Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Úgy tűnik, nem telik el év anélkül, hogy ne csússzak el a mocikával.
    Csak az a bosszantó :karomkodik2:, hogy az utolsó két alkalommal napra pontosan augusztus utolsó péntekén délelőtt Szentendre felé néztem meg az aszfaltot közelebbről.

    A tavalyinál sejtéseim vannak, mit ronthattam el.
    A mostaninál egészen pontosan tudom.
    Ime 3 pontba szedve, hogy a hozzám hasonló kezdők okulhassanak az én hibáimból:

    1. tanulság
    Mindig legyen rajtad megfelelő ruházat. Életemben először indultam neki az útnak térdvédő nélkül, mert hogy meleg volt. Augusztus 26-án, pénteken így nézett ki a lábam:
    <img src="http://club.csajokamotoron.hu/galeria/displayimage.php?imageid=86803" alt="újra Sikerült 1" />

    1 héttel később:
    <img src="http://club.csajokamotoron.hu/galeria/displayimage.php?imageid=86804" alt="újra Sikerült 2" />

    A körömvirágkrém csodákra képes. A mai napon, már alig látszik valami a sérülésekből.

    2. tanulság
    Mindig abban a tempóban motorozz, amiről tudod, hogy hol vannak a határaid.

    Ha azt mondják, hogy nem lesz semmi gond, no para, csak gyere utánam, ne hidd el! Csak magadban bízz! Te ismered a korlátaidat nem más.

    3. tanulság
    Ne ijedj meg és ne húzd be tövig az első féket kanyarban!

    Jelen esetben a probléma már ott kezdődött, hogy alig bírtam a sávomban tartani a mocit a kanyarban, de sikerült :D
    Csak mikor kiértem a kanyarból, akkor előttem volt egy kereszteződés. Kb. 5 m-re. Paragép beindult, hogy b@ssza meg, el fog csapni egy busz a kereszteződésben, meg hogy nekimegyek az előttem lévő társamnak és húztam egy első féket. Tövig. Ma már tudom, nem így kellett volna.

    Szóval, 1 hét kényszerpihenő után már motorral jártam újra melózni és ma túráztam egy nagyot is. Azt hiszem, ha ülepednek a dolgok, ez is megér majd egy bejegyzést, mert hát ez a nap sem volt eseménytelen...

    Észrevételek:
    1. ismeretlen utakon sokkal óvatosabb lettem
    2. ma voltak olyan kanyarok, amiknél egy picit görcsbe rándult a gyomrom, de a végére már egész jól éreztem újra magam
    3. néha még automatikusan nyúltam az első fékhez, de elkezdtem használni a hátsót is
    4. higgadtabb lettem (de meddig???)
    5. már tudom, miről beszélt a motoros rendőr oktató az augusztus eleji vezetéstechnikai tréningen :D

    Szumma:
    Motorozz ésszel a megfelelő ruházatban!
    Szegecs kedveli ezt.
  2. Ez volt az első gondolatom, amikor 1 hete Budapest belterületén, pontosabban a Váci úton, majdnem belementem egy öregasszony által vezetett, 20 éves kocka mercibe. Általában kellő féktávolságot tartok, pont az ilyen esetek miatt, de az öregasszony olyan satu-féket nyomott be, hogy azt hittem orra állítom a Csacsit. Nem volt jó érzés az agyamra ható 5G-s terhelés, de egyszer el kell kezdeni a stunt-os karrieremet. Na mind1.
    Szóval, szegény nénike nem látott ki a kormány mögül, nem használta a tükröket, ezért úgy gondoltam, hogy célszerű lenne elkerülni, mert nem jelentett életbiztosítást a közelében lenni. Valamiért nem viselte jól a látványt, hogy egy motoros megy előtte és ezért vagy mittomén miért, de mindig meg/visszaelőzött.
    A 3. ilyen akció után már nem erőltettem a dolgot, úgy voltam vele, hogy menjen sütit sütni az unokáknak. Szóval mögötte voltam, amikor kiderült, hogy nem csak a tükröket nem nézni, de az utat sem. És ekkor jött a satufékes akció. Igazából jól tudtam kijönni a szituból, nem volt probléma, csak elgondolkoztatott a dolog, hogy vannak-e olyan autósok, akiktől célszerű távoltartani magunkat. Pölö, kalapos sofőr a „mi” swityónkban? Vagy a kigyúrt bömös sofőr? Szerintetek kitől óvakodjunk? Vagy mindenki potenciális és jelentős kockázatot jelent?
    Általában keresem a sofőrök arcát a visszapillantóban. Ha előttem mennek, akkor azt próbálom figyelni, hogy mennyire figyelik az utat, vagy netán matatnak a kesztyűtartóban valami után. Figyelem, ki, mennyire vezet szaggatottan, hogyan veszi fel a forgalom ritmusát... Szóval, igyekszem körültekintő lenni, de most az öreg néne megviccelt.
    A lényeg, hogy megint tanultam valamit (vészfékezni) és szépen, óvatosan, de azért kopik a majré-csík is :D
    Szegecs kedveli ezt.
  3. Mostanában minden e körül forog számomra. Az emberi oldalát most hagynám.
    De van gép oldala is. Ugyanis a múlt héten rá kellett jönnöm, szerelmes vagyok a motorozásba és a motoromba. Vállalom, még ha furcsa is.
    Húsvét szombatján olyan sokk ért, amiből csak most kezdek magamhoz térni. Akkor az első döntésem az volt, hogy a tavaly nyáron összezúzott „Csacsit” eladom, mert nem akartam az emlékeket, amiket felidéz.
    Aztán eljött a nap, amikor jelenésünk volt a fényezőnél. Amikor megláttam a kis foltost a kisbuszban, nem bírtam visszafogni a vigyorgást. Úgy éreztem magam, mint a kiscsaj, akit anyu elküld a boltba és útközben leszólítja az idősebb szomszéd fiú. Zavarban voltam, mint egy szűz kislány.
    Jó érzéssel töltött el a felismerés: mekkora egy höle voltam, amikor megfordult a fejemben, hogy megszabadulok tőle egy fickó miatt. Hihetetlen megnyugvás volt a tudat, hogy van egy biztos pont az életemben. Ja! A blökim, a családom és a barátaim mellett. Lehet, hogy nem is olyan rossz nekem??? Mind1.
    Nem láttam és nem ültem a Csacsin már 8 hónapja. Azt hittem el lehet felejteni. DE NEEEEM! Ez függőség.
    Amikor leszedtük a kisbuszról, az volt az első, hogy ráültem. Hát mit is mondjak? Jó érzés volt a combjaim között tartani :sze:
    Hiszem, akit a motorozás egyszer megfertőz, nem tudja elengedni. Kb. mint a nagy szerelm(ek)et.
    Mindig ott van/lesz az ember agyában. Ahogy ott van/lesz a vágy, a függőség, a fájdalom, a kompromisszumok, a szép emlékek, a hiányérzet… Minden.
    Ha minden igaz, a jövő héten már hozom haza!!!!! És ha az égiek is úgy akarják, és jó időt adnak, akkor már a kerekein fogok gurulni.
    A céljaim felé…
    Szabadon.
    Függetlenül.
    Szegecs kedveli ezt.