családját is! (A nézd meg az anyját szólás nem elsősorban a külsőre vonatkozott!)
Nyilván nem csak gyermekben lehet beteljesíteni az „alkotást”. Hétköznapi hősnők tízezrei végeznek ugyanilyen építő jellegű munkát más embereken (segítők, gyógyítók, ápolók stb), tudományos munkákon, alkotó projekteken, esetleg csoportok irányításán keresztül. Ez a lélek mindenkori választásától, és az addig megszerzett tapasztalatokból tehetséggé sűrűsödött lehetőségektől függ.
Bara írta: Klasszikus női szerep na köszi szépen akkor ha abba kéne élnünk nem lenne valami egyszerű .....
De bizony, hogy az lenne! Ha mindenki ezt vallaná és neveltetése okán ezt az energetikát élné meg, világunkat nem a rivalizálás és mások „lenyomása”, hanem a tolerancia, a másik értékeinek elismerése, a segítő szándék jellemezné. Mindenki lehetne az, ami, és csinálhatná azt, amiben örömét leli. Senki nem lenne olyasmire kényszerítve, ami akarata és természete ellen való, mert ez nem fér össze a szeretettel. Mert a szeretet nem érzés, hanem energia, melyből világunk áll! Sajnos, a dualitásban rossz ráhatásra egyre inkább ellenpólusát, a gyűlölködés, viszálykodás oldalt éljük.
A nők ledegradálásában nagy-nagy szerepet játszott a júda-katolikus egyház (bocs’ a vallásosoktól, de ezt kell mondanom, pedig engem is római katolikusnak kereszteltek. Akkor még nem tudtam, hogy uruki-máni Jézus hívő vagyok!). Még azt is voltak kedvesek egy zsinaton megvitatni a kanpapok, hogy van-e az asszonyállatnak lelke! És mivel jó ideje ez az uralkodó vallás, nem csodálkozhatunk, hogy így (próbálnak) bánni a nőkkel.
Ha picit félretesszük az ebből fakadó férfi-nő ellentéteket, talán a fiúk is belátják, hogy minden a nőktől ered. Jó is, rossz is. Az élet is! Mondhatnátok, hogy kell hozzá a sperma, de aki visszaásott már a lemuriai időkig, az tudja, hogy ez biz’ nem volt mindig így. De erről inkább személyesen cseréljünk eszmét azzal, akit nagyon bánt ez a feltevés.
Az a helyzet fiúk, hogy ehhez a női „melóhoz” azonban kellenek bizony a jó „munka”körülmények, hogy a nő – ha akarja! – kiteljesedhessen nőként, és a családja meríthessen az ő éltető erejéből.
Ennek megteremtése pedig a fele-fele rendszer szerint a TI feladatotok.
Most annyit írtam, hogy jó ideig csendben maradhatok cserébe, hogy a moderátorok regényt engedélyeztek. Úgyhogy megyek is, mert jó rabszolgaként be kell hordanom a tüzifát! J