Babulu blogja

Nem tartom a heti fotóblogot, de ez most illene oda. Pontosan egy éve a Női motoros napon ültem utoljára motoron, mert rá egy hétre kopogtatott a pocaklakóm. Most szombaton hazahoztam a Zümit. Üröm az örömben, hogy tavaly pont a tréning előtt lett rendbe téve, csitti fitti állapotban hagytam magára. Idén még nem volt beindítva. Akksi töltéssel kezdtük, majd próbálkozás. Egy órát szórakoztunk, gyalog toltuk fel a mélygarázsból, de végül elindultam. Alapjárat nélkül, traktorhanggal. Hazáig se lett jó, így megy a szerelőhöz egy tisztításra. Lett egy marha hangos GS500 a vinnyogó 250-esből. Az jó volt, hogy szombat este 9-kor már nem volt forgalom. Az nem, hogy alapjárat hiányában még a piros lámpánál is 4000-en kellett pörgetni. De már itthon, ha nem is én, meg nem is hosszú utakra, de használva lesz.

Ami még rosszul esett, sőt jól fel is idegesített, az emberek. Ugyebár teremgarázsban telelt, onnan kellett volna lábon kijönnie. A motor 22 éves, hagy ne mondjam milyen szaga van már pár perc után is, ahogy jár. A több, mint fél óra alapjárat keresés beindította a CO érzékelőt is. Egy anyuka a 18 év körüli lányával csak egy lesajnáló tekintetet és fejcsóválást eresztett el. A köszöntést nem viszonozta. Egy srác meg, akivel a lejárat közelében futottunk össze, amikor kijöttem felhívni a szerelőt beszólt, hogy ezt tényleg itt kell? Pofám szakadt le. Csak annyit mondtam, hogy szeretném elvinni, de nem megy, kitolja? Erre csak annyit mondott a kanyarból, hogy jó lenne már. Azt nem értem miért kellett ezt így. Értem én, hogy hangos és büdös, de a garázsban, ahol neki nem kell tartózkodnia. Mindegy, inkább kitoltuk, majd beszartunk meg magunkra borítottuk, de feltoltuk az emelkedőn. Aztán bőgettem az utcán, hagy hallja a paraszt, ha ezt akarta... (Nyilván nem emiatt)

Az érzés pedig vegyes. Miután elmúlt a dühöm a beszólogatók és a nem akar normálisan járni én meg kínozva, pörgetve sportdobbal az éjszakába menve haladok, kellemes volt. Nem hiányzott és egyelőre nem is hiányzik a motorozás. De jólesett, ahogy a hűvös szél az arcomba csap és egy kicsit szabad voltam. Pedig nem vagyok börtönbe, sőt elég szabadon tudok jönni menni a gyerek mellett, ha kedvem tartja. De itt a lényeg, hogy nem igazán tartja, egyelőre.

Muszáj kiírnom magamból, mert sírógörcsöt tudnék kapni az idegtől...

Jövök haza, most a melóból. Megpakolva nagyszatyor, laptop, mert zárás van a melóba, és a válltáskám. Felszállok a 23-as buszra, irány Erzsébet te csodás. Leültem, leraktam magam köré és az ölembe a cuccokat, majd vártam, hogy induljunk. Közben elő a telefont, olvasgattam a neten, hogy teljen az idő. Szépen szállnak fel a népek, akik ilyenkor járatosak errefelé. Fiatal, cigány, csöves, büdös-melós (itt a ruházatra értem). A közvágóhídnál majd az ölembe ül, úgy támaszkodik le egy nem idén barnultnak tűnő faszi. Beszélgetnek a haverjával, hasonszőrűvel. Egyszercsak odaszól, hogy adjam már át a helyet a mellettem/mögöttem álló néninek, mert fáj a lába. Mondom nekem meg sok a pakkom. A néni erősködik, hogy nem ül le, de ez köti az ebet a karóhoz. Mondom jó, szedem össze a cuccot. De a néni mondja, hogy leül mögém, ott egy üres hely. Le is ült. Gondoltam ok, akkor én maradok. Erre a faszi elkezd szapulni. Én a büdös, szopósszájú, mocskos kurva, nem tisztelem a kort és az öregeket, hogy fáj a néni lába. Cifrázza, felém fordul a képembe is mondja. Nem reagálok. A haverja csitítja, hogy hagyjad ilyenek ezek, azért abban is ott a negatív felhang. Mikor elindul felém, hogy kb. leköpjön és ott szitkozódik végig, nem bírom tovább, beszólok neki, hogy te meg nem dolgozol büdös paraszt. Na akkor majdnem nekem jött, a haverja állította le. Hogy ő? Ma is 12 órát dolgozott a 40 m magasban. Bezzeg én a kis irodista kurva, egész nap csak nyomogatom a telefonom és nem tisztelem az öregeket. Hogy rühelli az ilyeneket, meg kell tanítani nekem, hogy mi a tisztelet. A néni meg csak néha csitítgatja, de kedélyesen elbeszélgettek a továbbiakban. Örül, hogy valaki észrevette. Hát a pofám szakad le. Tényleg erre tartunk? Hogy nem mennek oda a buszon a rosszarcú cigányhoz, csak a fiatal csajhoz, akinek a homlokán villog, hogy köss belém paraszt. Elnézést a káromkodásért, egyrészt idéztem, másrészt nem bírom szó nélkül hagyni. Alapesetben igaza lett volna, de ott volt mögöttem az üres hely. Egyértelműen Rám utazott... Eszem megáll, komolyan. És ha már a tiszteletről van szó. Az hogy ő lekurváz meg elmond mindenfélének, az mi ha nem a tiszteletlenség jele? Arról nem tehetek, hogy én a tanulást, az irodai munkát és azt választottam, amit. Ő meg nem. De most komolyan, miért kell ezt? A néni le se akart ülni én nem is láttam, hogy mi zajlik körülöttem, mert igyekszem kizárni ilyenkor a külvilágot és mint egy cél, teljesítni, hogy hazaérjek és ne hányjak oda a húgyszagba a buszon stb. Most is küzdöttem ilyen elemekkel pl. Irigy volt a telefonomra (nem hiszem, mert nem iphone), a céges laptopra, vagy csak agyára ment a meleg?

Slussz poén, hogy két napja, szintén az említett járaton, a páromat érte inzultus, csak ott süket fülekre talált a középkorú hölgy. Az én Drágám le mert mellém ülni a buszon. Ezt megjegyezte, a "hölgy" udvarias fiatalember felkiáltással. Ekkor körbenézett a párom, és mivel a forgó túloldalán volt 3 hely még csak annyit mondott, a párom már itt volt, ott van még hely. Erre a nő nem fogok odamenni, magának kellett volna felkiáltással bevágta a durcát. Egyrészt, ha nagyon ülni akar, másszon még 2 métert. Aztán meg pont szerencsétlen Drágámat pécézi ki ez is, aki mindig fél órát vár a buszon/metrón mielőtt leül mellém, hátha más inkább ülne, neki ez nem létfontosságú. Mielőtt leszállt a nő, a mögttünk ülő át akarta adni a helyet (kb. akkor vette észre, hogy mivan) a nő jól megyjegyezte, hogy nem kell, csak felháborodtam milyen udvarias fiatalember, pedig az anyja is lehetnék. Hát komolyan hova tart ez a világ? Tényleg kifordult magából, az abnormális az elfogadott, az egészséges a különc, az aberált a normális. Megérett a pusztulásra...

Azt már meg sem említem, hogy az emberek fülük botját sem mozdították. Ahogy akkor sem, amikor a tömött buszon arra lettem figyelmes, hogy valaki a fenekemet masszírozza, majd hiába bökdösöm a könyökömmel, már turkál is a nadrágon keresztül a lábam között. Én meg rákiabáltam, hogy szálljon már ki a fenekemből legyen szíves. Észre se vették, semmit nem reagáltak. Abszolúte nem csodálkozom az olyan sztorikon, hogy a BKV ellenőr nem engedi le a metróba a bérlettel rendelkező, feldagadt arcú hölgyet (fogászati műtét után) hanem nyomorult idiótának titulálja és szórakozik rajta (az meg nem tudott beszélni, hogy elmondja mi a szitu). Vagy, hogy le se szarják az ájuló fiatal lányt, hanem a táskáját is elveszik, amikor felébred magától, nem hogy mentőt hívjanak, hülye dorogs felkiáltással...


(Nah, most már sokkal jobban érzem magam Én az irodista, telefonnyomkodó kurva. Azért kiváncsi lettem volna mit szól, ha azt válaszolom, hogy én meg terhes vagyok...)

Még mindig remegek. 40 km a városban, életveszély. Persze semmi komoly. Csak hát na, nem vagyok én ehhez hozzászokva. A futároknak és a napi szinten két keréken közlekedőknek mély kalapemelgetés!

Akkor fújjuk ki magunkat! Kezdem a végén, mert úgy mindig élvezetesebb és az élmények is frissebbek. Nem motoroztam ma sokat, de a mai remek időjárásnak köszönhetően áztam és döglöttem meg a melegtől egyaránt. Már itthon jártam, amikor gondoltam egyet, hogy én még tekergek egyet a 0-áson. Egy lejáratnyit, mert a kettő között lakunk és rendes tempónál is kipróbálom az új sisakom. Megy a tötyörgés a Szentmihályin, majd az Ázsia előtt meglódultunk. Jókis tempó majd bevált a lámpa. Na mondom ez kicsit nagyobb fékezés lesz a szokottnál, mert az autó előttem megállt, hát nekem se ártana. És ekkor jött a jaj. Igen, túl vagyok életem első blokkoló hátsó kerekes manőverén. Azt vettem észre, hogy lefullad a motor, majd a következő pillanatban már táncolt is a segge. Reflexből gondolom, hogy engedhettem a féken, mert lassacskán abbamaradt és megálltam az említett autó mögött. De hogy hogyan ne kérdezzétek. Tudatosság nem volt benne. Nem fékeztem nagyot, sőt ennél már sokkal nagyobbakon is túl vagyok. Csak volt egy tényező, ami eddig nem. Vizes volt az aszfalt. Tudjátok az a legrosszabb fajta, hogy éppen csak pici eső esett, és még poros. Nem értem hogyan nem taknyoltam el. Kb. 60-ról fékezhettem és nem satu meg semmi, csak erőteljesebben, ahogy mindig is szoktam.

Utána ahogy elindultunk a lámpától próbálgattam kicsit a motort, szlalomoztam vele a sávon belül, de gyorsan abba is hagytam, mert úgy éreztem megint táncolni kezd. Persze valószínűleg csak beképzeltem! Mondom akkor a 0-ás érdeklődés hiányában kimarad irány haza, éppen vissza is tudok fordulni a körforgalomnál. De úristen ott kanyarodni kell. A motorom meg furán viselkedik, ha nem egyenes a kormány. Persze ez sem volta igaz. Gyök2-vel visszakanyar a körforgóban, épp fater kanyarodott be elém, aki láthatóan nagyon nézett, de nem ismert meg. Ahogy visszakanyarodtunk a Szentmihányira integettem, ő meg vészvillogózott egyet, csak leesett neki. Itthon aztán mesélte, hogy azt hitte beengedi a motoros és nem ismert meg az új sisak miatt, csak amikor integettem már

Ezért hordom mindig a medálom. Istibizi most is az segített. A mai nap termése egyébiránt 3 erősen sárga piros, ahol úgy mértem fel nem bírok már megállni. Itt kénytelen voltam és tényleg majdnem nem bírtam.

A városi közlekedésről ez alatt a kb. 1-1,5 óra alatt. Mindenki gyökér, nem tudnak vezetni és nem figyelnek. Semmi veszélyes szitu nem volt, kivételesen, bár nem is kerestem a veszélyt a motorozásommal. El voltam én a 123.nak is a sorba nem mentem előre a kamaz és a busz között. Egy futár viszont úgy került ki, hogy éreztem a szelét. Mivel épp a kátyúkkal voltam elfoglalva észre se vettem, csak amikor elment mellett. Remélem figyelt rám is. De nagyon durván tolta, amíg láttam, mert aztán elcikázott a zsúfolt Róbert Károlyon.

A mai nap tanulsága, hogy mindig öltözz be és ha van kabalád mindig azzal menny. A nélkül soha. Na meg hogy ilyen időjárásra NEM LEHET felöltözni. Áztam el, kicsit, folyt rajtam a víz nagyon. Bolond idő volt ma. A kics ázást meg se érezte a Bering szett. Az új sisak meg kicsit fura. Olyan mintha jobban lenne szigetelve és a szellőzők is jobban zárnának ezért menetszél 0. Viszont 80-90-nél már hangos. Kívülről hangos. Nem értem, még tesztelni kell

És a csattanót a végére hagytam, hogy legyen min derülni
Az albérlet előtt akartam felállni a járdára. Ez olyan hely, hogy autóknak van kialakítva beálló, szóval sima ügy. Nézem, hogy a cicababa sétáltatja a hónaljfifit, mondom egye fene nem megyek át rajta. Megállok leszállok. Pumpált szájú cicababa szól, hogy nem vagyok jó helyen. Nézek rá. Mondom csak 2 percre szaladok fel. Jó-jó, de ezek a helyek itt el vannak adva, és szoktak oda jönni, nem olyan jófej emberek. Mondom csak felszaladok, ma már volt ilyen köröm nem lesz gáz. Hát jó, de... mondom elmennétek, a tied az az autó ott? Nem, nem csak gondoltam szólok. Ok. Éppen végeztem a motor lezárásával jön egy papa, csillogó szemekkel. Ezt fiygeljétek, szakadtam a röhögéstől:Csókolom, magácska vezeti ezt a nagy motort?" Fújok, egyet, kettőt, hogy ne mondjak semmi csúnyát. Nem, nem én a plázacica a tűsarokban. Hozzáteszem, hogy a sisak még a fejemen és talpig motorosban toltam. "Igen" " Jaj, hát azt hogy.. blablabla, nem figyeltem már rá, csak azt hallottam még, hogy a cicababa mondja, hogy "Chuck Norris"

You made my day

A kérdésre a válasz nem meglepő módon, csakis teljes menetfelszerelésben, a legjobb, ha bőroverálban és csakis akkor ha tele a tank...

A mai alakításom inkább mosolyt csal az arcomra, mint dühöt. Történt ugyanis, hogy hazaérve leparkoltam a gépállatot, de nem voltam eléggé a sarokban, így még kicsit odébb toltam. Majd kihajtottam a sztendert. És voltam olyan balga, hogy nem rúgtam bele kettőt, ahogy szoktam, hogy csekkoljam jól sikerült-e kihajtani. No több se kellett az égieknek (vagy a föld alatti karikásszeműnek) ahogy tettem rá a motort a sztenderre és léptem el tőle, az felhajlott és rám dőlt.

Jó gazdáról lévén szó teljesen aláfeküdtem, nehogy baja legyen. Olyannyira, hogy a kormány vége beleakadt a csizmámba és alá is szorultam. Ha már lúd legyen kövér. Talpig bőrben, kesztyűben, sisakkal a fejemen, táskával a hátamon ott csücsültem a dzsuvás garázsba a motor meg rajtam feküdt. És én be voltam szorulva alá.

Na nem szartam be, inkább röhögtem magamon és a nyomoromon Megpróbáltam lehúzni a csizma zippjét és kibújni belőle. Kisebb nagyobb sikerrel, de sikerült kimásznom a motort alól. Milyen jó, hogy jártam a Safetyn, négy módot is tanultam az ilyen esetekre. Jah. Csak itt jön ki a lényeges különbség az ottani és a saját motorod közt. Mégpedig az, hogy 5 centi se volt az oldala és a föld között és mind a két kereke a levegőben kalimpált. A kormány totál be volt fordulva alá, még a kuplung is be volt húzva. Milyen mázli, hogy már üresbe tologattam és nem járt a motor sem. Meglett a teletankolásnak is az eredménye, folyt ki a benzin a betöltőnél. Nem, nem a túlfolyónál és nem is a csapnál. Azért azt biztos ami tuti elzártam.

Nagy nehezen kihajtottam a kormányt, így nyertem további 1 centit a földtől való távolságban. Igen ám, de a tükör rohadtul nincs jó helyen. Hát vegyük le. Jöhet a kormányos módszer. Csak nem fértem be a kormány alá. Első próbálkozásra sikerült addig jutni, hogy az első kerék földet ért. Második, már toltam is a földön egy kicsit. Mert előbb csúszik az oldalán, mint hogy kerékre álljon (vagy lábra vagy mi) Mondom, akkor második módszert, másszunk be alá és combból nyomjuk fel a függőlegesig. Ahha a csizmám se fér be oda ahova be kellene guggolnom. Így a sétálós is kiesik, mert úgy sem fértem be a motor alá, hogy emelőként funkcionáljak. Szerencsére nem az út közepén voltam és a forgalom is gyér volt a garázsba. Még térerőm sincs itt a föld alatt. De kit is hívhatnék. Még a benzin is folyik fent. No akkor embereljük meg magunk.

Utolsó próbálkozás, megakadunk a kerekek földet érésénél, de tolom tovább. Asszem nekifeszült a vállam a másik tükörnek. Imádkoztam, hogy ne csavarodjon el, hanem tartson. És igen. Átlendültem a holtponton és emelkedtünk. Ezt gyorsan meg kellett ünnepelni egy kis pihenővel. Mondom én innen már nem engedlek el. Egy utolsó nagy levegő és két lépésben már álltunk is. Sztender kihajt, jól megrugdos és motor ráenged. És megállt, szuper.

Gyors rohanás a lakásba, mert már fél út óta kínoz a szükség. Lerángattam a bőrcuccot és a teljes menetfelszerelést, eleget tettem biológiai szükségleteimnek és lementem újra felmérni a károkat. Szerencsére csak a szokásos. A sztender pöcke, ami segít a kihajtásban ismét, elhajlott (már nem tudom hányadszorra, de mindig ez a vége a baloldali hempergésnek) a váltókar talán túlélte, a bukócsőről lejött a festék ezen az oldalon is (a másik oldalon akkor jött le, amikor rám tolattak és arra az oldalra borultunk) a görbe kormányvég még görbébb lett és a kuplungkaron lett egy karcolás. Hiába no, hát testemmel védtem őkelmét

Mi ebből a tanulság? Mindig győződjünk meg róla, hogy kihajlott a sztender, rendesen és csakis beöltözve hemperegjünk a motorral. Bele se merek gondolni mi lett volna, ha a csupasz lábam szorul a motor alá. Így csak koszos lett a bőrruci és benzinszagú (meg a lakás is most már) mert letöröltem a kifolyt naftát nagy igyekezetemben. De inkább így, mint egy kanyarba az úton. Vagy közönség előtt a Nyugatiba

A Safetys fiúknak üzenem, hogy csupasz motorral tanítsák a népeknek a felállítást, mert baromi sokat számít az az oldalsó nagy vas. Konkrétan kettő darab holtpont van addig és a neheze, hogy hogyan is fogjam meg. De lehet csak nekem volt gondom a 170-180 kilós vassal a magam 60 (menetszerkóban 65) kilójával és 160 centis mélységével. Nagyobb vas? Kösz, azt nem akarnám felállítani

Nem túl sok tapasztalatom van a biztosítok terén, így amikor a motoromra kötöm a kötelezőt az ár a leginkább befolyásoló tényező. Mióta megvan a motor a K&H-nál vagyok, minden évbe újrakötöm náluk, mert mindig kicsit kedvezőbb, mint amit ők kalkulálnak.

Így tettem idén is. Jóval a 30 napos felmondási idő előtt felmondtam a biztosítást és újrakötöttem náluk. Vártam, hogy küldjék az előzetesen kalkulált díjat és a baleseti adót. Küldték is, csak nem azt amire számítottam. Nem óriási összeg, de nem éreztem igazságosnak, hogy túrkáljanak a zsebembe, így szépen írtam nekik egy e-mailt, mellékelve az általuk kalkulált ajánlatot és a levelet a csekkel, amit küldtek. Kb. két hét után annyi reakció jött, hogy továbbítják az illetékes osztálynak. Újabb két hét múlva megelégeltem és negyes órás zenehallgatás után 3 perc alatt válzoltam az operátornak, hogy mivan. "Jaj, hát biztosan nem vettünk figyelembe valamilyen kedvezményt, amit a kalkulációkor, de valóban igazam van, így küldik a korrekciós levelet, csekket és hát elnézést. És egyébként sincs még gond, mert a forduló 03.01. és onnantól számítva még van 60 napom" Na mondom ok. Ha nem nem jön két hétig semmi sikítsak? Igen, mindenképpen, de ez a jövő héten ott lesz. Ez volt a múlt héten.

És most jön a svédcsavar. 2 levél is várt a postaládában ma a biztosítótól. Örülök, mint majom a farkának, hogy na, végre küldik a csekket, nem kell újra telefonálnom. De korai volt az öröm. Az egyik egy kedves kis levél, hogy idéntől van baleseti adó és fizessem be a 01.01. és 03.01. közötti időszakra ezt. Mondom ok. Erre a másik eg FELSZÓLÍTÁS!!! hogy nekem ezt be kellett volna fizetnem 01.31-ig és ezt nem tettem meg és ejnye bejnye most már aztán hajaj. A lényeg pedig: az első bizonylat kelte 02.01. (01.31-ig kellett volna befizetnem) amin az van, hogy 02.14-ig fizessem be. A második felszólítás kelte 02.19. (vártak 5 napot, hogy átfusson) A borítékon a kis postai számsor (a kis narancspiros dátum, hogy mikor fut át) 02.23. és 02.24. Szerintetek? Ne öntse el a sz*r az agyam?

Amúgy eddig soha semmi gondom nem volt velük, felfogták, hogy újrakötöm évente a biztosítást, küldték mindig a csekkeket időben a rendes összeggel. Idén meg már ez a kálvária van. És még ugye meg se küldték az új csekket a helyes díjról. Vicc...

Igen, ismét alkottam! A legszebb az egészbe, hogy most nem tudom arra fogni, hogy nehéz a motor, nem ér le a lábam stb. Most csak és kizárólag a saját agyi rövidzárlatomnak köszönhetem a bajt.

A történet ott kezdődik, hogy megbeszéltük páran, hogy elmegyünk pisztrángot enni, mert tegnap nyitott az erdei halsütő. Aztán a betervezett túra nettó 10 óra és majd 500 km-re kerekedett.

Már éjjel hülyeséget álmodtam és felébredtem korábban, mint kellett volna. Aztán találkoztunk a megbeszélt helyen és időben és elindultunk. Elöl az útvonaltervező, középen én hátulról meg a Drága fedezett. Többek közt a sok rendőr miatt is, hogy engem szedjenek ki a legkisebb eséllyel, mert akkor én kapok a pofámra (nem a jogsimhoz való motorom van).

Beérünk Gyöngyösre, gyors pisi és go tovább. Kis kavarodás után úgy döntöttünk nem hallgatunk a gps-re mennyünk most a 24-esen, majd jövünk vissza a másik úton.

El is indultunk, jöttek is a kanyarok, amit láttam már előre a térképen. Kezdtem élvezni, s az út sem tűnt olyan rossznak, mint ígérték. Elhagytuk Mátraházát és kicsit felkapcsoltunk a tempón, de azért bőven az ésszerűség határain belül (értsd nem nagyon mentünk 60-nál többet, mert itt már volt bőven kanyar)

Aztán jött egy balos kanyar és éreztem, hogy nem úgy lassulok ahogy kéne, nem elég a hátsó fék és vészesen közeledik az a szalagkorlát. Első féket nem akartam húzni, hogy ne menjen el az eleje. Már ki is néztem a kavicsos részt, ahol majd szépen befordulok, lassan. Vagy nem. Szépen jött a kavics aztán már feküdtem is. Egy sor káromkodás következett, majd imádkozás, hogy most már álljunk meg, mert nagyon jön az a korlát.

Közben a Zümi is haladt a kanyarba immáron az oldalán, kicsit gyorsabban mint én és meg is pördült, mire megállt. Szaladok, hogy leállítsam, de mire odaérek már hallom, hogy fullad a túlfolyt karbi miatt. A Drágám olyan gyorsan került ki és állt meg előttem, hogy el se lehet mondani. Gyorsba felkapta a motort, én meg nyomtam a kereket, mert persze az a levegőbe és csak csúszott volna (aki egyedül felállítja annak kezet csókolok)

Eddigre az elöl menő is visszaért és aggódva kérdi egybe vagyok-e. Mondom persze, csak a motor a motor. Félretoltuk, majd miközbe majdnem 3-an is letaroltak minket konstatáltuk, hogy nem vagyunk jó helyen. Közbe még megállt egy másik kolléga, hogy segítsen-e de mondtuk, hogy megoldjuk. A Drága motorját levitte a kolléga ő meg legurult a Zümivel egy közeli bekötőút szerűhöz.

Felmértük a károkat, de a legnagyobb gondot a váltó elhajlása és beakadása okozta. Szépen nekiálltunk visszahajlígatni. Nagy nehezen sikerült és valahogy az üreset is megtaláltuk. Közbe nézem, hogy a gomba megfogott mindent azon túl, hogy megpördítette a motort. Kapott még az új kormányvég és felhajlott a kuplung. A bal hátsó index letört, csak a kábel tartotta. És a pornak hála annyira mocskos lett a motor, hogy átment szürkébe minden része.

Aztán nekivetkőztem mert tudtam, hogy ez nem 5 perc lesz, HA be is indul. Éreztem a karom, s ekkor láttam az eredményét. A fél alkaromat eltakaró vérömleny. Kicsit fáj, de semmi eXtra.

Kb fél óra és 5 indítás után kicsit köhögve, kicsit kedvetlenül, de beindult. Tartottam neki pár percig a gázt, de csak csak megállt a lábán. Mivel elég rossz kis ösvénynél álltunk megkértük a magas kollégát, hogy menjen egy tesztkört, tesztelje a váltót.

Már kezdtünk aggódni, amikor visszaért és közölte, hogy ennek a vasnak csak az a baja, hogy hangos De a váltó szerinte jó, a kuplung használható. Kis megnyugvás. Beöltözés és én is tesztkört megyek. Remegő gyomorral, kézzel, lábbal de kijutok az útra. Ahogy meglátok egy földutat lekanyarodok. Már későn veszem észre, hogy nem nyomvályú, hanem árok méretű gödrök vannak. Hatalmas küzdelmek árán és megint majdnem eldőlve, de vissza tudtam jutni az útra s a pihenő helyre.

Aztán beöltözés és go haza. A kedves és segítőkész útvonaltervezőnktől elnézést kértünk és arra ösztönöztük, hogy menjen csak tovább mi ketten megyünk haza.

Életem leghosszabb kb. 15 km-re volt vissza Gyöngyösig. Itt a tesconál megáll, bemegy vesz szigszalagot, hogy az indexet felapplikáljuk (azóta is úgy és lehet úgy is marad, mert a műanyag tőrt le tőből) Itt még kicsi kuplungszerelés és irány Budapest.

Végre hazatértünk, el sem hittem. Pici pihi, kaja, kávé és irány szerelni a Zümit. Első körbe lánctakarítás, mert ahogy felnyalta a port ne tudjátok meg mi volt rajta. Aztán le is mostuk és újra szép színes lett Utána levettük az elhajlott kuplungkart. Melegítés, izgulás, hogy ne törjön el, ne fogyjon ki a gáz és óvatos kalapálgatások mellett siker Következett a sztender, mert eddig is alig értem el, de valahogy azt is betolta még beljebb, szóval csak úgy tudtam leszállni a vasról, ha a Drága kihajtotta nekem, ami nem állapot. Ez is pipa. Közbe még ki is szedtünk egy tonna olajsarat, amit a lánc sajna oda tol és végre magától felhajlik a rugó által, bár nem tudom meddig marad ilyen. Ezután pöccre indult és az üreset magától vette álló helyben (amit nem szokott)

Még egy út várt rám egy Piliscsaba-Bp. Ekkora már be is sötétedett, szóval alig láttam valamit, mert a Zümi lámpáját nem erre tervezték De a kuplung jobb lett mint volt, mert végre el is érem, a szetenderhez meg végre odaférek, s a váltó is teszi a dolgát, sőt az üreset is jobban veszi. Ehhez tényleg el kellett esni?

Summa summárom: abba a kanyarba csak amíg ott voltunk majdnem hárman csúsztak ki szintén, de a nagyobb rutin megmentette őket. A Zümiben ismét zörög valami, amit erősen a váltóból hallok. Ennek többszörösen sem örülök, mert végre jó volt a kis Darázs A szélesebb kormány és a bukógomba megmentette a tankot és a farokidomot, egy karcolás nélkül. A rendszámtartó eltört és a rendszám is kicsit meghajlott, pedig alig estem 40-50-nél. Az index csere lehet, hogy aktuálissá vált A tükör is kapott, de megint inkább kilazult, minthogy elhajoljon
A vérömleny az alkaromon hatalmas és lila és nagyon fáj. Találtam még eg lila csíkot a csípőmnél, valahogy becsípődhetett a bőr és a térdem is fáj picit, de a csizma, a kesztyű és a sisak ismét ellátta, amit kellett. A csizma koptatója megmaródott, a tyűnek már nincs fehér színe és a sisakon ismét kerekedett 3 marás De semmim se szakadt ki, csak mindenem csupa por

Hazafelé Gyöngyösig gyök kettővel is fostam és majdnem elestem vagy 3-szor, állítólag semmit sem dőltem, ez lehetett a gond, hogy ismét közeledett pár kanyar. Ahogy a Drága mögött ültem este visszafelé hozzájuk több kanyarba be kellett csuknom a szemem és úgy kapaszkodtam, hogy most nem tudom az izomláz miatt megmozdítani a karom. Életembe nem féltem még így motoron Azt hiszem, most megint fel kell építeni azt amin egy éve dolgozok, sőt talán még lejjebb süllyedt az önbizalmam. De hogy idén nem megyek a Mátrába az tuti.

Nyah megjártuk a Safety nyílt napot, amit a Karasna tartott. Hááát. A safetys srácokra semmi panasz, hozták a formát de a szervezés, na az nem volt semmilyen, szó szerint! Kb össze vissza volt a progi nem ahogy meg lett hírdetve és szartak a fejünkre is. Hol kint ácsorogtunk a remek szélben, hol bent. Két órát tuti unatkoztunk full beöltözve, minek következtében totál elfagyott mindenünk. Sebaj lehet motorozni

Hát az sem volt semmi. Ugye úgy hirdették, hogy lesz egy pálya, amin ha végigmész hibátlanul, akkor kapsz "értékes ajit". Mondom jó, ezzel semmi gond, csak lehet menni pár karikát, hogy összeszokjon az ember a motorral. Nos rosszul gondoltam!

Aki volt már képzésen, az tudja miről fogok most beszélni. Az első szint utolsó feladatát kellett csinálni, fel a pallóra, eltolt szlalom és egyenes szlalom. Ezzel csak az volt a gáz, hogy felültél a tök idegen motorra és irány a palló. Slussz poén gyanánt mindenki ott áll fél méterre és téged bámult. Először a Drágám ment az új Hornettel. Hát szegény álló helybe meg is borult, mert nem ért le a lába és ahogy lefulladt a kanyarba a motor nyert. Persze egyből a sok megjegyzés, hogy nem kéne ekkora motorral menni stb. Bele se gondoltak, hogy tán az ember hozzászokott a sajátjához és, ha valami más, akkor az nem biztos, hogy egyből megy is. Nem baj felállt kikerülte a pallót és vasig döntött a szlalomokban A második karikában a pallón jött a szél és szó szerint lefújta, úgyhogy jött a második teknősbékagurulás

Ezek után remegő gyomorral ültem föl a kis VTR-re, amivel a képzésen se kötöttem nagy barátságot. Míg vártam a sorom majd elfújt a szél a motorral együtt. Aztán összeszedtem a bátorságot és irány az általam mindig is utált pálya. Fel a pallóra, huh nem estünk le, remek Aztán az eltolt szlalom. Összeszedtem minden figyelmem és hibátlanul végigmentem a pályán, ami még sosem sikerült A Drága mutatja a végén, hogy király vagy, fel is bátorodtam! Aztán jött a második kör.

Sok gyökér (már bocsánat) úgy állt ott, hogy alig tudtam ráfordulni a pallóra! Nem baj, nyugi. Megyek tovább, erre le a pallóról, persze vissza akartam menni, minek következtében a motor megcsúszott és átdobott, én szokásomhoz híven belekapaszkodtam a gázba és átrepültem a motoron fejjel előre!

Mivel már rutinos eső vagyok itt a Safety pályán, feltartott fejjel, hogy nehogy megint a sisak bánja és előre tett kézzel értem földet! Egyből felálltam, de levegőt nem kaptam, mintha ráültek volna a mellemre. Persze szaladtak a fiúk, hogy jól vagyok-e, mondom ok, csak szúr a mellem. Félreálltam, mondták, hogy a kormány is belém állt. Nagy kézremegés, de csak röhögtem, hogy eljön a két törpe esni kelni

Levonva a tanulságot a mai napra: ingyen rendezvényre soha többet. Inkább fizetek, de nekem ne álljanak a seggembe! A védőszerkó jól vizsgázott, semmim se fáj, csak még szúr ha levegőt veszek, meg van egy hupli a mellemen, a kormány miatt. Be kell szerezzek egy mellvértet, nem hülyeség!

Egyébiránt pedig büszke vagyok magamra, hogy végre meg tudtam csinálni, amit az agyam mondott és nem fulladtam le a kis idegessel Inkább itt essek, mint a közúton a sajáttal

Ma egy kicsit elgondolkodtam és egy öngerjesztő folyamat gyanánt szépen felidegesítettem magam
Az elején leszögezem, hogy nem kívánok se politizálni, se senki vallási, vagy faji hova tartozását megsérteni. Remélem sikerülni is fog a blog végéig...

Elkezdtem gondolkodni a jövőről, a mai fiatalság helyzetéről, mert hát aktuálissá kezd válni számomra a nagybetűs életbe való kilépés, az örök mókuskerékbe való belépéssel. És egyrészt szomorú, másrészt ideges lettem. Most megpróbálom néhány gondolatom megfogalmazni.

Annó édesapám, amikor leérettségizett a szakközépbe két lehetősége volt: elmegy dolgozni vagy továbbtanul. (Ez túl sokat nem változott most se) Ő a munkát választotta. Elkezdett dolgozni, majd szépen bevitték katonának kb két évre (+- pár hónap, nem tudom pontosan) mert nem tanult tovább. Mikor elkezdett dolgozni, egy öreg szaki mellé került. Ez a szaki csak vakargatta a fejét és forgatta a szájába a cigit a probléma megoldásán, nézett mert neki már a színes TV bizony űrtechnika volt. Persze apám kb 5 perc alatt megoldotta volna, de hát ő csak a segéd volt. És itt jön a gondolatmenet eleje. Apám egész életébe arra várt, hogy végre ő is megbecsült öreg szaki legyen, hogy a kis tanonc az ő táskáját vigye és jóformán meg se kelljen mozdulnia a busás jövedelemért. Nos ez sosem jötte el, mert közbe jött a rendszerváltás és más lett a módi.

Itt van apám 53 évesen, beleszakad a munkába, hogy tudja tartani a tempót a fiatalokkal, mert ha nem nyilván őt rúgják ki először és akkor munkát már nem talál. Mert hiába a szakmai tapasztalat, a rutin az évek, a régen híradásiparnak nevezett valami igencsak gyorsan fejlődő szakág, sőt most már inkább az informatika vette át a helyét, azzal pedig ő már nem tud lépést tartani.

Régen nagyjából, ha jól dolgozott valaki, akkor onnan ment nyugdíjba, ahova először belépett (vagy nem ) De minden esetre lehetett hallani olyanról, hogy ledolgozott itt-ott 20-30-40 évet. Manapság mi van? Ha 5 évet el tud tölteni az ember egy cégnél, akkor már fasza gyerek. Régen mivel kötelező volt dolgozni, ezért a munkanélküliség is kisebb volt (papíron tán nem is létezett) nem volt az, hogy mi lesz ha kirúgnak, mert nem rúgtak ki (hacsak nem csináltál valami eget rengető baromságot)

De nem is kell, hogy 50 éves legyen az ember. 35-40 évesen sem találsz már munkát, hiába a tapasztalat, a papírok, a nyelvtudás akármi. Valahol túlképzett vagy, valahol kevés amid van, valahol nem fizetnek meg, vagy csak nem tetszik, hogy van gyereked/családod, az meg főleg nem ha a gyerek kicsi, mert akkor beteg lesz, akkor neked otthon kell vele lenni és nem tudsz napi 10 órát rostokolni éhbérért.

Igen ezen kezdtem el én gondolkodni. Hogy itt vagyok/leszek, mint fiatal pályakezdő. A munkahelyek feléhez kellene diploma, ami nincs és nem is lesz, mert igazából nem látom értelmét olyannak, amivel semmire se megyek, ami meg érdekel az (számomra) elvégezhetetlen. A másik felébe meg olyan pályakezdőt keresnek, akinek van 3-5 év szakmai tapasztalata. És akkor esetleg, ha mégis megfelelnék néhány helyen akkor jönnek a kínos kérdések: dohányzom-e, kávézom-e (mert ugyebár ha igen, akkor ez is a munkaidőből vesz el) Hogyan látom magam 5 év múlva? Itt meg véletlen se említse meg az ember a család, gyerek stb témát mert ismét egy rossz pont. Kérdezem én akkor ki az ideális?

De tegyük fel, hogy találok munkát. Akkor jönne a következő lépés, hogy szépen lassan el kéne szakadni itthonról és saját lábra állni, saját lakás, autó stb. Meg tudja nekem valaki mondani, hogy ma Magyarországon mekkora az a nettó kereset, ami elegendő ahhoz, hogy egy pályakezdő szépen lassan elkezdjen félretenni, lakást, házat, autót, motort stb venni, családot alapítani, gyerekeket felnevelni? És mondjuk nem úgy, hogy 25-30-40 évre eladósodik egy vagy több hitellel, esetleg még adósságspirálba is kerül.

Nagyon mérges lettem, ahogy nézegetem a nagy hiper/szupermarketek akciós újságjait. Másnak is feltűnt az utóbbi fél egy évben milyen drasztikus mértékben emelkednek az árak? Pedig az alap élelmiszerek áfáját még csökkentették is. A benzinről, gázról és egyebekről már nem is beszélve. Nekem még egyelőre nincs ilyen nemű kiadásom, mint itthon lakó csemetének, akinek a szülője igyekszik mindent a feneke alá tolni. De a kis gyerekes, a nyugdíjas?

Félre értés ne essék nem panaszkodni akartam, hogy milyen rossz nekem. Csak elszomorít a tény, hogy jó esetbe hány év kell ahhoz, hogy az ember lánya a saját lábára álljon? Vagy maradjon mindenki a szülei nyakán, nem kell saját lakás, család, gyerek a lényeg, hogy nekem jó legyen.

Azon is elgondolkodtam, hogy egyre több embertől hallom a minek erre a világra szülni kijelentést. Én 3 gyereket is szeretnék (egyelőre még tartom is) de komolyan kezdek szépen lassan arra jutni, hogy igaza van annak, aki erre a világra nem szül gyereket. Csak az a baj, hogy minél többen így gondolkodnak, annál kevesebb gyerek születik, annál kevesebben lesznek azok, akik megtermelik a nyugdíjas nyugdíját. Bár lassan már nyugdíjas se lesz, mert annyira felemelik a korhatárt.

Igazából lehet, hogy az egésznek a kulcsa ez a nagy büdös kapitalizmus meg a fogyasztói társadalom és a nagy nyugatosodás. Boldogok a lelki szegények mondják sokan. És lehet, hogy igaz. Mert régen, amikor még nem volt választék se a felvágottak, se a gyümölcsök se a ruhák között, akkor is lehetett élni. És ez a munkára is igaz. Nem volt ennyi féle munka és munkahely, mindenki megvolt a maga kis pénzével. Tudta, hogy ha jól dolgozik, kimegy május 1-jén, akkor előbb vagy utóbb lakása is lesz, autója is, nyaralni is el tud menni, a gyerek is látja a Balatont. Valahogy, ahogy nőtt a kereslet nőttek az igények és ez az egész nagy marketinges piacgazdaság izé elhatalmasodott felettünk...

És akkor még nem is beszéltem arról, hogy világot is látnék. Utazgatni is szeretnék, meg motorozni. Elhatároztam, hogy idén biza megyek vagy 7000 km-ert motorral (tudom nem sok az, de a tavalyi 3000-nek mégis a duplája) csak amikor kiszámoltam, hogy ez mennyi benzinpénzt jelentene, na akkor kaptam szívrohamot.

De biztosan nekem nagyok az igényeim így tojáshéjas fenékkel, és majd alább adom ezeket, ha bekerülök a mókuskerékbe...


Remélem azért sikerül kihámozni a lényeget ebből a sok gondolatfoszlányból és elindítok egy véleménycsatát Kérem a nálamnál kicsivel, jóval és sokkal idősebbeket hogy írják meg: én reagálom túl, vagy tényleg nem könnyű egy mai fiatalnak?! (és persze idősebbnek sem)

Hétvégén annyira szép idő volt, hogy muszáj volt egy kicsi karikát tenni a Drágámék környékén Így hát felkerekedtünk és elmentünk egy Esztergom-Dobogókő-Csobánka karikára. Életemben először jártam Dobogókőn saját motorral, de valahogy azt kell mondjam ezt biza nem az én Zümimnek találták ki! Felfelé volt biza nagy erölködés, már-már azt hittem elhagytam pár lovat, de lefelé megjött az erő és jókat kanyarogtunk! Csobánka már ismerősebb terep volt, de a falu végén lévő nem "kis" emelkedő itt is megizzasztotta a kicsikét! Aztán a falu vége után megint erőre kaptunk és egész kellemeseket kanyarodtunk Hazaérvén aztán konstatáltam, hogy biza nem tudok jobbra kanyarodni A gumik bal oldalán alig 1 centis csíkocska jelzi, hogy fejlődőképes egyed vagyok, de a jobb oldali 4 centis kopásmentes rész nem erről árulkodik. Jövőre ezt is meg kell tanulni

És most jön a szomorúbb rész! Ma sikeresen hazaértem, bár a 10-es úton lévő dugó és kocsisor kerülgetés igencsak megizzasztott, mert akkora nyomvályúk vannak ott, hogy komoly erőfeszítések árán tudtam csak átverekedni magam rajtuk. De sikeresen hazaértünk. Szépen gurulok le a garázsba, haladok a kis sarkom felé, mikor is nagy a lendület. Hát akkor fék meg lassan be kéne venni azt a kanyart is. És jött a műgyanta áldásos hatása. És győzött. Szépen kiriszálta a hátsóját és már feküdt is. Én persze már mestere vagyok a kis tempójú eséseknek, hála Safety Hungarynek, szóval szépen leugrottam a darázsról, kis híján neki a falnak, de még éppen nem. Közbe a Drága is megérkezik a másik irányból és hüledezve nézi, hogy mi történt. Jól vagyok csak állítsuk fel a vasat.

Aha hát hiszed te azt. Hiába jártuk meg mind ketten a híres Safety Hungary, itt biza nem a bukókereten fekszik a vas és biza a kerekeit is lóbálja a levegőben. No akkor én a tapasztalt majd szépen lenyomom az első kerekét. Hát jah. Két férfiember is kellett hozzá, mert ez a rohadt műgyanta olyan mint a takony. Én meg támasztom a kereket és Zümi nagy nehezen lábra állt. Szép kis tócsát hagyva persze maga után. És most nem csak benzinből sokallt be, de a hűtőlötyijét is soknak vélte, szóval abból is kinyomott magából 2-3 decit.

Kárfelmérés: hála annak a magasságosnak meg, hogy szép kis bukógombát kapott a kicsike semmi baja nem lett, csak a tükörtartó konzol, vagy nem tom amin rajta van a fékfolyadék tartályával együtt fordult el felém, amit persze kézzel nem fogunk tudni visszatekergetni, és a csavar is el van nyírva, szóval nem lesz egyszerű visszahajlígatni. Meg a hátsó fékpedál áll kicsit beljebb, vagy nem? No meg hál istennek annyi hűtőlötyi folyt ki, hogy a szintjét se látom. Szóval Zümi elfáradt idén már nem akar többet menni, mert kevesebb folyadékkal nem annyira egészséges. Innen már csak tavasszal a szerelőbácsihoz vezet az út. Azt hiszem elrakom télire a kicsikét.

Annak örülök, hogy nem közúton történt a dolog, így mindenki megúszta egy kis idegeskedéssel. Ez úton is üdvözlöm eme remek anyag feltalálóját!!!

Eme blog kimeríti az egy szezonra jutó baromságokat! Belefér az égések és bénázások topicba is! Elolvasása, csak SAJÁT felelősségre ajánlott

Szacsa volt olyan Drága és megszerelte nekem a Zümit De mivel ma hivatalos szakácskodáson van, ezért egyedül kellett megbirkóznom a hazajutással!

Szépen levonatoztam a moccért, a fejembe lett verve minden lényeges dolog, miszerint NEM JÓ A TARTALÉK A BENZINCSAPON TANKOLJ!!! Persze én bólogatok, ahogy kell és meg is fogadom, de gondoltam hazáig csak kibírja...

Elindultam, mentem, minden rendben, beérek a maglódi osanba, kicsi pihi megnézek ezt azt, wc stb! Tovább haza M0! Hát nekem meg kellett ám néznem hol a vége a kicsikének, gondolom ez sem tett túl jót a fogyasztásomnak! Aztán mivel nem kaptam, amit akartam és még 2 osan útbaesett hazáig, hát azokat is meglátogattam! Faszán tok már oszlopok közt járdán lavírozni

Aztán mondom megyünk haza! Kanyarodok le az M0-ról az M3-ra, húzom a gázt nem megy! Ajaj, te hülye nem tankoltááál! Majd megint húzom, megy! Na lehet megúszom és hazaérek! Hogy tetézzem a bajt, el is megyek 1 benzinkút mellett és nem állok ám meg tankolni, mingyár otthon vagyok! Ja, persze hülye picsa mennyél csak, úgyis megállok, mert én biza nem tok benzin nélkül menni és kellett neked húzni a számat! Benzinkút után 800 m-re megáll a Zümi! Mondom ok, tartalék, hazáig csak kibírom és majd tankolok ott! Hiszed te azt! Várok, nem indul! Gyors telefon, hogy milyen hülye voltam, hát igen én megmondtam, hogy tankolj, nincs mit tenni, sajna annyira levegős a csap tartalékon, hogy nem elég a karbinak a benzin! Hülye picsa áll a 40 fokba a tűző napon, mert azt úgy kell, motorosok integetve mennek el mellettem Mondom jóvan! Akkor megyünk slattyogunk a kúthoz és rimánkodunk, hogy életbe maradjunk a leállón és a motort se vigyék el!

Tuti, ami tuti ráraktam a tárcsazárat a Zümmögőre, mert megállt egy kocsi gyanúsan a közelemben, de nem akart semmit, és furán is nézett, ahogy elmentem mellette meg, a bőrszíne sem tetszett épp!

Majdnem beérek a kúthoz, jön 1 rendőrautó, megáll, hogy mi történt, segíthetnek-e! Mondom, hogy mivan, erre ők bevittek a kúthoz (behajtani tiloson át ) és mondták, hogy megnézik a motort, de visszajönnek értem, pakoljak be a kocsiba nyugodtan! Kutas srác kérdi, hogy mi van, hogy rendőrök hoztak Mondom, hogy kéne benya! Akarok-e kannát venni, mert ha nem keres nekem valami flaskát! Mondom, tök rendes vagy, jó lenne... keresett nekem 1 4 lityós flaskát a kukákba, kimosta, megtöltötte, vágott 1 kukázott üvegből betöltőt, azt is kimosta szépen! Tök rendes volt Kifizettem, közbe a rendőrök is megérkeztek! Visszavittek a mocchoz, betöltötték nekem szépen Indítom, indul, minden fasza

Szépen akarok elindulni, majd berángat az eleje én meg eldőlök, mint a krumpliszsák! Még jó, hogy nem mentek messze, mert segítettek felállítani! Ott szídom magam, hogy lehetek ilyen hülye, mert a kva tárcsazárat a nagy izgalomba le nem venném! Mondom jó fasza, vegyük le! Ahh hiszed te azt, hülye picsa, rászorult mint az állat! Szerintem magukba már röhögtek rajtam én meg ott káromkodtam beöltözve, hogy milyen idióta vagyok! Aztán valahogy nem is értem, hogy de lekaptam a zárat, sőt még baja se lett, mert már azóta fel is raktam

Dehát ugyebár Zümmögő ha borul utána hisztis és nem indul be! Na jó nem hisztis, hanem megtelik a karbija és ezért! Közbe rendőrbácsiknak mondom, hogy mennyenek, mert nem tom mennyit kell várni, és nagyon hálás vagyok nekik, mert számított, hogy a 40 fokba nem kellett visszasétálnom a kanna benzinnel! VANNAK RENDES RENDŐRÖK!!! És még nem is szóltak semmit a sportdob miatt, meg papírt se kértek, viszont megdicsérték, hogy nagyon szép motor =)

Közbe nagy telefonálgatás és rimánkodás, hogy a gyertyák még tiszták legyenek, mer előfordulhat az én kis Drágámnál, hogy ilyenkor aztat is beköpi bosszúból és az istennek se lehet akkor már beindítani! Közbe nézem a harci sérüléseket! Hál istennek megúsztam annyival (hála annak a magasságosnak, hogy már rajta van a gomba meg a blokkvédő) hogy a váltó picit elgörbült! Ekkor még azt hittem nem fogok tudni váltani, de nincs gáz, csak kicsit keresni kell visszaváltásnál a váltót, mert bentebb van!

Már majd oda rohadok a napra, sírógörcsöt kapok, hogy minek akar az motorozni, akinek kettessel kezdődik a személyi száma, közben indítgatom nagy gázzal, ahogy Szacsa mondta, de semmi! Rimánkodom, símogatom a 40 fokba a tűző napon, hogy lécci indulj be, csak hazáig, lécci lécci! Majd kb 5.re kicsit tovább indítóztam és hallottam valamit, ráhúztam majd beindult, gyorsan felpörgött tiltásig! Na mondom ezaaaaz, fasza mehetünk végre haza!

Úgyhogy hazaértem, szarrá égtem, izzadtam, de CSAK MAGAMNAK és a SAJÁT HÜLYESÉGEMNEK köszönhetem! Gratulálok Babu, ügyes voltál ma is! Nem te lennél, ha egyszer simán, gond nélkül érnél haza!

Mi ebből a tanulság? Na az nincs Mindenki ossza be magának, sajnálni csak a hülyéket kell én meg hülye vagyok Remélem legalább TI tudtok rajtam röhögni

Közkívánatra Zépének

Ma is kanyarogtunk egyet, elmentünk a veresegyházi medveparkba, kis naívak gondolván egy kis eső nem árt, legalább megnövünk

Reggel tali az Andrettinél. Egyedül mentem odáig, tökre örültem, hogy már fényévekkel jobban megy, mint az első alkalomkor, semmi gáz nem volt, sőt sávot váltottam, elém kikanyarodó autót kerültem ki stb... A zebránál a gyalogosok hátrébb léptek egyet, amikor elmentem előttük a lámpánál, pedig semmi eXtrát nem csináltam

Aztán a gyülekezés után szépen elindultunk, csoportosan! Haladunk is, minden ok. Kaptunk egy hévet cinkotán, ott meg is találtam az ürest

Útközbe volt egy megállásunk, mert Niko azt hitte fék gondjai vannak, de hál istennek kiderült, hogy nem.

Megérkeztünk a maciparkba, direkt kerülő úton, hogy legyen motorozás is. Szépen kifizettük a belépőt, letámasztottuk a vasakat, beraktuk a bukókat a portás nénihez, aki később bácsivá vált Ahogy beértünk elkezdett csöpögni az eső De nem zavartattuk magunkat sétáltunk, etettük a macikat, farkasokat mézzel, igen a farkasokat is MÉZZEL! Be is nyúlta az egyik a fakanalat a kis gonosz, és szépen szétrágta

Majd megálltunk a kilátó/pihenő résznél, mert ekkor már azért esett az eső. Ott fotóztunk egy adagot, majd gyorsan megkerülve a parkot be a fedett részre ebédezni.

A kajáról Senki gondoskodott: rántott hús, sajtos kifli, paradicsom, uborka, saláta, majonéz és limonádé kombóban, még egyszer köszönjük, hogy felkelt 4-kor és megcsinálta nekünk, de előtte félve attól, hogy keveset vett, még éjjel elment a tescoba pár darab husiért, meg kifliért

Aztán vártuk, hogy csendesedjen, de valahogy nem akart, majd addig vártunk míg már úszni lehetett és végül elindultunk haza a rövidebb úton. Elég hamar átázott a kesztyűm, a csizmám tele ment vízzel és nem győztem a plexiről valahogy lehessegetni a vizet, több kevesebb sikerrel! Egész jól jöttünk, mikor is beértünk pest szélére s meg kellett állni a lámpánál.

Itt éreztem, hogy valami nem kóser, mert 2*is lefulladt a motor, amikor megálltam behúzott kuplunggal! Szimplán leesett az alapjárat és megállt gurulás közben Aztán ketté vált a banda, Senki kísért engem, és milyen jó, hogy erre ment haza, mert ha ő nincs még mindig az út közepén dekkolnék.

Történt ugyanis, hogy ahogy elindultunk az egyik lámpától, éreztem, hogy hiába húzom nem megy! Nem lesz ez így jó, gondoltam. Gangolok vissza, hátha akkor jobb lesz, de semmi, mondom mi van úgy maradt az első fék? Visszahajtom a fékkart, de semmi különbség. Sajnos annyira lelassultam közbe, hogy nem tudtam sávot váltani (belül mentem, mert balra kellett volna kanyarodnom majd már itthon, s nem akartam sávváltással vacakolni esőben) míg szépen leállt s nem indult. Senki megállt mögöttem, próbálta az autósokat terelgetni a seggemből, dehát vészvillogó ugye nincs, a b..zi autósok meg a négykerekű esernyőjükbe csak nyomták a dudát, ki nem kerültek volna.

Hátha benzin fogyott ki, csap átállít tarcsira, indít semmi! Jó toljuk ki az útról! Senki félreállt én addig bent, majd én forgalom irányítottam ő meg kitolta a Zümit a járdára. Picit várunk, hátha, de semmi! Jó akkor nincs mese tolni kell. Elkezdjük tolni, Senki mondja bemegy a kútra leteszi Pacit és visszagyalogol értem. Mire visszaért hozzám, már kb félútig eltoltam. Az össz. út kb 1 km lehetett. Baromira elfáradtam s majdnem magamra rántottam a motort többször, mert beleakadt a váltóba a gatyám

Persze mindenki nézett, hogy mit keres két hülye gatyáig ázva, beöltözve a járdán motort tologatva De hát nem láttak még ilyet? Aztán lejött a garázsba és most szárad a kis Zümmer!

Nem tudom mi lehet a baja Lehet, hogy megint koszos a gyertya? Vagy a benzin régi benne (mivel nem volt jogsi kb február óta benne van) és eltömött valamit? Esetleg a karbi? Vagy beázott valami? Nem tudom...



Mellesleg a kabim jól vizsgázott, mert az az egyedüli ami nem ázott át meg a sisakom, amúgy a bugyimig minden A sisakomból kiöntöttem a vizet itthon, a kesztyű megfogta a kezem és csavarni lehetett a vizet belőle! Azt hiszem nem szeretnék a közeljövőben elázni A lakás különböző pontjain száradnak az elázott a cuccaim, kb mindenhol De a lényeg, hogy nem estem el és jól ment!

Tegnap este azon tanakodtunk Senkivel, hogy ma ki kén nézni a nyugatiba és akkor ha már kész lesz a jogsim mehetnék én is a Zümivel. Aztán szépen esett ma az eső, arra jutottunk majd máskor. De aztán délutánra elállt, az utak is felszáradoztak és a jogsim is elkészült Uccu akkor hát menjünk

A Drágám szépen bemelegítette itt a garázsba a Zümit, de ki a garázsból már én jöttem vele, ezt is gyakorolni kell. Aztán irány a kút, guminyomás ellenőrzünk. Ez is megvolt, indulás!!! A Drágám 5 csomót kötött Senki lelkére, hogy úgy vigyázzon rám mint a szeme fényére, velem pedig megígértette, hogy jelezzem amint megérkeztem!

Első megálló, irány az Andretti. Szépen elindulunk, megyünk semmi gáz nincs. Megérkezünk egyben, nem akart egy autós se megölni minden szép. Egy kávé után indulás tovább a nyugatiba. Pirosnál motoros kolléga, Senki megkéri ésszel húzzon el mellettem, mert még tanuló fázisban vagyok, ez így is volt. Aztán a váci úton már jöttek az izgalmak a juj elfogy a sávom, akkor index és sávváltás! Igen ám kedves autós kolléga, de én ám ott jövök melletted. Senki rádudál, az visszahúzódik Csak 3-szor akartak megölni ilyen okból kifolyólag.

Sikeres megérkezés a nyugatiba, no de hogy álljunk fel?! Hát végül is felálltam az autós részre és Senki betolta nekem a gépet a placcra Ahogy kiértünk senki se volt még kinn, úgyhogy nem látták a nagy belépőm Vagy talán jobb is Később se lettünk túl sokan. Majd olyan fél 10 felé elkezdett nyöszörögni az eső, majd szépen szakadt is.

Mi bemenekültünk a törökbe kajálni, míg a motorok áznak Szegénykém, első útján máris elázott az új ülés

Amikor elállt irány haza. Szépen bemelegít, majd go. Már nem esett, de az út vizes volt, minek következtében a plexim jól összefröcskölődött. Egy darabig próbáltam törölgetni, de aztán feladtam és az egyik lámpánál felhajtottam. Ebből az lett, hogy a szemembe jött ez a párás, vizes cucc

No, de hazaértem, egyben, épségben, leparkoltam a Zümit a garázsba, egyedül, beöltözve, jól ki is izzadtam a nagy tologatásban!

Összességében nem ment rosszul, az első esős utam is megvolt, 1-2 félreváltástól eltekintve tök jó voltam

Egyéb észrevétel: Zümin az ürest eldugták Na jó meg lehet találni, de csak ha nem jár a motor. Remélem az olajcsere megoldja a problémát, mert ilyen rövid úton nem volt gáz, hogy minden pirosnál behúzott kuplunggal álltam, de hosszú távon nem hiszem, hogy bírni fogja a kezem, meg a motornak sem tsz jót!
A kis sor 4-es blokkja nagyon húz, ha akartam volna ott tudtam volna hagyni az autósokat indulásnál simán, de ott még nem tartunk Vizes úton, este nagyon szar menni, mert csúszik és látni sem lehet!

Folyt köv. szombaton a veresegyházi maciparkba, kis kitérővel

Ezúton is köszönöm Senkinek, hogy fedezett hátulról

Mivel nem találtam megfelelő topicot a fórumba, meg ott úgyis gyorsan frissülnek a dolgok, gondoltam így több emberhez eljut

Szóval jövő héten kedden (05.04.) tervezünk a Drágámmal egy kis kiruccanást Bécsbe! Mivel ketten vagyunk és autóval megyünk van 1 kiadó hely (kis méretű emberek esetén 2 ) Az autó kicsi (yaris) ezért nem fér bele kamionnyi cucc, de aki már régóta szeretne kimenni körbenézni, vagy kinézett valamit az jöhet

Esetleg, ha valaki nem szeretne vagy nem tud jönni, de van ami kéne neki, előre odaadott pénzzel, pontos mérettel és leírással hozunk neki haza! Ha nincs a pénz visszajár

Az úti költség kb. 3-4000 ft, előre pontosan nem tudom megmondani!

Jelentkezést várom itt, vagy privibe, vagy egyéb csatornákon!

E-mail: szalay.kriszti@gmail.com
Tel.: 06-30-860-6262

Ma este végre hazahoztuk a Zümit

Sajnos majd egy hetet csúszott a dolog, mert megmakacsolta magát. Amikor vettem nem itthon raktam le, s amikor el akartuk hozni valahogy nem akart elindulni Akárhogy is próbáltuk csak köpködött meg durrogott a kipufogó, de semmi. Úgyhogy Csirke (akinél töltötte az elmúlt 1-2 hónapot) átvitte a kedves szerelő ismerőshöz, hogy biza megmakacsolta magát és a mi tudományunk elfogyott az akksi, bikázás, gyertyapucolás téren, tekintve hogy nem vagyunk szerelők. A szerelőbácsi kipucolta a karbit, mert meg volt róla győződve, hogy ez a baj, meg hát olyan szutykos volt, hogy ártani nem ártott, de ez sem oldotta meg a problémát. Aztán kicserélte a gyertyákat alig használtakra, mert amúgy is eléggé elkopottak voltak benne (tán még sose cserélték eddigi élete során) de még mindig nem indult be a gép. Nagy tanakodás után rájött, hogy a benzincsap a hibás, folyamatosan nyitva van, a membránja adta meg magát. Gyors alkatrész rendelés, de csak membránt nem lehetett, úgyhogy kapott a Horni egy teljesen új benzincsapot. És lőn világosság, pöcc-röff Nagy volt a boldogság, amikor kaptam a telefont, hogy meggyógyult a Zümi mehetek érte!

Úgyhogy este fel is kerekedtünk Twisterrel meg a Drágámmal (ő szolgáltatta a taxit ) és elmentünk a kis Zümerért! Volt ám ott nagy öröm, amikor megláttam a Drágámat bent az udvaron Aztán kulcs elfordít, lőn világosság (legutóbb ez is csak épphogy pislákolt) indít és életre keltek a hengerek Ott dobogott a szívem a torkomban az övé meg a hengereiben

Aztán kis Nyugatis kerülővel haza is értünk, jó nagy karikában, de végre itthon voltunk, lent feszít a garázsban a kis Darazsam

Jah és hát ha már annyira unszolt a jó édes anyukám mentem vele 1 karikát itt lent a garázsba, csak úgy. Bár kicsit remegtem, de nagyon élveztem Nagy szerelem lesz ebből, ha végre meglesz a jogsi és mehetünk tekeregni a világból kifelé Csak a benzin lehet akadály, remélem

Kedves Hondás kollégák!

Ma megjártam a két ötvöst, aki még nem zárt be a válságba és azt mondta tud ilyen egyedi cuccot készíteni. Node ez senkit sem érdekel inkább, hogy mennyi az annyi
Első körben fizetünk Twisternek, mert az ő medálja lesz a minta. Ezt elintézzük szép szemünkkel és mosolyunkkal És közben reménykedünk, hogy tényleg ezüstből van és nem vágták át, mert csak arról tudnak mintát venni.
A következő tétel a minta levétele és öntvény készítése, ami egyszeri 5000 ft-ot kóstál.
Az utolsó tétel az anyagár, ami a mi esetünkben ezüst, 600/g s a fent említett méret maximum 4000 ft lehet.
Ebből következik, hogy ha már vagyunk mondjuk öten, akkor maximálisan 5000 ftba fájhat a tétel.

De minél többen vagyunk annál kevesebb, tekintve, hogy az öntvény elkészítésének díja oszlana meg.

Ha valakit érdekel kérem szóljon lehetőleg hét végéig mondjuk, hogy a jövő héten elmehessünk leadni a mintát és a darabszámot, mert az elkészítés ideje kb 3 hetet vesz igénybe. Nem tudom mért ilyen sok, de ennyit mondtak, meg hát biztosan nem csak ez az egy munkájuk van

Természetesen az öntvény elkészítése után bármikor, ha szeretne valaki rendelni utánajárok neki. Pl. ha szeretné megvárni az első szériát, s csak utána dönt úgy, hogy mégis kell neki, amikor már látja mi az és mennyibe kerül.

Ha valaki jelzi, hogy kér, annak majd valahogyan el kellene juttatni hozzám némi nemű előleget, tekintve, hogy tőlem is fognak kérni, meg hát nem feltételezem, de nem szeretném, hogy megrendelem, kifizetem és akkor jaj hát ez az, akkor kösz, de kösz nem.

Mindenkinek szép estét